Bruce Willis egy kicsit alább adja és a világ, vagy egy egész város helyett most "csak" néhány ember életét menti meg. Nehéz általánosítani a kopasz akciósztár karrierjének szakaszait, hiszen világ életében vegyesen voltak jellemzőek a nagyon és a kevésbé jól sikerült darabok a filmográfiájában. Így hát nem is lehet egy egyértelmű lejtmenethez, vagy épp felemelkedéshez kötni a Túszdrámát. Mert hogy ez a film se nem túl jó, se nem túl rossz: valahol középen helyezkedik el.
Ami pont megfelelő tárgyává teszi egy random borús napra beiktatott házimozizásnak... Igazság szerint nehéz beszélnem a filmről, hiszen ahhoz, hogy rosszakat mondjak róla, túl jól sikerült, viszont ahhoz, hogy agyba-főbe dicsérjem, eléggé harmatos a minősége. Az ilyesmi az önjelölt kritikusok (én is az volnék) legnagyobb rémálma, viszont én csak amiatt nem változtatok véleményt, hogy cifra szóösszetételek közepette elküldjem az alkotógárdát a búsba. Pedig az lenne a legkönnyebb.
Főhősünk Jeff Talley, az egykori túsztárgyaló, aki egy félresikerült eset után inkább elment rendőrnek egy nyugdíjasotthon-szerű kisvárosba. De az ördög nem válogat: 3 suhanc belopóznak gazdagékhoz, ahol a szituáció hamar begyűrűzik és túszdráma kerekedik ki belőle. Talley átadná a terepet a kompetensebb hatóságoknak, de a srácok áldozata épp egy olyan könyvelő, aki nagyon-nagyon rossz embereknek szokott bedolgozni és a házában van valami, amire szükségük van. Úgyhogy megfenyegetik Jeffet a családjával, hogy szerezze meg azt a bizonyos DVD-t az erődként funkcionáló épületből minél hamarabb...
Szóval van némi akció, de inkább a thriller és a krimi kerül előtérbe. A direktor úr eddig még semmi emlékezeteset nem tett le az asztalra és ennek a filmnek sem mondanám erősségének a rendezést. Vannak ügyes megoldások, van benne valami fiatalos lendület, de talán pont emiatt a lendület miatt nem képes igazán thrillerként funkcionálni, noha az alapokat megírták hozzá: "a pszichopata tinédzser a házban terrorizál" című móka megfelelő táptalajt biztosítana ehhez a vonalhoz.
De nem sűrűn fordul elő, hogy összesz*rás közeli állapotban találnánk magunkat. Talán amikor az alsógatyára vetkőzött mentősökre a sötét lépcső alól fegyvert fogó pszichopatát először meglátja Willis karaktere, az... Na, ott tényleg eltaláltak valamit. A sztorit amúgy Robert Crais regényéből szedték, így akár még azt is várhatnánk, hogy a szokásos hollywoodi fordulatok mellé valami eredetiség is beférkőzik - nem az író személye miatt, hanem pusztán a más médium által megengedett, vélhetően bonyolultabb cselekményszövésnek hála.
Nem. Igazság szerint csupa klisét láthatunk egymásra pakolva, kezdve a telefonon irányított mindenhová eljutó "ügyes vagy, meg tudod csinálni" kisfiúval, folytatva a higgadt, kimért rosszfiúval, aki annyira profi, hogy az már fáj. A "home invasion" horrorokból átvett túszejtős szál ugyan megbolondítja egy kicsit a receptet, na meg talán az se mondható elcsépelt húzásnak, hogy a film közepén sikeresen kijuttatják a házból az eszméletlenül fekvő könyvelőt, de ennél nem kell többre számítani.
Willis itt még aggódik, meg sír, meg ilyesmi - szóval nem unott pofával várja, hogy mikor lesz vége már a forgatásnak. A színészi eszköztára sosem volt túl gazdag, de itt végigzongorázik rengeteg érzelmen és összességében nem is rossz. Az ekkor még ismeretlen Ben Foster pedig elég hatásos a pszichopata Mars szerepében, pedig nem sok szövege van, inkább csak félelmetesen néz bámul másokra, meg a kamerába. Szerintem ő többet is kihozott a karakteréből, mint amennyit beleírtak.
.jpg)
Ha a körmödet nem is fogod lerágni az izgalomtól, a Túszdráma mindenféleképpen a nézős filmek táborát erősíti. Van egy kis csavar is benne, de semmi olyan, ami alapjaiban rengetné meg a jóistenbe vetett hitedet. Bruce Willis karakterének lányát egyébként maga Bruce Willis lánya játssza, ami vicces, mert épp elgondolkoztam rajta a film nézése közben, hogy hogyan sikerült egy olyan színésznőt kiválasztani erre a nyúlfarknyi szerepre, aki ennyire nem hasonlít Brucera... Demi Moorenak bika egy génjei lehetnek.
