John Wayne karrierjének utolsó filmje (bár nem annak volt szánva), amivel méltó búcsút vett a hatlövetűtől, a nyergektől és a cowboykalaptól. A téma pedig mi más lehetne, mint a vadnyugat vége, ahol az egykor oly' rettegett pisztolyforgatónak szembe kell néznie az elmúlással és fel kell dolgoznia, hogy véget ért egy legendás korszak. Ahogy Wayne élete is szép lassan a végéhez közeledett, hiszen - ahogy A mesterlövész főhőse - ő is rákban szenvedett.
Méltó a búcsú, hiszen jól sikerült darabról van szó, ami legalább annyira western, mint amennyire nem. Hiszen poros vadnyugati városok helyett a modern Carson City a helyszín, ahol van folyóvíz, elektromos áram és még igaz lóhajtással, de valami villamosféle is közlekedik. Az utakon megjelentek az automobilok és már valahogy semmi sem olyan, mint régen. Egyedül talán John Wayne az, aki nem változott, aki még most is, ennyi komoly műtét és betegség után is egy jó kiállású ember tudott maradni.
J. B. Books (John Wayne) Carson Citybe érkezik, hogy régi ismerősétől, Dr. Hostetlertől (James Stewart) megtudja, miért fáj annyira a háta. A hír lesújtó, de nem újdonság: Books, a rettegett pisztolyhős előrehaladott rákban szenved és már csak pár hét van hátra az életéből. Ezt az időszakot békésen, a külvilágtól elzártan szeretné átvészelni, csakhogy hamar híre megy a városban, ki szállt meg Rogersék fogadójában és rögtön megjelennek a viszkető ujjú haragosok. Közben pedig Books is rájön, hogy nem ágyban, párnák közt kellene meghalnia...
1976-ban készült a film, a western népszerűsége már koránt sem volt olyan kimagasló, mint pár évtizeddel korábban. Noha a kritika jól fogadta, ez lett John Wayne karrierjének egyik legrosszabban teljesítő filmje a kasszáknál. Pedig még James Stewartot is megszerezték mellé egy kisebb epizódszerepre (a rossz hallása miatt már ő sem volt a régi), hogy 15 évvel az Aki lelőtte Liberty Valance-t és a Vadnyugat hőskora című filmek után ismét együtt dolgozzon ez a két legendás westernszínész (az első találkozásuk alkalmával - mintegy belső poénként - meg is említik, hogy már 15 éve nem találkoztak).
A fiatal, feltörekvő generációból pedig egy elég komoly szerepben feltűnik egy bizonyos Ron Howard is... Őt manapság inkább mint rendezőt tartjuk számon, holott egész sok filmben megfordult már a kamerák előtt is. Az ő karaktere az ilyen típusú filmeknél tipikusnak mondható, a főhőst minden mítoszromboló megmozdulása ellenére "csodáló" fiatal, aki példaképének tekinti a legendás nagy öreget még úgy is, hogy az anyja koránt sem nézi olyan jó szemmel mindezt.
A sztori semmi rendkívülivel nem szolgál ugyan, de pont ez az egyszerűsége az, ami miatt élvezet nézni. A városba érkező idegen napról napra jobban összebarátkozik az özvegy vendéglősasszonnyal, akinél megszáll, próbál szembenézni a rá váró halállal, miközben felskiccelnek pár olyan jelenetet, amikkel megalapozzák a végső lövöldözést (westerneknél ez elkerülhetetlen): elszórtan a film játékideje alatt feltűnik egy helyi bunkó, egy helyi nagymenő és egy régi haragos, akiknek már akkor megpecsételődik a sorsa, amikor először meglátjuk őket...
Nagyon jók a díszletek. Ha egy valamit ki kellene emelnem a filmből, az bizonyosan az lenne, hogy Carson City egy élő, lélegző XX. század eleji, feltörekvőben lévő kisvárosnak tűnik - nem véletlen, hogy a film egyetlen Oscar-jelölését a dekoratőrök kapták. De úgyszintén jók a kosztümök és a kellékek is. Láthatóan nagy gondot fordítottak minden ilyen jellegű apróságra. Ha legalább ennyi gondot fordítottak volna a forgatókönyvre és a kevés akciószekvencia kivitelezésére is, mestermű vált volna A mesterlövészből.
Mert bizony kis túlzással élve egészen a végéig nem történik semmi. Főleg dialógusokkal hidalnak át minden problémát, ami az adaptáció alapanyagául szolgáló regényben előjön. Ha pedig esetleg eldördülne pár pisztolylövés, az 1976-hoz képest nincs túl szépen bemutatva. Inkább még a régi iskola szerint alkalmazott beállításokat használnak ami persze végül is nem nagy baj, de ebből a korszakból az ember joggal várhat egy kicsivel modernebb filmet már. A befejezés mindenesetre mesteri.
