Mi mással kezdhetném az irományomat, mint azzal, hogy a legendás James Deannek ez volt az utolsó filmje - még tartott a forgatás, amikor autóbalesetet szenvedett. 24 éves volt és óriási tehetség, amit itt is bizonyított. Az Akadémiától második(!) poszthumusz jelölését kapta a főszerepért (ami inkább csak mellékszerep szerény véleményem szerint, de ez mit sem von le az értékéből). A színészek közt ő az egyetlen, akit halála után kétszer is jelöltek még a díjra egymás utáni években.
Az Óriás egy igazi eposz: 210 perces, azaz 3 és fél órás játékidejével semmiképp sem nevezhető laza délutáni darabnak. Egy igen sokrétű regényadaptáció, ami egy teljes generáción átívelve mesél gazdagságról, hatalomról, rasszizmusról és elvekről egy texasi nagy nevű család mindennapjainak bemutatásán keresztül. Nehéz nekiülni és még nehezebb megállni, hogy tartson az ember egy kis szünetet, hogy esetleg majd "egy másik napon" folytassa. Mert bár végeredményben tetszett, azért a főleg párbeszédekre építő elbeszélésmódtól egy idő után besokallhat az ember.
Jordan Benedict a 20-as években Marylandbe utazik tenyészcsődört venni Texasból, de ha már ott van, gyorsan meg is házasodik: feleségéül Lesliet, a kinyílt szemű, liberális gondolkodású lányt veszi el, akivel visszaérvén az óriási Benedict farmra kezdetben sokat veszekednek és sok mindenben nem értenek egyet, de mégis együtt maradnak jóban, rosszban. Míg ők a családalapítással foglalatoskodnak, Jett Rink, az egykor még a farmjukon dolgozó kisember egy megörökölt földdarabbal megcsinálja a szerencséjét és hatalmas olajmágnássá növi ki magát az évek során.
Az Óriás története nem tipikusan filmre való, de valami furcsa oknál fogva mégis működik. Érződik az évtizedeken átívelő történetéből, hogy mindez egy regény alapanyaga, ami minden kétséget kizáróan papíron sokkal jobban mutat. Az adaptálást nem mondanám hibátlannak, főleg ilyen játékidő mellett, de megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni a dologból. Lehet, hogy sorozatként jobban működne és jutna is idő minden dologra, amivel foglalkozni szeretnének.
Az idősebb Jordan személyiségfejlődésére azért szerencsére jócskán szántak: a kezdetben vaskalapos gondolkodású, kicsit öntelt férfi, aki a mexikóiakra csak ugyanolyan értékként tekint, mint a marháira, idős korára a megfelelő nő mellett levedli a rasszizmusát, de azért belül mégis megmarad egy kicsit olyannak, amilyen volt. És ez szerintem tök jó. Jó, hogy így fel merték vállalni (persze a film '56-os, akkoriban más idők jártak) és jó, hogy nem hazudnak a néző pofájába. A kezdetben unszimpatikus figura megmarad önmagának valamilyen szinten, de mégis szerethetővé válik.
Ki az "Óriás"? Tettem fel magamnak a kérdést: nos, talán egy kicsit mindenki... Jordan Benedict esetén egyértelmű, a zárójelenetben a felesége többször is kimondja, hogy így öreg korára, a falatozóban mutatott bátorsága miatt (kiállt egy mexikói családért, akiket nem akartak kiszolgálni a származásuk miatt) mekkorát nőtt a szemében. De Leslie is az, hiszen dacolva mindennel, szembemenve a texasi konzervativizmussal és rasszizmussal megmaradt olyannak, amilyen volt és kiválóan felnevelt 3 gyereket - erre is csak egy "óriás" képes.
No meg persze a Dean által megformált Jett Rink is óriássá vált, méghozzá gazdag olajmágnássá. De természetesen a film igyekszik rávilágítani arra, hogy attól, hogy valaki sikeres az üzletben és a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy jól megy neki a szekér, valójában nem is lehetne szegényebb és szánni valóbb. James Dean remekül formálta meg ezt a laza kis texasi suhancból milliomos s*ggfejjé váló embert. A rossz nyelvek szerint csak a halála miatt kapott a szerepért jelölést, de én úgy gondolom, hogy megérdemelte volna ezt életében is...
Lesliet a méltán híres Elizabeth Taylor kelti életre. A két Oscar-díjas színésznő itt még eléggé fiatal, igaz túl van már pár fontos alakításon, de jelölést még egyikért sem kapott és ezen az Óriás sem változtatott (még egy év kellett, hogy beinduljon a menetelése). Feltűnik még a fia szerepében a kölyökképű Dennis Hopper is, aki egyébként csak 4 évvel született később, mint Taylor (a Leslie lányát játszó Carroll Baker pedig idősebb is volt nála). Az Óriás remek színészi alakításokkal kápráztatja el a nézőjét: a 210 perces játékideje alatt jócskán találkozhatunk emlékezetes jelenetekkel is, bár néhol kicsit sok a beszéd és leül a sztori. De ennek ellenére is mindenképp javallott a megnézésre, ha van az embernek 3,5 órája rá...
