Inkább "Long Film to Boredom". Eléggé sok filmet nézek mostanában, de kevés olyan unalmassal találkoztam, mint a Dél-Afrika első demokratikusan megválasztott elnökének életét feldolgozó Mandela. Szögezzük le: ő egy nagyon fontos ember a történelemben, hiszen a rasszizmus ellen vívott harca miatt a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált, sőt még Nobel-békedíjat is kapott. Bár mondjuk azt Obama is megkapta, pedig két háborúban is részt vett aktívan, szóval...
Mandeláról készült már film Clint Eastwood kezei közt, Morgan Freeman még Oscar-jelölést is kapott érte és bizony benne volt a pakliban, még ha nem is voltak túl nagy esélyei, hogy az egyre népszerűbb angol színész, Idris Elba is hasonlóan jól jár, de végül hoppon maradt. Egyébként ezen kívül még főhősünk feleségéről, Winnie Mandeláról is forgatták már életrajzi filmet 2011-ben Winnie címmel, akkor Nelson Mandelát Terrence Howard formálta meg.
Mostani bejegyzésünk témájának van egy szomorú aktualitása: 2013. december 5-én, 95 éves korában elhunyt az igazi Nelson Mandela. És bárcsak azt mondhatnám, hogy ezzel a filmmel méltón búcsúztatták, de sajnos nem így van. Pedig az életútja szinte könyörög a gyöngyvászonért, de ismét mellélőtt a forgatókönyv írója. Mert bizony politikai csatározásokat nagyon nehéz izgalmasan bemutatni (2012-ben a Lincoln is elég szárazra sikeredett), ráadásul roppant kényesen kellene ügyelni, hogy csínján bánjanak a hatásvadász és a giccses elemekkel. És bár van azokból is bőven, a nagyobb probléma az, hogy üresjáratból még több van.
Nelson Mandela egy dél-afrikai törzsben, királyi dinasztia sarjaként látta meg a napvilágot. A fehér elnyomás ellen eleinte békés eszközökkel kívánt harcolni, de amikor társaival rájöttek, hogy ez nem vezet sehová, terrorakciókba kezdtek, amiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték őket. Felesége azonban a nép elégedetlenségét kihasználva folyamatosan tűzben tartotta a vasat, így több, mint 20 évvel később a kormány kénytelen volt szabadon bocsátani Mandelát, aki ezt követően próbált egy mindkét fél számára előnyös helyzetet kialakítani, bár sajnos a nép már túlságosan belejött a polgárháborúsdiba...
A játékidő több, mint 140 perc, aminek nagy részében főhősünk megfontoltan néz és elpuffogtat pár klasszikus bölcseletet az egyenlőségről, vagy épp nézhetjük az elégedetlen emberek garmadáját az utcákon, amint afrikaansul skandálnak valamit, vagy irtják egymást. A börtönéveket bemutató résznek az egyik fontos momentuma például, hogy sikerült kiharcolniuk a feketéknek, hogy rövid helyett ők is hosszúnadrágot kapjanak odabent. Félreértés ne essék: nem azzal van bajom, hogy ezt bemutatták, hanem azzal, hogy erre mennyi időt szántak a filmből...
Idris Elba nem emlékeztet olyan nagyon Nelson Mandelára. Morgan Freemanről még azt is elhinném, hogy az ikertestvére, de Elbát elég durván át kellett (volna) maszkírozni ahhoz, hogy legalább egy picit hasonlítson az öregre. A maszkok viszont néha rettenetesen bénák, főleg az átmeneti (öregedő, de még nem annyira öreg) időszakban. A végén, amikor már az idős Mandelát látni, aki talán a legtöbbünk számára ismerős, már egész korrekt az eredmény, de Elba képtelen a maszk mögül bármiféle mimikára. Kicsit olyan, mintha be lenne botoxozva és nem tudná mozgatni az izmait...
Egyébként korrekt a szerepben. Nem kimagasló, de mindenképp dicséretes, amit a vásznon produkál. A dél-afrikai akcentus - amennyire fel tudom én azt ismerni - is a helyén van, akárcsak a feleségét alakító Naomie Harris esetében. Ő is nagyszerű, különösen akkor van elemében, amikor szónokolnia kell a nép előtt. Azt semmiképp sem lehet az alkotók szemére vetni, hogy spóroltak volna a statisztákon. Bárcsak a vágás során is hasonlóan buzgalmasan jártak volna el, mint a castingolásoknál.
Idris Elba kb. minden képen felemelt, ökölbe szorított kézzel látható...
Egyetlen Oscar-díj jelölését a U2 által írt Ordinary Love című betétdaláért kapta, ami valóban egy remek kis nóta (és még csak nem is vagyok rajongójuk). Az operatőri munkával is elégedett vagyok, az utcai zavargások káoszát, vagy épp a csodás afrikai tájat is szépen visszaadják a felvett képek. De ez a pár pozitívum nem változtat azon a tényen, hogy rettenetesen lassú folyású, unalmas és egy kicsit modoros darab lett belőle. Ebben az életútban azért ennél több volt.
