Bár biztosra veszem, hogy nem annak szánták, a Con Air a legjobb akciófilm paródia a világon. Ebbe a közel két órába mindent belezsúfoltak, ami az akciófilmet akciófilmmé teszi: robbanások, üldözések, lassítások, kemény, de aranyszívű főhős, pszichopata ellenfél, meg nem értő és inkompetens kormányszervek, rengeteg hulla, még több patriotizmus és még annál is több "epic"-nek szánt jelenet. Nicholas Cage mintha csak egy Loreal reklámforgatásról ugrott volna ki a szünetben, hogy eljátssza Cameron Poe-t.
Fiatal koromban még nem értettem, miért húzzák sokan a szájukat a Con Air kapcsán, mert őszintén bevallom, nekem tetszett. Jó akciófilmnek tartottam. Aztán megnéztem még egyszer: már nem volt olyan jó akciófilmként, de felfedeztem benne a humort. Most újranézve pedig talán többet röhögtem rajta, mint egy átlagos vígjátékon. Az asszony konkrétan hülyének nézett engem mellettem ülve, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. A Con Air szigorúan 18 év alatt ajánlott csak szerintem...
Cameron Poe-ba, a derék katonába megérkezésekor beleköt pár részeg és az egyiknek felnyomja az orrát az agyába, amiért jó pár évet rásóz a bíróság. Szabadulásakor repülővel szállítanák haza, csak hogy a gép feletti irányítást átveszik a rabok. A kellemetlen helyzetet tovább súlyosbítja, hogy rabtársának tű hiányában nem tudják beadni az inzulint, így amikor lehetősége lenne leszállni, ő továbbra is a gépen marad társa mellett és suttyomban szabotálja a Cyrus nevű elmebeteg irányította fegyencek szökési törekvéseit.
A 90-es évek volt Cage fénykora. Neve mára már jóformán egyet jelent a gagyival, de az Oscar-díjas Coppola fiúnak azért jócskán voltak jó húzásai (most úgy tűnik, hogy a Joe című filmjével igyekszik kikecmeregni a sz*rból). Nem kimondottan akciósztárként kezdte, de a Szikla, az Ál/Arc, vagy a Tolvajtempó annyira jól sikerültek (a mai napig szép számú rajongótáboruk van), hogy mára már javarészt ilyen munkákat kap és vállal el, hiába nincs különösebb alkata vagy arca hozzá (kicsit mintha szét lenne plasztikázva mostanában).
De a Con Air idején még igazi alfa hím volt a vállig érő hajával és a hűséges kutya tekintetével. Bár fogalmam sincs, hogy mit látott ebben a szerepben, mert tele van gáz (de úgy tényleg nagyon gáz) dumákkal és kizárólag az akciókra kihegyezett jelenetekkel. Az biztos, hogy a műfaji elemeket maximálisan csúcsra járatták és a forgatókönyvben - bármennyire szar dumákkal operál - kivetni valót nem találok abban a tekintetben, hogy bizony rohadt szépen össze van fonva.
Mert őszintén megmondom, hogy ennyi mindent belezsúfolni a kevesebb, mint két órás játékidőbe művészet. Az teljesen világos, hogy "túl van sózva" a film, de mindezt nem úgy csinálták, hogy innen-onnan, random dobálták bele az összetevőket, hanem mindig volt előzménye a dolgoknak, ügyesen próbáltak mindennek értelmet keríteni. Az már csak hab a tortán, hogy képesek voltak ezer meg egy szereplőt úgy mozgatni, hogy mindegyiknek jusson egy szelet abból a bizonyos tortából.
Cage főszereplése sokáig nem is annyira nyilvánvaló, hiszen a jó fiúk részéről John Cusack jóval hangsúlyosabb karaktert kapott a szegény ember Jack Ryanjeként, míg a rossz fiúk oldaláról John Malkovich lubickol 'Szájrusz dö vájrusz' szerepében (Kálloy Molnár Péter magyar hangként merész, de zseniális húzás volt). Cage meg javarészt passzívan üldögél, bár látszik már itt is az igyekezet, hogy próbálják használni valamire, de hát a szituáció is olyan, hogy nem tudnak mit kezdeni szegénnyel. A végén viszont már átesnek a ló túloldalára, amikor Cusack karakterével közösen veszik motoron üldözőbe a szökésben lévő rabokat. Ott már csak az hiányzott, hogy Cage előrenézzen, meglásson a zebrán egy babakocsit toló fiatal nőcskét, gázt adjon, megelőzze az üldözött tűzoltókocsit és az utolsó pillanatban elrántsa az útról a babát anyukástól, mindenestől, így mentve meg az életüket.
A sok mellékszereplőt nem emelném ki külön külön, de javarészt a múltjukkal és a hírnevükkel operálva adnak arcokat a karaktereknek, ami teljesen rendben is van. Szóval, ahogy azt már a bevezetőben is említettem, a Con Airben minden benne van, ami számít (igen, még az is, amikor a főszereplő az utolsó pillanatban elugrik a bomba és az azt követő lökéshullám elől a fedezékbe). Felnőtt fejjel nézve inkább vicces (még Drinking Game is készült a kliséihez), bár kétségkívül látványos és kellemes kikapcsolódás ez a film.
