A 70-es években megkezdődött a revizionista westernek kora, a Fennsíkok csavargója pedig az egyik első volt közülük. Clint Eastwood első westernrendezése (de a második film, amit rendezőként jegyez) rendesen odavágott a mítosznak. Olyannyira, hogy ennek a filmnek "köszönhetően" maga John Wayne is visszautasította a fiatal Eastwood ajánlatát egy közös produkcióhoz. Hasonlóan az evolúcióhoz itt is egy olyan változata született meg a zsánernek, ami jobban tudott alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.
Ez például a bevételi adatokban is megnyilvánult, hiszen a Fennsíkok csavargója egyike lett a 70-es évek legjobban fialó filmjeinek. Eastwood csillaga felfelé szállóban volt, természetesen a Dollár-trilógia bődületes sikere után, így nem véletlen, ha a főszereplésével készült westernekre továbbra is vevő volt a jónép. És bár Eastwood, a rendező rengeteg megoldást kölcsönzött mestereitől (Sergio Leone és Don Siegel) és már ekkor is legendásan hatékonyan forgatott, még kicsit érződik a képeken némi bizonytalanság.
Egy furcsa idegen (Eastwood) lovagol be a Lago nevű bányavárosba. A helyiek gyávák, a bányatársaság három fegyverese kiskirályként uralkodik rajtuk, mígnem bele nem kötnek a csavargóba. A lehető legrosszabbkor rohannak azonban a halálba: a helyiek miatt börtönben raboskodó három elődjüket kiengedték és bosszúra szomjasak. Mivel nincs aki megvédje Lago lakóit, felbérlik Az idegent, hogy segítsen rajtuk. Az ajánlatuk szerint azt csinál a városban, amit akar, cserébe a munkájáért és ő bizony tényleg azt is csinálja...
Másodszor néztem meg a filmet, egy kicsit most már jobban tetszett, de továbbra is úgy érzem, hogy a viszonylag rövid játékideje ellenére is lassú darab. Talán azért, mert valójában nem sok minden történik benne, csupán a város lakói felkészülnek a banditák érkezésére és kiszolgálják "Az idegen" minden kívánságát. Ezt a "nem sok minden" persze nagyon is szórakoztató nézni, hiszen az ügyesen adagolt információmorzsákból szép lassan megismerjük a falusiak valódi arcát.
És elég csúnya arcuk van - ezért is öröm nézni, ahogy az idegen folyamatosan megalázza őket, ők pedig csak tűrik, tűrik és tűrik, ahogy eddig is mindig tűrték az ilyesmit. Szemtől szemben nem, maximum sunyi módon állnak ki magukért, persze folyamatosan ráfázva a kísérletekre. És hogy kicsoda az a bizonyos idegen és miért csinálja mindezt? Az a legjobb az egészben, hogy pontosan nem is lehet ezt tudni, maga Eastwood is nyitva hagyta a filmben a kérdést.
Ő egyébként úgy értelmezi - és ezt a westernhez képest szokatlanul "creepy" zenehasználat és a kissé a túlvilágra hajazó (pokoli) finálé is segíti - hogy a lagoiak által kiiktatott marsall reinkarnációja, aki megbosszulja mindazt, amit tettek vele. Ezt támasztja alá a szokatlan álomjelenet is, amiben a marsall megkorbácsolásáról álmodik főhősünk teljes beleéléssel, valamint a zárójelenet, amiben az idegen odaböki a frissen készített sírfelirat mellett álló törpének, hogy most már tudja a nevét...
A másik értelmezés pedig szimplán valami rokoni kapcsolatot feltételez a két férfi közt (a marsallt Eastwood állandó kaszkadőre játszotta, mivel ő ugyebár valamennyire hasonlított rá). Akárhogy is, az idegen nem az a tipikus szerethető főhős, sőt, még csak nem is a hallgatag, de erkölcsös fajta. Sokkal inkább egy valódi személyiség, akinek jó és rossz tulajdonságai is szép számmal akadnak és még nőt is erőszakol, ha épp úgy tartja kedve. Ezt egyébként az ertéellklubnál, ahol legutóbb szinkront készítettek hozzá olyannyira istentelen jelenetnek titulálták, hogy végül bele sem került a TVben leadott verzióba...
Szóval egy kicsit brutálisabb, mint amit a korábbi évtizedekben megszokhattunk. A protagonista vs antagonista konfrontációkból nem sok akad, sőt az idegen a végjáték nagy részében nincs is jelen, csak az utolsó pár percben tér vissza "rendet tenni". Nem ez Eastwood legjobb rendezése, sem a legjobb westernje, de mindkettő kategóriában előkelő helyet foglal azért el. Sötét humora, a néhol szinte túlvilági hangulata miatt nagyon tudom ajánlani azoknak, akik kedvelik a más zsánerben felbukkanó thriller elemeket.
