Ezt a filmet tavaly bemutatták már nálunk a Titanic filmfesztiválon, de sajnos azon nem tudtam részt venni, bár a felhozatal sem volt túl erős szerintem - legalábbis a Cinefesthez viszonyítva. Mindenesetre már akkor megakadt a szemem az Ill Manorson, ám ahogy az lenni szokott, végül elsikkadt a dolog... De most végre sort kerítettem rá és egyáltalán nem bántam meg. Sőt! Szerintem egy kifejezetten erős atmoszférájú, low-budget krimi-dráma a Guy Ritchie filmekből is ismert londoni alvilág egy sokkal kevésbé vicces oldaláról.
Low budget, hiszen 100 000 angol fontból hozták össze. Segítek: ennél még a nálunk oly nagy becsben tartott közönségvígjátékokra is sokkal többet költenek, aztán a minőség mind "művészileg", mind technikailag ég és föld. Ha tehát azt is figyelembe vesszük, hogy az Ill Manorst mennyi pénzből készítették, azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy egy igazi mesterművel van dolgunk. Ehhez pedig három kulcstényező kellett: a remekül megírt, csavaros forgatókönyv, a javarészt ismeretlen színészek hiteles karakterábrázolása és a film (valamint a rendező) egyedi stílusa.
A cselekmény több szálon fut, amik természetesen a film különböző pontjain összekapcsolódnak. Nyomon követhetjük a nevelőotthonban felnőtt Aaron és Ed életét, akik dílerkedéssel foglalkoznak, bár előbbinek egyre mardosóbb a lelkiismerete. Egy crack-függő prostituáltét, akivel mindenki azt csinál, amit akar. A gyerekkora óta a drogbizniszben nyomuló Chrisét, aki egy másik nagymenő, Vad Bill mellett tanulta ki a szakmát. A fiatal Marcelét, aki a sérelmeit egy frissen a bandájába fogadott tizenegy-két éves sráccal toroltatja meg...
A sztori leírásából is látszik, hogy nem igazán lehet összefoglalni, miről is szól a film. Azaz össze lehet, csak abból még nem lesz világos maga a történet: a londoni gettóban élő bűnözők mindennapjairól, kapcsolati rendszereikről, az utca törvényeiről... Ilyesmi :) Az írói és rendezői feladatokat Ben Drew látta el, akinek pár ember számára ismerős lehet a neve a tavaly hozzánk DVD-n eljutó, hamar felejthető Sweeney - A törvény ereje című angol akciófilmből.
Vagy ha esetleg annyit mondok, hogy Plan B néven a rapper karrierjét is gőzerővel építi, talán még többen felkapják a fejüket. Természetesen saját filmjéhez is ő szolgáltatta a talpalávalót - az Ill Manors egyik legnagyobb erényét. Nem pusztán mezei soundtrackről van ugyanis szó, hanem a történetbe szervesen beépülő zenéről, egyfajta rap-narrációról. Merthogy a film végén maga Ben Drew is feltűnik egy pillanatra az utolsó jelenetben: ő a taxisofőr, akinek a tükörből látni csak az arcát.
És ha már taxisofőr: megidéződik Martin Scorsese klasszikusa is...
Azon felül, hogy nekem mindig is nagyon tetszettek a rendezői cameók, ezzel a pár másodperccel jelentést adott minden korábbi rapbetétnek: a taxis, aki a környéken dolgozik, sok mindent lát és sok mindent hall, meséli el ezeknek az embereknek a történetét. Az már csak hab a tortán, hogy szerintem egész korrekt a rapbetétek zenei aláfestése és a szövege is - bár én amúgy is főleg hip-hopot hallgatok, ha időm engedi, szóval lehet, hogy ebben a kérdésben kicsit elfogult vagyok.
A rendező úr az átlagtól eltérő stílusa azonban nem merül ki ennyiben. Ben Drew gyakran csavar egy kicsit az idősíkokon: az egyik szálon elindulva egy közös jelenetet használva adja át a stafétát egy másik szálnak, amit ezt követően a korábbi szállal időben párhuzamosan futó jelenekkel egészít ki. Bár bonyolultan hangzik, a cselekményt mégis viszonylag egyszerű követni - legalábbis az után mindenképpen, amikor már minden fontosabb szereplő fizimiskájával tisztában vagyunk.
A színészek nagyon természetesen adták a gizdát, még a kevés tapasztalattal rendelkezők is rendkívül hitelesen játszottak. Persze volt egy-két olyan szereplő, akin érződött, hogy nem profi, de a megjelenésükkel és az ösztönös viselkedésükkel egyáltalán nem lógtak ki a közegből. Szóval aki szereti a piti bűnözőket, az európai "gettókat" bemutató filmeket, mindenképpen kerítsen sort az Ill Manorsra, mert egy rendkívül tehetséges, a szubkultúrát nagyon értő író-rendező közel hibátlan és rendkívül stílusos bemutatkozó munkája.
