Clint Eastwood egy mocskosul jó rendező. Főleg így öregkorára vált azzá, a 2000-es években több elképesztően színvonalas filmmel kápráztatta el a nagyérdeműt. Ez a sor a Titokzatos folyó című nyomozós thrillerrel kezdődött, ami végre meghozta Tim Robbins számára a rég megérdemelt Oscar-díjat is. Nem is tudom, hogy ezidáig miért halogattam a megnézését, mert egy félelmetesen jó filmélménytől fosztottam meg magam. De most végre pótoltam, úgyhogy áradozhatok róla egy sort ezen a blogon.
Mondjuk ilyen szereplőgárdával vétek lett volna melléfogni: Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon és Laurence Fishburne is egytől egyig kiváló színészek, a kisebb szerepekre szerződött Laura Linneyről, vagy Marcia Gay Hardenről nem is beszélve. A film Dennis Lehane regényének adaptációja, akinek nevéhez olyan sztorik fűződnek még, mint a szintén zseniális Hideg nyomon Ben Affleck rendezésében, vagy Scorcese Viharszigete. Nagy vonalakban amúgy meglepően sok hasonlóság van ezek közt a történetek közt.
Gyerekkorukban Jimmy, Sean és Dave jó barátok voltak, de miután utóbbit elrabolták és többször megerőszakolták, minden megváltozott. Sok évvel később Jimmy lányát meggyilkolják: az ügyben Sean és munkatársa kezdenek el nyomozni. A gyanú a meglehetősen furán viselkedő Davere terelődik, aki látta a lányt eltűnése estéjén. Még a felesége sem hisz neki: azon az éjjel ugyanis későn ért haza, csurom véresen, megsebesülve és mindenkinek máshogy adja elő a vele történteket...
Az ilyen remek nyomozgatós sztori ritka, mint a fehér holló: az előadásmód kicsit a Columbora hajaz, azzal a különbséggel, hogy itt magát a gyilkosságot nem mutatják be nekünk, de a néző is úgy érezheti, hogy az eset egyértelmű. Persze annyit elárulhatok, hogy talán mégsem annyira egyszerű a helyzet és a 138 perces játékidő bőven tartogat fordulatokat és érdekességeket. Az, ahogy a kirakós darabjai összeállnak a sok kis apró részletből, egyszerűen fenomenális.
Eastwood mindenre hagy időt, nem kapkodja el a dolgokat. Az egyedüli, ami kicsit zavaró volt, az a lány meggyilkolásának állítólagos durvasága: ugyanis a szereplők nagyotmondása következtében csalódás éri a nézőt, hiszen a mai mozis felhozatal ezer meg egy durvább gyilkossággal szolgál, szóval nem botránkozunk már meg egy kis véren, meg egy bottal agyonvert holttesten az avar alatt. De persze ez legyen a legnagyobb probléma a filmmel...
A szereposztás elképesztő, az alakításokkal is minden rendben van: Tim Robbins megérdemelten vehette át az Oscarját, teljesen átlényegült a lelkileg sérült, de mégis jámbor Dave megformálása kedvéért. Sean Pennt sem kellett félteni: ami a Gengszterosztagban nem sikerült neki a túlzott ripacskodása miatt, itt most tökéletesen működik: szinte maffiafőnökként tesz rendet, szolgáltat "igazságot" ebben az elcseszett világban, ahol a rendőrség tehetetlen - vagy legalábbis annak tűnik.
A Kevin Bacon-Laurence Fishburne páros szintén remekül passzolja egymásnak a labdát ide-oda, lényegében a második etapra főszereplőkké válva. A kirakós darabjait velük együtt találja meg a néző, így a film sikeresen dolgoztatja meg az ember agyát. Sőt, játszik is vele: ahol csak tud félrevezet minket... És milyen jól teszi... Egy kisebb szerepben pedig még maga a "Csúf", azaz Eli Wallach is feltűnik - ha már a híres western "Jó"-ja, Clint Eastwood volt a rendező ugyebár...
A Titokzatos folyót kár kihagyni az életedből: ha tetszett a Hideg nyomon, vagy a Viharsziget, akkor ez még jobban fog. Igazi emberi dráma, valamennyi szereplő motivációja kifogástalanul van ábrázolva. A befejezés talán túlságosan is biztonságosra sikeredett, a végén akad néhány fura jellembeli megnyilvánulás, de összességében ebben sem találtam túl sok kivetni valót. Elgondolkodtat - de nem magán a cselekményen, inkább csak a szereplőkön. És itt pont erre volt szükség.