"Ha egy embergyereknek lehet kutyája, akkor miért ne lehetne egy kutyának embergyereke?" - Ezzel bizony nem lehet vitatkozni.
1959-ben kezdte meg öt éves regnálását a televízió képernyőjén a "Rocky and his Friends" című rajzfilmsorozat, ami most megkapta a szám szerint negyedik spin-offját. Az eddig rendre méretes kudarcba fulladó próbálkozások (Boris és Natasa, Derék Dudley és Robert de Niro egyik legnagyobb mellényúlása, a Rocky és Bakacsin kalandjai) után végre egy minőségi szórakozást nyújtó egész estés film következett. Ezúttal a készítők elhagyták az élőszereplős megoldást és a számítógépes animátorokra bízták a munka oroszlánrészét.
A 145 millió dolláros büdzsé ugyan meredek, de úgy tűnik, hogy megérte. Bár azt nem értem, hogy hová ment el ennyi pénz, lévén a látványvilág a sokkal szerényebb keretekből gazdálkodó Gru-filmek kidolgozottságát sem üti, de legalább a forgatókönyv mindenért kárpótol. Félreértés azonban ne essék: egyáltalán nem gagyi a kivitelezés, csupán túlontúl meseszerűnek, néha a mozgásokat, a figurákat és a háttereket elnagyoltnak éreztem - ez persze egy, alapból a kisiskolásokat megcélzó film esetében egyáltalán nem probléma.
Mr. Peabody egy kutya. Árvaként nőtt fel egy menhelyen, ahol már kiskorában is különcnek számított. Szerető gazdi híján a tanulásba temetkezett és elképesztő tudást halmozott fel. Nobel-díjas tudósként talált rá egy kosárban hagyott Sherman nevű kisgyerekre és úgy döntött, hogy adoptálja, hogy neki gyerekként ne kelljen hasonló dolgokon keresztülmennie. Minden rendben is ment, ám Sherman most elérte az iskolás kort és furcsa családi helyzete, valamint hatalmas tudása miatt kicsit nehezen megy a beilleszkedése az új közösségbe...
Lehet, hogy ez így leírva nem kecsegtet kellő mennyiségű drámával és izgalommal, de megnyugtatok mindenkit: a helyzetet egy időgép, a Voltkomp alaposan megbonyolítja, így egy eszméletlen összetett és érdekes kaland kerekedik ki Mr. Peabody és Sherman életének 1-2 napjából. Mindezt egy olyan intenzitású 90 percben, ami még a szintén csúcssebességgel pörgő A Lego-kalandnak is a becsületére válna. Bizony, az utóbbi évek animációs termésére sokat panaszkodtam, de az utóbbi 3-4 hónapban ez már a harmadik olyan mese (a Jégvarázs és A Lego-kaland mellett), amire azt mondhatom, hogy "váó".
Ami a legjobban tetszett benne, az az elképesztően alapos szövegkönyv, ami nem butítani akarja a lurkókat, hanem éppen ellenkezőleg. Játékos és vicces formában tanítja meg a legkisebbeket is fontos történelmi tényekre, idegen szavak helyes használatára, praktikus dolgokra (ceruzafajták, kutyasíp) és úgy egészében a világ működésére. De még mielőtt minden szülő felriadna: a felnőtt kísérőkre is gondoltak és teletűzdelték kétértelmű szó- és vizuális poénokkal, valamint popkulturális utalásokkal (pl.: Spartacus, Mona Lisa) az egészet.
Igen, talán érezhető az is az előző bekezdésem alapján, hogy meglehetősen túlzsúfolt filmről van szó, de legalább láthatóan a legjobb szándék vezérelte az alkotókat. Ha a kicsik elsőre nem is jegyeznek meg minden fontos dolgot, DVD-n benyomva néha-néha délutánonként újabb és újabb rétegeit fedezhetik fel ennek a mesének, miközben biztosra veszem, hogy sokadszorra is remekül fognak rajta szórakozni. Erre szerintem manapság meglehetősen kevés animációs film képes.
A magyar szinkron előtt le a kalappal. Imádom Ty Burrell hangját, a Modern család azon kevés sorozatok közé tartozik, amit még én is nézek, elsősorban miatta, de valahogy Kautzky Armand orgánuma jobban passzolt Mr. Peabodyhoz, mint az övé. Pedig először eredeti nyelven hallottam megszólalni az előzetesekben. Ty egyébként itt is együtt dolgozik sorozatbéli kolleginájával, Ariel Winterrel, aki a Modern családban a lányát, itt pedig azt a kis csajt alakítja, akivel Sherman összekap az első napon az iskolában...
Rajtuk kívül az eredeti gárdában olyan ismert nevek bukkannak fel, mint Stephen Colbert, Leslie Mann, Stanley Tucci vagy Mel Brooks, míg a honi változat készítői sem voltak restek karakteres hangokat felkérni. Gesztesi Károly, Józsa Imre, Vass Gábor és Forgács Gábor ezer közül is felismerhető orgánuma rengeteget hozzáadnak az élményhez. Nem úgy a harmadik dimenzió, ami egyébként szebb, mint a múlt heti 300 folytatás esetében, de legalább annyira felesleges is...
Ahogy kicsit feleslegesnek éreztem az előtte levetített kis rövidfilmet is, amiben egy csapat nem túl vicces űrlény keresgél új lakóbolygó után. Erről sajnos nem találni sok információt (a címe "Home" és angolul Steve Martin hangján szólal meg a főszereplő), helyére eredetileg ugyanis egy Rocky és Bakacsin főszereplésével készült animációs szösszenetet terveztek, előrevetítve egy egész estés kaland lehetőségét (a DreamWorks megszerezte 2012-ben a Classic Mediát, így most ilyen projekteket is dédelgetnek. Egyébként ennek az első állomása a Mr. Peabody és Sherman kalandjai).
Összefoglalva egy vicces, pörgős, a maga erősen rajzfilm-szerű módján látványos animációs film lett a Mr. Peabody és Sherman kalandjai, ami ugyan a kasszáknál kicsit alulteljesítette az elvárásokat az első héten az USÁban, de még ha bukás is lesz a vége, úgy gondolom, hogy érdemes volt elkészíteni. Már csak azért is, mert én meglepően jól szórakoztam rajta, pedig egy moziteremnyi óvodással néztem. Egyébként őket kétségkívül lekötötte a film, hiszen még pisilni is max. 1-2-en mentek ki a vetítés alatt, ellentétben a tavalyi Repcsikkel, ahol az egész terem legalább kétszer megfordult a mosdóban...
