A David Cronenberg életműből idáig csak az Erőszakos múlttal és a Gyilkos ígéretekkel találkoztam, sem a Veszélyes vágynak, sem a Cosmopolisnak nem mertem nekiülni a jobbára negatív visszhangok miatt. A régi filmjei pedig egyszerűen kimaradtak (tudom, a Légyért nagy kár, de majd talán egyszer arra is sor kerül). Fogtam hát magam és megismerkedtem az idén 30 éves Videodromemal, Cronenberg egyik korai munkájával, ami a sci-fi és a horror határmezsgyéjén táncol: egy kicsit mindkettő, de legalább ugyanannyira egyik sem.
Mert hát hirtelen mi jut eszébe az embernek, ha a horror és a sci-fi találkozik? A nyolcadik utas a Halál? Esetleg a Jason X? Vagy a Dolog? Illetve nyilván sokaknak a már említett Légy című film, de arról én sajnos nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre a Videodrome megnézése előtt merőben másra számítottam ettől a koncepciótól. Szóval a csalódottságom fog most beszélni belőlem, mert most úgy érzem, hogy ez a film messze alulteljesítette az elvárásaimat.
Mik is voltak pontosan azok az elvárások? Tudományos fantasztikum? Az speciel volt benne. Vér és belsőségek? De hiszen az is volt benne. Épkézláb történet? No, az viszont hiányzott. Cronenberg filmje ugyan sok tekintetben megelőzte a korát (csak helyettesítsük be a TV-adás helyett az internetet), mégis egy hatalmas nagy katyvasz lett a végeredmény... A trükkök a Dolog című Carpenter film megmosolyogtató effektjeire emlékeztetnek, a történet meg kb. olyan, mint ha David Lynch írta volna, csak egy kicsit az átlagosnál azért kevesebb szer hatása alatt...
A 83-as csatorna vezetője, Max Renn (a kölyökképű James Woods alakításában) a minél nagyobb nézettség elérésére törekszik, ezért igyekszik olyan tartalmakkal megtölteni az adást, amit a néző máshol nem kaphat meg. Ez ebben az időben a pornót jelentette elsősorban. Egyik munkatársra egy kalózadásra lel, amiben elmaszkírozott férfiak meztelen nőket kínoznak és ölnek meg. Ez a szado-mazo gyilokpornó természetesen megmozgatja Max fantáziáját, aki a megnézését követően furcsa dolgokat kezd hallucinálni...
Mai szemmel nézve a Videodrome története egy hatalmas nagy kotyvalék, mindenféle logikát nélkülöző igazi wattafakk élmény. Nem szórakoztat, nem kápráztat el és még csak különösebben nem is köt le. Az idő csúnyán elbánt vele, a videokazetták és a kalóz TV-adások kora lejárt és még az effektek is régimódiak. Sajnos inkább emlékeztetett egy a "Zs" kategóriában közepes minőségű szutyokra, mint egy kultfilmre. Persze tudom, hogy ezt akkor, 1983-ban kellett volna látni a moziban, de '88-as születésű révén erre sajnos esélyem sem volt.
Nem szeretném kizárólag szapulni, hiszen minden negatívuma ellenére vannak nagyon jól eltalált mozzanatai is. Ilyen például a valóság és a fikció pontos határvonalának elmosása: a néző sokáig nem tudja, hogy amit lát, az tényleg megtörténik, vagy csupán Max képzelgéseit mutatják... Ezen felül szót érdemel maga az alapötlet is: a TV adás által programozható "katona", aki bármit megtesz ezután az adás sugárzójának: Mi ez, ha nem egy utalás a reklámiparra?
Mint már mondtam: Megelőzte a korát. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi történne, ha ez a film kapna egy remake-et (amiről egyébként már többször cikkeztek is)? Az internet világa lényegesen több lehetőséget rejt, igaz egyben nagy hátulütője az is, hogy már szinte mindenki használja, így nagyon nehéz lenne hozzáigazítani ezt a James Woods one-man-show-t. De ki tudja, talán majd látnak benne a producerek is fantáziát. A főszereplő személye biztosan sokat fog számítani, hiszen Woods játékával nagyon sokat adott hozzá a karakterhez.
Egyszerre becsvágyó, szégyellős, perverz, őrült és kétségbeesett - az ő alakításában nem volt hiba. A többiek igazából csak asszisztáltak hozzá, a legtöbb karakter egy amolyan mindent tudó, titokzatos idegen volt, de ezek a jelenetek nálam már nem érték el a kívánt hatást. Minden apró pozitívuma ellenére csalódtam a filmben, ennél többet vártam volna egy Cronenberg klasszikustól, még úgy is, hogy ez egyike volt az első munkáinak...
