"No raccoons or tree creatures were harmed during the making of this film."
Miközben a gyakorlott mozinéző várja a jól megérdemelt stáblista utáni jelenetét, ami kétségkívül a legbetegebb az eddigiek közül (Mi a közös a Marvelben és George Lucasban, ami nem a Disney?), ezt a szöveget pillanthatja meg a random magyar nevek keresgélése közben. Igen, ezt a filmet ennyire kell komolyan venni. A Marvel visszalépett a gyökerekhez, és minden eddiginél képregényesebb, rajzfilmszerűbb filmet tett le az asztalra, csak épp 50 000 dolláros költségvetés helyett 170 millió dollárossal.
Ebbe pedig egy gagyin zöldre festett Lou Ferrignonál sokkal több belefért: például egy értelmes, pörgős forgatókönyv, ami változatos helyszínekkel és szűnni nem akaró akciózással, na meg persze menő dumákkal van teleszórva. De tegyük a szívünkre a kezünket: ha ez egy lényegesen kisebb költségvetésű filmecske lenne, és egy báb mosómedve, meg egy "I am Groot"-nyi szókinccsel rendelkező fa mentegetné agyba-főbe a galaxist, miközben egy klasszikus mcguffin után futkosós sztorit kapunk, hát...
Nade a jó marketingnek és a szegényes nyári termésnek hála az évad legjobban várt filmjévé lépett elé sokak szemében, köztük az enyémben is (és nem csak azért mert egy csipetnyit magam is részt vettem a Gyűjtő megformálójaként a hazai svédelésekben). Jó, azért annyira nem, hogy emiatt elutazzak a világ végére, de ha már úgyis Dunaszerdahelyre sodort a sors a hétvégére, hát bevállaltam a szlovák feliratos verziót, bízva nem létező angol tudásomban. Szóval ja, nem kell olyan messzire utazni, ha nem bírtok várni és tudtok is angolul, mert Tótiában már csütörtök óta adják a mozik.
Peter Quill, vagy ahogy talán többen ismerik, Űrlord ellopja az Orb nevű energia-izét (tudjátok, a szokásos Marvel-féle egész univerzumok elpusztítására képes holmit), amit főnöke, Yondu tudta nélkül akar elpasszolni. A fejére vérdíj kerül, az Orbot pedig a Ronan nevű kék színű valami is meg szeretné kaparintani, ezért elküldi érte Thanos nevelt lányát, Gamorát. Az Űrlord fejére kitűzött vérdíjra Mordály és Groot kíván lecsapni, úgyhogy Xandar lakosai egy elég vicces adok-kapoknak lesznek szemtanúi, aminek hála mind a négyen börtönbe kerülnek. Itt csapódik hozzájuk Drax... aztán megszöknek... aztán megpróbálják elpasszolni az Orbot... aztán meg... megmentik a Galaxist, fuckyeah!
A történet teljesen másodlagos, a lényeg csak annyi, hogy mindig legyen valami akció, ahol puffogtathatják a poénokat és a fegyvereket, miközben folyton más-más helyszínre tévednek. Egyrészt ez jó, mert egy percig sem unatkozunk, másfelől viszont néha feltámadt bennem az igény arra, hogy egy-egy várost, bányászkolóniát, vagy bármi mást egy kicsit jobban megismerjek. Hogy ne csak a háttér legyen, hogy legyen benne élet, hogy legyen tétje annak, amikor Xandart el akarja pusztítani a gonosz.
De Xandar megmaradt egy steril, Naboo-szintű érdekes, de egy pöttyet talán unalmas kisvárosnak, ahol az Új remény kocsmájából ismert alakok futkároznak az utcákon, és ahol Szörnyella DeFrász a főnök. Hozzáteszem: hiába emlékeztet a látványvilág rengeteg helyen a Star Warsra, a hangulat teljesen más, így a film nézése közben meg sem fordult a fejemben, hogy valami modern utánérzést látnék. Ahogy az sem, hogy egy Disney-féle Marvel-filmmel van dolgom, annak ellenére, hogy jó néhány kötelező elem most is megtalálható benne.
A történet másodlagossá degradálása melletti másik problémám a karakteres főgonosz hiánya. Thanost tartogatják későbbre (ezt abszolút megértem), de Ronan kb. annyira marad emlékezetes, mint a Thor: Sötét világ gonosz sötét tündéje. Semennyire. Jó, persze jó a sminkje, meg van egy faja bunkósbotja, na meg természetesen nagyon gonosz ő is, de baromira unalmas, sablonos, meg unalmas, meg sablonos, és még annál is unalmasabb antagonista, akinek egy valamire való pillanata sincs a film során.
Viszont rajta kívül ez a film igazi aranybánya a karaktereket illetően. A címszereplők egytől egyig jól vannak megírva, mindenki megkapja a maga nagy pillanatát, mindenki egyforma időt tölt a vásznon, és hiába nagypofájú Űrlord és Mordály is, nem nyomják el a maradék három főhőst. Utóbbiból valószínűleg ennek ellenére is a fél világ kedvence válik hamarosan, úgyhogy én már most félek, hogy a folytatásban túl fogják használni a Marvel eddigi legviccesebb, legjobb dumájú karakterét (bye-bye, Vasember).
A film egyébként egy újabb ékes példája annak, hogy már a trailergyártás is egy külön művészet. Több szöveg, jelenet nem is (úgy) szerepel a filmben, mint ahogy az előzetesekben megszokhattuk (pl.: Draxot nem is veszik fel a börtönbe a többiekkel, mert már egy ideje ott raboskodik). Ellenben végre egyszer tényleg használták a film során is azokat a zenéket, amikkel a trailert is eladták (még mindig fájó pont az Időről időre, ahol nem csendült fel a Little Talks). És ahogy A galaxis őrzői poénjai, úgy a soundtracket összerakó csávó zenei ízlése is elég betegre sikeredett.
Sokan talán a tökéletes filmélményt várják tőle, de óva intek mindenkit: NE tegyék. Ez nem az a film. Baromi szórakoztató, baromi látványos, baromi pörgős, elég vicces és mindenképp az idei év legjobbja közt a helye, de ott van az a fránya "de". A mozijegy árát mindenképpen megéri, jó helyre költötték azt a 170 millió dollárt, de a franchise építés miatti gyávaság, a PG-13 besorolás miatti vérnélküliség (na meg a gagyi "kékvérűség") és a rengeteg szempont, aminek meg kellene felelni egy kicsit ront az összképen. De tényleg csak egy picit.
