Pár éve, amikor megjelent a Lázadás első előzetese, Lisztes bácsi jó néhány "cöhh!" elmormolása közben nézte azt végig, előre eltemetve a produkciót lelki szemei előtt. Aztán kijött a film, és leesett az áll. Évente ilyesmiből nem sok van, úgyhogy hamar el is raktároztam az agyamban a nagyon pozitív élmények kicsinyke pooljába. Aztán a folytatással kapcsolatban jöttek a rossz(nak tűnő hírek). A régi szereplőgárda lecserélése még hagyján (legalább új karaktereket kapunk), de a hajót a nagy stúdiónyomás miatt elhagyó rendező már meglehetősen rossz ómen.
De ahogy az Éhezők viadala folytatásának, úgy ennek a franchisenak is jót tett a friss vér. A Forradalom sztorija ugyanis nagyjából hozza az első rész színvonalát, csak néha bukik kicsit a magasra felrakott léc alá, ugyanakkor látványban és technikában simán túlszárnyalja azt. Ha már csömöröd van a szuperhősfilmek végeláthatatlan sorától, ajánlom figyelmedbe ezt az okos, látványos és izgalmas nyári blockbustert, mert megéri a mozijegy árát. De nem a 3D-set, mert azt (legalábbis az Uránia rendszerében) nem nagyon lehetett észrevenni.
10 év telt el az első rész eseményei óta. Az emberiséget a majominfluenza jó vírushoz híven szépen megtizedelte, az ezzel járó káosz pedig frankón rásegített az amúgy is szar helyzetre, szóval nem túl rózsás körülményekkel nyitunk. Ezzel szemben a majmok vígan vadásznak a San Fransisco melletti erdőkben, ahol senki sem háborgatja őket. De persze feltűnik az ember, mert... hát kell a konfliktus, és a majmok két táborra szakadnak: a békében együtt élni vágyókra és a bosszúra szomjasakra...
A sztori legnagyobb hátránya, hogy már az első percekben tudjuk a végét. Itt bizony az emberek jól megszívják, hiszen eljön az a kor, amikor a majmok rabigába taszajtják őket... De az nem most van. Most még veszélyesek címszereplőinkre, bár tulajdonképpen egyik fél sem akar semmi mást, csak túlélni. Ehhez az embereknek egy kicsit több dologra van szükségük, míg a szép lassan civilizációvá szerveződő majmok vígan eléldegélnek pattintott kő (?) dárdáikkal és fáklyáikkal.
Ha már a Fehér Istent a magyar "Majmok bolygójának" titulálta sok ember, engedtessék meg, hogy a két film közti nagyon lényeges különbségre felhívjam a figyelmet. Nem, nem a költségvetés, nem is a CGI, de még csak nem is az, hogy más nyelven beszélnek a szereplők... Ültessük szépen át a Fehér Isten analógiáját (kutyák=kisebbség) erre a filmre (majmok=kisebbség), és rögtön világos lesz minden. Ebben a filmben nincs jó, vagy rossz oldal, nincs elnyomott és elnyomó. Mindkét tábor kitermelte a maga seggfejeit, mindkét tábort lehet okolni a kialakult helyzetért. A majmok nem csupán a köcsög emberek baromságainak elszenvedői, hanem maguk is fontos katalizátorai az elkerülhetetlen összecsapásnak.
Sőt, ez a film továbbmegy! Az egyetlen igazán negatív szereplőt volt mersze a majmok közül kiállítani - mindezt úgy, hogy igazából velük szimpatizál az egyszeri néző, mert sokkal rétegeltebb, valódibb karakterek, mint akármelyik emberi szereplő. Koba egy Palpatine-szerű trükkel ragadja magához a hatalmat, motivációi világosak, elfogadhatóak, a film pedig lépésről lépésre, nagy műgonddal építi fel az elkerülhetetlen felé vezető utat. Az egyetlen problémám a dramaturgiával az, hogy a majmok vs. emberek csatára kicsit korán kerül sor, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás.
Az viszont nem, hogy egy klasszikus 80-as, 90-es évekbeli akciófilm klisét nem sikerült áthidalni: miért nem, és egyáltalán hogyan töltik újra a majmok a gépfegyvereket? Tudom, valami komoly baj van velem, ha egy látványos akciójelenet közben ilyesmiken filózok, mindenesetre ezen nem sikerült túltenni magam. Mondjuk a Holtak földje gépfegyveres zombijai mélyebb sebet hagytak anno, de azért ez is megérte a pénzét.
A szereplők... A majmok izgalmasak, az emberek unalmasak. Gary Oldman karakterét elpocsékolták (pedig pár jelenettel sikerült egy összetettnek tűnő figurát megrajzolni), Jason Clarke sem tud eléggé hangsúlyos lenni, pedig nem ártott volna. A majmok civilizációját szépen bemutatják, az emberit azonban csak felskiccelik. Bár a játékidő 130 perc, egy kicsit több emberi szállal még meg tudtam volna békélni, hiszen egy ilyen korai posztapokaliptikus kommunát sem gyakran látni filmeken.
A majmoknál természetesen meg kell emlékezni a rendkívül élethű látványról, a WETA ismét baromi igényes munkát tett le az asztalra. Andy Serkinsnek meg kijárna már legalább egy Oscar-jelölés, mert ismét nagyot villant - igen, ez is színészet, méghozzá a nehezebb fajtából. A címszereplők zöme persze csak statiszta, a nézőknél óhatatlan is fellépő rasszvakságot az eredetihez hűen különböző majomfajokkal hidalják át, ahol ez nem megoldható (Cézár fia), ott az elején b*sznak rá egy méteres sebet, hogy rögtön kiszúrjuk, kivel van dolgunk, ha feltűnik a színen.
Lehetett volna bátrabb a film, már ami az elhalálozásokat illeti, elvégre ez pont nem az a franchise, amit a színészek visznek a vállukon. Lehetett volna itt-ott változtatni rajta, de összességében én azt mondom, hogy a nyár egyik legnagyobb dobásával van dolgunk, ami jó zenével, erős képekkel és mesés látvánnyal kényezteti el a mozinézőt. Mert ezt ott kell látni. Nem agyatlan, mégis káprázatos, pénztermelésre termett, de mégsem haragszunk rá, mert JÓ. Nagyon jó.