Aronofsky jó filmeket csinál. Mondom ezt úgy, hogy bevallom őszintén, nem igazán rajongok a munkásságáért. Szerintem általában egy kicsit lassan csurgatja az elmesélendő történetet és túlságosan sokat időz bizonyos dolgokon. De az már régóta érdekelt, hogy mihez kezd, ha végre a segge alá rakják a dollármilliókat és rászólnak a stúdió fejesei, hogy fialtassa meg, miközben egy rakás dologba belepofáznak. Más szóval: sikerül-e megtartani a szerzőiségét, az egyedi stílusát Hollywood tengerében?
Aronofsky nehezen szánja rá magát a filmkészítésre: vagy túlságosan határozatlanka, vagy arról van szó, hogy nem szívesen enged a producerek nyomásának és inkább kihátrál az adott projektből, ha annak elkészítése túlságosan sok kompromisszummal járna. A neve szóba került már a 2000-es évek elején egy Batman reboottal kapcsolatban (ez végül Christopher Nolanra szállt), a tavaly elkészült Farkassal, vagy nem is olyan régen a Robotzsaru remake kapcsán, amit végül José Padilha nagy kompromisszumok és pár hónap alatt 10 évnyi öregedés árán tudott csak elkészíteni.
Aronofsky végül a legnagyobb bestsellert hívta segítségül (ígérem, abbahagyom a bekezdés eleji aronofskyzést). A Biblia számos történetet foglal magába és már csak azért is érdemes egyet-egyet filmre vinni, hogy rávilágítsanak: mindenki azt hiszi, hogy ismeri a sztorikat, pedig valójában nem is... Ráadásul megvan az az előnye az itt olvasható tanításoknak, hogy mindenki úgy értelmezi őket, ahogyan akarja. Aronofsky pedig nem a realisztikusság, hanem a fantasy mellett tette le a voksát.
Ami végül is egyfelől érthető, hiszen a Bibliát mai szemmel és felfogással olvasva gyakran érezhetünk kényszert erős fejvakarásra, lévén nem a modern ember nyelvezetén mesél az örökérvényű dolgokról és bizony a logika hiánya hamar szemet szúrhat. Másfelől nekem az a személyes véleményem, hogy sokkal izgalmasabb dolog az adaptálás során, ha a szövegekben fellelhető minden furcsaságra megpróbálunk ésszerű magyarázattal szolgálni és nem kezdünk CGI-al óriás kőangyalokat pakolni mindenfelé.
Szóval a Noé fantasy a javából és nagy valószínűséggel pont ennek köszönheti, hogy ennyire megosztó lett. Aronofsky csinált pár zseniális húzást, de a film közepe felé ahogy az emberiséget, úgy őt is elnyelte az ócska CGI tengere. Kimondottan tetszett például az enyhén dokumentumfilmekre hajazó, gyors egymásutánban pakolgatása a képeknek, jelezve ezzel azt, hogy milyen hosszú folyamat eredménye volt, míg az adott esemény megtörtént.
Kifejezetten tetszett az is, ahogy a teremtés történetét összemosta a ma elfogadott tudományos hipotézissel, bemutatva, hogy nincs is olyan éles határvonal a kettő között. Remek hangulata volt, remekül volt megvágva és itt még a számítógépes effektek is flottul mentek. Az első kb. fél órának kiváló posztapokaliptikus hangulata volt, külön kiemelném a lehengerlően jó fényképezést és a zseniálisan gyönyörű beállításokat. Kár, hogy ez nem tartott ki a film végéig.
Mert amint a tényleges történetre kerül a sor, összeomlik minden. A kőangyalok stop-motion figuraként mozogva csúnyán kilógnak az addig megteremtett hangulatból, a gonosz emberek hada az egyébként remek Mad Max filmek rosszabb pillanatait juttatták eszembe, a CGI állatok elképesztően otrombák voltak és a nagy harc az emberek ellen is unalmasra, érdektelenre, azaz tét nélkülire sikeredett. Nem mellesleg az özönvíz még csak nem is az utolsó nagy akadály, a sztori még kb. egy órán keresztül folytatódik a hajón...
...ahol Noé mint valami holdkóros, úgy járkál fel- és alá és tartja rettegésben a családját. Kétségkívül sikerült kibányászni a legenda alól az embert, Crowe is nagyon elemében van, jól áll neki a veszett vadállat szerepe. Címszereplőnkkel egyáltalán nem könnyű azonosulni, sőt, az erős vallási fanatizmusa a végén már ténylegesen a visszájára sül el... A lezárás persze újdonsággal nem szolgál, a bárka megfeneklik az Ararát hegyen és a nagy kérdés, hogy vajon az emberiség (ami most már csak Noé családjából áll) megérdemli-e az újabb esélyt, megválaszoltatik.
És hogy az összképet tekintve milyen a film? Hát ez az, amire nem lehet csak olyan simán válaszolni. A jó kezdést egy erős visszaesés követ, aztán a posztapokaliptikus hangulat horror-thrillerbe csap át, hogy egy percig se érezzük úgy, hogy ez még ugyanaz a film, amire másfél órája beültünk. A CGI színvonala váltakozik, a 3D sok helyen béna (Crowe arcából a szeme alatti rész például mint két szarv, úgy lóg ki), a színészi játék is felemás - a fiatalok nem igazán érnek fel a két nagy öreghez, pedig az összhanggal nem kellene gondnak lennie, lévén kb. mindenki mindenkivel játszott már korábban együtt (Börtönvonat Yumába, Egy különc srác feljegyzései, Egy csodálatos elme).
Ami pedig Aronofskyt illeti: a fantasy nem áll túl jól neki. Maradjon inkább a realistább hangvételű drámáknál, meséljen hétköznapi emberekről, függőkről, fanatikusokról, de semmiképpen se gondolkozzon "nagyban", mert az nem az ő világa. Hiába a biológus múltja, hiába a szemmel látható szeretete a természet szépségei iránt, ez nagy falat volt a számára. Bár a bevételi adatok őt igazolják - hozzáteszem a nem túl pozitív visszhangnak köszönhetően a premier hete után nagyot zuhant a Noéra jegyet váltók száma a tengerentúlon...
