Melyik lehet a legfontosabb film a világon? Létezik egyáltalán olyan, hogy "legfontosabb film"? Vagy ez is amolyan ízlés kérdése, mint a legjobb/legrosszabb film evör? Ilyesmiken gondolkoztam az Ítélet Nürnbergben megnézése után. Azt hiszem, hogy nem elég magával a témával foglalkozni (pl.: Holokauszt, vietnami háború, stb.), mindezt egy széles körben jónak titulált (tehát nem a művész haveri körében agyondicsért) filmben kell tenni, ami ennek köszönhetően sok emberhez eljut. És ami még nagyon fontos: időben.
Mert persze, a Schindler listája egy baromi jó film, egy nagyon fontos témát mutat be mesterien, de HA az a film az '50-es években készül, akkor talán még nagyobbat szólt volna. Nem, nem von le semmit sem az értékéből, hogy 1993-ban forgatták, de ha 40 évvel korábban filmesítik meg, valószínűleg habozás nélkül rávágnám, hogy az a legfontosabb film a világon. De ugyanez igaz kb. minden II. világháborús filmre a 70-es évektől kezdődően, vagy ettől az évtizedtől kezdődően a 9/11-esekre. És mondjuk ezért olyan erős a Nyugaton a helyzet változatlan (1914-1918. közti időszakot 1930-ban mutatja be), vagy az Ítélet Nürnbergben, ami a hírhedt nürnbergi perek után kb. 10 évvel készült.
A téma pedig természetesen a II. világháború borzalmai: a vádlottak padján a náci vezetés igazságügy minisztere és néhány hasonlóan magas rangú döntéshozója ül. A vádló pedig természetesen az Amerikai Egyesült Államok (ki más?), ami mindenáron meg szeretné találni a felelősöket mindazért, ami történt. És mivel a magukba nézés arrafelé sosem dívott, logikusan a németek közt keresgélnek. A kérdés adott: elítélhető-e az igazságügy miniszter a náci népirtásért? Elítélhető-e ezért 3-4 ember össz-vissz, hogy aztán elégedetten hátradőlve konstatálhassuk, hogy igazságot szolgáltattunk?
Diplomatikusan megválaszolva a bevezetőben feltett kérdést: oh, igen, ez talán az egyik legfontosabb film, ami valaha készült. Nem véletlen, hogy a neves színészek még a kisebb szerepekre is simán lecsaptak, hogy Marlon Brando durván lobbyzott az egyik (egyébként Oscar-díjas) szerepért. A film, ami talán még egy kicsit így is elkésett, bár kétségkívül így volt csak igazán hatásos, hogy az utolsó képkockákra ki lehetett írni azt a bizonyos feliratot. A film, ami több, mint 3 órás, javarészt egy tárgyalóteremben játszódik, mégis baromira érdekes, lebilincselő.
Na de visszatérve a két bekezdéssel korábbi kérdéshez: nem, szerintem nem ítélhető el. Legalábbis, ha őket elítéljük, akkor még úgy nagyjából 10 000 000 (és akkor lehet, hogy keveset mondtam) embert kellett volna még a dutyiba dugni élete végéig. És ami a legfontosabb: NEM csak németeket. Oh, nem ám! Ahogyan azt a Maximilian Schell által játszott védőügyvéd az utolsó, katartikus beszédében olyan gyönyörűen ki is fejti. Ha ők bűnösek, akkor szinte az egész világ ugyanúgy bűnös.
.jpg)
Csak persze másokra mutogatni könnyebb, csak persze a közöny mindentől óvó palástja mögé bújva mosni kezeinket sokkal logikusabb lépés, mint vállalni a kollektív felelősséget. Attól majd úgyis megnyugszik a fél világ pici lelke, ha 1-2 emberen elverik a balhét. Mint ahogy itt nálunk is minden így működik: állandóan a felelősöket keressük, mindig kell valaki, akire lehet mutogatni, akit lehet okolni a magunk bajáért. A nürnbergi perekben is pontosan ez történt szerintem.
Tisztában vagyok vele, hogy nem a legnépszerűbb álláspontot képviselem, hiszen az "aki nincs velünk, az ellenünk van" logika alapján ezzel a pár sorommal most instant náci lettem sokak szemében. Pedig csak egy fontos elvemhez ragaszkodok: próbálom nem fekete-fehérben látni a világot. Próbálom megérteni a másik álláspontját, helyzetét, nem a kész tények után futok, nem hiszek el feltétel nélkül semmit sem, amit hallok, és megpróbálom a magam útját járni - valószínűleg ezért nem tartozom párthoz, vagy rajongó klubhoz, vagy bármi hasonlóhoz.
Hú, de elkalandoztam! No, de látjátok, ez is jól példázza, mennyire fontos ez a film: vitát generál, gondolkodásra késztet, más szemszögből is megvilágítja a dolgokat. Mindezt remek dialógokkal, de még remekebb monológokkal (Burt Lancester előtt le a kalappal, nagyon szép vágatlan jelenetet rittyentettek köré!) tálalják egy pazar színészgárda közreműködésével. Persze egy percig ne gondolja azt senki, hogy a film készítői nem foglaltak állást: csupán arról van szó, hogy azt szimpatikusan, cseppet sem tolakodóan tették, lehetőséget hagyva a nézők számára, hogy ne kész véleményt kapjanak, hanem maguk is megformálhassák a sajátjukat.
Mindenképpen meg kell említeni, hogy ügyesen oldották meg a különböző nyelvek kérdését (lényegében mindenki angolul beszél, noha rengeteg benne a német szöveg). A korához képest ugyan kicsit furcsa, hogy egy ilyen nagyszabású filmet fekete-fehérben vettek fel, de ez semmiképp se tántorítson el a megnézésétől! Mert amit itt látsz, azt nagyon kevés másik filmben láthatod viszont. És talán TE is elgondolkozol, függetlenül attól, hogyan vélekedsz a II. világháborúról.
