A miskolci Cinefesten bemutatták, de azóta semmi hír róla. Pontosabban szólva annyit tudni csak, hogy nem tervezik bemutatni idehaza, pedig 6 Oscar-jelölést tudhat magáénak, olyan csicska kategóriákban, mint a legjobb film, rendezés, forgatókönyv, férfi főszereplő, női mellékszereplő és a fényképezés... Utóbbi lehet egyébként az oka a forgalmazó bátortalanságának, lévén hogy a Nebraskát fekete-fehérben forgatták. Ne kérdezzétek, hogy miért - én nagyon kevés esetben tartom ezt indokoltnak (pl.: Sin City, vagy A némafilmes), legtöbbször irritáló álművészkedést érzek a háttérben (pl.: Frances Ha).
De azért Alexander Payne neve hallatán nem a kínkeservesen kitűnni akaró new yorki kötött sálas bölcsészgyerek képe sejlik fel az emberben, szóval megvolt rá az oka - és az Oscar-jelölés láttán nem is döntött rosszul. A marketingeseknek mindenesetre feladta a leckét, de a 6 Oscar-jelölés nyilván sokat dobott a latba: mostanra már visszahozta, amibe került. Na de hogy Bruce Dern miért a főszereplők közt versenyez, miközben mondjuk Daniel Brühlt (a Hajsza a győzelemértért), Tom Hankset (a Banks úr megmentéséért) vagy James Gandolfinit az Exek és szeretőkért mellékszereplőként indították?
Továbbra sem sikerül ezt a logikát felfognom - persze, ez a a film az ő karakterének a történetét meséli el, de feleannyi szövege/tennivalója sincs a vásznon, mint a fiát játszó Will Fortének. Amúgy gratula neki, mert ez egy szép nagy lépés a komoly színésszé válás útján a Nagyfiúk 2, az Apa ég epizódszerepe, vagy a még ennél is rosszabb MacGruber főszerepe után. Kár, hogy mindenki az öreg Bruce Dernnel volt elfoglalva, akit utoljára 35 éve jelöltek Oscarra...
Woody Grant a szenilis öreg (ex-)alkoholista kap egy spam levelet egy magazinokat árusító cégtől, amiben azt írják, hogy 1 millió dollárt nyert. Hiába mondja mindenki neki, hogy ez csak átverés, ő hajthatatlan. Át szeretné venni a nyereményét, ami kb. 1500 km-nyi távolságra van tőle egy Lincoln nevű nebraskai városban. A fia, David úgy dönt, hogy elviszi, úgyis kevés időt töltött az apjával. Az út azonban túl hosszúra sikeredik egy balesetnek hála, így a hétvégét Woody szülővárosában a rokonok és régi ismerősök közt kénytelenek eltölteni, ahol persze hamar híre megy a nagy nyereménynek...
Tipikus road-movieként indul, ahol a két eltérő beállítottságú, egymástól távol álló karakter (hiába apa és fia) a közös kalandozásoknak hála egymásra hangolódik... Aztán... Odaérvén Woody szülővárosába hirtelen átvált az egész egy jóféle családi drámává, ahol a nagy nyeremény hallatán odasereglik a rokonság, feltűnnek a régi "barátok", akiknek eszébe jutott, hogy az a vén alkoholista mennyi pénzt lejmolt le már tőlük... Szóval mindenki szeretne valamennyit a tortából.
De Bob Nelson, a forgatókönyvíró nagyon jól egyensúlyozik, egyik témába sem ássa túl mélyen bele magát: múltidézéssel és a karakterek árnyalásával tölti az idő nagy részét, különösen nagy hangsúlyt fektetve a világ életében szótlan Woody fiatalkorának megismertetéséra (régi családi ház, háborús trauma, egykori barátnő, stb.) és a helyiekre oly' jellemző karakterisztikák felvázolására. Ahogy az imdb-s fórumokon olvastam pár nebraskai felhasználótól: telitalálat, amit a vásznon látni.
Bruce Dern nagyot alakít, teljesen megérdemelt az Oscar-jelölése, csak a kategóriát kérdőjelezem meg. Sajátos frizurája, járása, egysorosai, na meg annak hibátlan eljátszása, hogy a film kb. felében fogalma sincs, hogy épp mi történik körülötte, igazán egyedivé teszik a karaktert. June Squibb a szabadszájú feleségének szerepében szintén jutalomjátékot játszva lopja el a showt mindenki más elől, amikor a vásznon van. Will Forte David szerepében pedig egyenrangú társa képes maradni Bruce Dernnek, ami szintén nem kis dolog - övé egyébként a legnehezebb feladat, hiszen szinte minden jelenetben szerepel, elég sok a szövege és neki kell reagálnia a világ dolgaira, hiszen Woody a szerepe szerint (kis túlzással persze) legtöbbször csak testben van jelen.
Payne két évvel ezelőtt George Clooney közbenjárásával, az Utódokkal rakott le hasonló minőségű darabot az asztalra. Most itt egy alapjaiban teljesen másnak tűnő, mégis nagyon hasonló film (nagycsaládi konfliktusok, a főszereplő egy közeli hozzátartozójáról rengeteg új dolgot tud meg), amire szintén érdemes odafigyelni. Nem korszakalkotó, de közel hibátlan darab, ami kellemes humorával és szomorú sztorijával kínál remek szórakozást. A befejezése meg csak simán tökéletes.
