Bevallom őszintén, a "francia vígjáték" szókapcsolat nem sok jó emléket idéz fel bennem. Erőltetett, és egyébként is gyengébb humorú, legtöbbször félreértések sorozatával humorkodni próbáló filmeket szoktak a gallok letenni az asztalra. Persze, vannak kivételek, de mivel a film témájához amúgy is passzol az általánosítgatás, hát én is megteszem. Oh, és ha a származási hely-műfaj kombó nem lenne eléggé eltántorító, akkor hadd húzzam elő a kínos magyar címet, amivel számtalan bukás után még mindig azt az egy nyamvadt Bazi nagy görög lagzit próbálják megidézni.
De az éremnek van másik oldala. Mert bár a tömegek ízlése nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott év legnépszerűbb mozis darabja a franciáknál minőségben is ott van a szeren, de azt azért már sejteti, hogy nem egy átlagos alkotásról van szó - valamit legalább is sikerült elérnie az embereknél, egy vígjátéknál pedig ez sokat számít. Aztán ott van még az is, amire szintén nem kell 100%-ban adni: a film előzetese kifejezetten vicces. Igen, érződik a franciás humor, de abban a 2 percben nagyon is működik. A kérdés már csak az, hogy 97 percben hogyan szuperál?
Verneuilék egy jómódú, katolikus francia család, 4 lánygyermekkel. Apuci és anyuci nagyon örülnek, hogy csemetéik sorra házasodnak meg, annak viszont már kevésbé, hogy a família lassan színesebb lesz, mint a szivárvány: van zsidó, arab és kínai vejük is már, így mikor legkisebb lányuk bejelenti, hogy férjjelöltje katolikus család sarja, fellélegeznek a szülők... Egészen addig, amíg nem találkoznak Laure szíve választottjával, az elefántcsontparti származású Charles Koffival...
Rasszizmus. Csúnya szó, rossz dolgokat idéz a legtöbb emberben. Az utóbbi 10-15 évben viszont annyira érzékenyek lettek rá egyesek, hogy sértőnek gondolják, ha egy feketét négernek nevezünk (nekik üzenem: a "nigger" az rasszista). Vagy hogy ha egyáltalán feketének nevezzük. Pedig a rasszizmus k*rvára nem erről szól. Hívhatsz valakit afroamerikainak is, ha az a mondandód lényege, hogy fel kell kötni mindet egy fára, és igenis fenntartom a jogot ahhoz, hogy legyen "kedvenc néger színészem" Morgan Freeman személyében. Mindenféle rasszista áthallás nélkül.
Eggyel továbbmenve, és amit tulajdonképpen ez a film is megpedzeget: szerintem létezik olyan, hogy "egészséges rasszizmus". Amikor az ember csak viccel (és tényleg csak viccel), és valami faji, vallási sztereotípiát állapít meg anélkül, hogy azzal gyűlölködne, vagy hátrányosan megkülönböztetne másokat. Vígjátékról lévén szó, itt azért a szereplők átbillennek jó néhányszor a "sötét oldalra", de ismét kihangsúlyoznám: vígjátékról lévén szó ezt nem kell véresen komolyan venni.
Szókimondó film a Bazi nagy francia lagzik, ami pont ezt a túlérzékenységet próbálja meg tompítani. Ettől pedig számomra nagyon szimpatikussá vált már az elejétől fogva, mert pontosan az az üzenete, hogy egyenlőek vagyunk, nem pedig egyformák. És ez így van jól, hiszen a változatosság gyönyörködtet, mint azt nagyon jól tudjuk, és nincs azzal semmi probléma, ha valaki máshonnan jött, csak azzal, ha valaki sz*rarc, de az meg nem származás, vagy vallás kérdése.
A poénok működnek, és igen, a zömében ott van a már korábban említett egészséges (és néha még azon is túl menő) rasszizmus, de ezt a készítők abszolút a jó ügy érdekében használják. Franciaország egy multikulti nemzet, rengeteg arab, kínai, vagy afrikai bevándorlóval, ezért fontos ezekről a témákról beszélni. A Bazi nagy francia lagzik pedig nagyon ügyesen, nem a többiekre ráerőszakolt toleranciával (aki ebben hisz, az komplett idióta, csak jelzem) próbálkozik, hanem a baráti viccelődéssel (és itt a "baráti" jelző fontos, még mielőtt elkezdenétek bőszen Charlie-zni).
Messze nem tökéletes a film, de én ennek ellenére is feltétlenül ajánlanám mindenkinek, aki szereti a szókimondó(bb) dolgokat. Bár a fentiekből talán nem ez körvonalazódik ki, de sokkal éretteben nyúl hozzá a rasszizmus témájához, mint mi magyarok tettük a melegekkel a Coming out kapcsán. Nincsek áldozatok, csak emberek, nincs papolás, csak egy klasszikus happy end. Hopsz, ez spoiler volt?
U.I.: Öröm látni Christian Clavier-t végre egy igazán vicces szerepben.