Na ez már valami! Furcsa dolog, mert a Ringo visszatér lehetne sokkal jobb is a kivitelezésében, de összességében mégis elégedett vagyok vele. Jóféle spagetti western, ami talán nem annyira ismert, mint azt megérdemelné. Persze Európa szívében nyilván jobb a helyzet (A "Ringo kehrt zurück" rohadtul viccesen hangzik), de az Odüsszeia egy részét (a háborúból hazatérő hős szomorú története) westernként feldolgozni merész, de nagyon is jól működő húzásnak bizonyult.
Duccio Tessari rendező úr összefogott a nemrégiben elhunyt Giuliano Gemmával (alias Montgomery Wood) és 1965-ben leforgatták a Pisztolyt Ringónak című italowesternt, ami olyan népszerű lett, hogy még ugyanabban az évben egy kvázi folytatást (vehetjük spin-offnak is) kreáltak a karakter köré, ez lett a Ringo visszatér (csaknem a teljes stáb is visszatért Ringóval), amit persze még számos nem hivatalos folytatás is követett, ahogy az akkoriban divat volt a spagettiwestern készítők körében.
Szóval ez a modernebb Odüsszeusz történet valahogy úgy fest, hogy Montgomery Brown - becenevén Ringo - a polgárháborúból hazatérve a határon fekvő kis falujába igen csak nagyot koppan: a szüleit és még sok más embert egy mexikói kiskirály (Esteban Fuentes) és bandája kivégeztek, a gringók rettegnek és nem mernek fegyvert sem viselni, mert úgy tán tovább élnek. Főhősünk befestve haját és szakállat növesztve koldusnak adja ki magát, hogy feltérképezvén a terepet elszökjön kislányával és feleségével, akinek nemsokára hozzá kell mennie Fuentes fiához, Pacohoz...
Kezdem a negatívumokkal, mert úgy érzem, minél hamarabb ki kell adnom magamból. Az operatőri munka nem túl fényes, sajnos nagyon gyakran úgy érzi az ember, mintha egy ócska TVfilmet (vagy ami még rosszabb: mintha valami házilag felvett anyagot) nézne. Ez bizony durván kizökkenti az embert az élményből, eddig más, ebben a korban készült spagettiwesternnél ezt még nem vettem észre. Nem mindig jók a fények, noha van egy-két ötletes beállítást is azért.
A történet azon felül, hogy a korábban említett görög eposzt idézi, néhol igen csak gyengécskén szuperál. Kicsit olyan volt (már csak a szereplők miatt is), mint egy mexikói szappanopera 10 epizódja kicsit zanzásítva. Ha abban a korban létezett volna plasztikai sebészet, Ringo tuti nem a szőke haját festi be feketére, hanem komplett arcátszabást végeztet el magán. De hasonlóan bugyuta, klasszikus szappanopera-csavar a kikényszerített esküvő is például.
Nem a film hibája, de óva kell intenem mindenkit a magyar szinkrontól, mert kritikán alulira sikeredett. Hallottam már sok rosszat, de ez tényleg a legalja volt (pl.: Myosotis hangja kifejezetten irritált). Az efféle apróságok rendesen haza tudják vágni a filmélményt, tapasztaltam már jó néhányszor, mire képes egy rosszul összerakott magyar változat. A Ringo karakteréhez passzoló orgánumot szerencsére megtalálták, de ez azért még kevés. Szóval ha tehetitek, inkább eredeti hanggal szerezzétek be. Vagy németül, mert az biztos viccesen hangzik.
A pozitívumok listáján a numero uno mi is lehetne más, mint a mester, Ennio Morricone által komponált, szívbemarkolóan szomorú zenei aláfestés. Kár, hogy ahogyan a film sem túl ismert, úgy ez a szerzemény sem kapott még elég figyelmet. Szintén jól vannak kivitelezve az összecsapások, igaz spagettiwesternhez képest meglepően sokat várnak a kiadós lövöldözéssel, de amint belelendülnek, már nincs megállás: az emberek úgy hullanak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
A színészi játék néha kicsit megmosolyogtató, Giuliano Gemma sem a kimagasló tehetsége, inkább a szép szemei és arcocskája miatt válhatott népszerű hőssé a korában. A karakterek közül a szokásos kellékek (kocsmáros, seriff, banditák, pap, a NŐ) mellett akad egy-két ritka szerzet is, mint a jósnő, vagy Myosotis, a virágkötő. Na, ő nagyon durván kilóg ebből a poros, szeles, vadnyugati környezetből, de pont ez teszi őt különlegessé. Lorella De Luca gyönyörű teremtés, talán az egyik legjobb választása a castingosnak. Nem csak szépségével hódít, hanem van néhány kifejezetten erős színészi megnyilvánulása is (pl.: amikor rájön, hogy Ringo valójában a halottnak hitt férje).
Szóval ha egy jobbféle spagetti westernre fáj az ember foga, bátran tudom ajánlani a Ringo visszatért, mindig amatőrnek tűnő hibája ellenére is.
