A Bosszúállók írójától, és az Amélie csodálatos életének a rendezőjétől az ember nem is tudom, mit várna. Minimum csodát. És voltaképp meg is kapjuk, hiszen: csoda, hogy ez a film elkészült. No nem a hányattatott körülmények miatt, hanem az alapanyag gyengesége miatt. Most komolyan: ki bólintott erre rá? Hozzáteszem azt is, hogy Joss Whedon szkriptjében annyi ötlet van, mint 3 másikban, de talán pont emiatt a zsúfoltság miatt nem érződik egységesnek a film, inkább tűnik egy 100 perces ötletparádénak.

Ja igen, mert hogy ez az eddigi legrövidebb Alien-film a maga csicska 109 perces játékidejével. És hadd vágjam magam rögtön pofán az előző bekezdésben fejtegetett ötletorgia nyomán: a többsége ezeknek ugyanis újrahasznosítás, igaz azt legalább a legtöbbször eredeti módon teszik, így sokszor érződik rajtuk a homage-jelleg, de van egy-két olyan bődületesen ostoba, de minimum bosszantó, sekélyes húzás is, ami miatt mégsem tudom Whedon fanboyságát a megfelelő helyen kezelni.

És hogy ne csak szegény Whedont ostorozzam: a szkript Hollywood rossz szokásához híven rengeteg változtatáson esett át, amíg megfelelt a rossz ízlésű producereknek. Egy jól átgondolt anyag esetében azonban egy változtatás 5 másikat von maga után, és máris borul a gondosan megtervezett rend. No meg persze nem csak a rossz ízlés játszott szerepet a módosításokban, hanem a pénzhiány is. Pontosabban szólva pénz azért volt, csak nem feltétlenül erre a filmre akarták költeni. Szegény Whedonnal meg 5 különböző befejezést is írattak...

Bármennyire is meglepő a címet elolvasva, ebben a filmben feltámad az a bizonyos Halál... Ilyen az, amikor az eredeti Die Hard címfordítóját anyázza az 5. rész magyarra ültetésekor az aktuális kisiparos, mert már nem tud mit kitalálni a nagyon-nagyon de még annál is jobban drágább az életednél. Szóval (az egyébként nem csak) a magyar keresztségben "Halál"-ként emlegetett idegen lényeket Ripley börtönbolygóról összekotort szöveteiből, főhősnőnkkel együtt klónozzák, és kapaszkodjatok meg, mert nem fogjátok elhinni: elszabadul a pokol.

Őszintén megmondom, hogy nem igazán értettem, hogy A bolygó neve: Halál végén felrobbant kolónia miért jelentette automatikusan azt, hogy a terraformálási zónán jócskán kívül eső (hiszen 20 évig nem találták meg) Tervező-űrhajó is elpusztult... Meg azt sem értem, hogy miért szegény Ripley szöveteit kellett előbányászni, amikor komplett arctámadó hullák maradtak a börtönbolygón? Jó, valójában értem, hiszen a harmadik részben kinyírt főhősnőt máshogy nem igazán tudták volna visszahozni.

Ennél az apróbb logikátlanságnál sokkal jobban fájt Ripley savas vérének ad hoc-jellegű használata: a film eleji műtétnél még semmi probléma sincs, később pedig elég rendesen füstöl minden, amihez hozzáér. Ez az átgondolatlanság valószínűleg nem Whedon, vagy legalábbis nem csak Whedon hibája. Jean-Pierre Jeunet a stílus alá rendelt mindent, csak mindeközben elfelejtett hangulatot teremteni. A 109 percen úgy robogunk végig, hogy néha nincs is időnk feleszmélni, mi miért történt.

Ez pedig eddig nem volt jellemző a franchisera, noha valójában adná magát, hiszen maguk az idegenek is elképesztő tempóban nőnek... És mégis. A kész filmet látva kijelenthető: szar ez a koncepció. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy Jeunet kamerája folyamatosan a szereplők arcába mászik, megteremtve azt az ízig-vérig "franciás" kinézetet, amit én személy szerint iszonyatosan rühellek, és amit maximum a vígjátékoknak vagyok képes megbocsátani. Ezt meg ugye nem annak szánták, noha sokszor van olyan érzésünk, mintha egy paródiát néznénk.

De őszinte leszek: megvannak a maga erényei is, és ezt nem a tizenéves Lisztes mondatja velem, aki amikor először látta, baromi jól szórakozott rajta. A Betty szerepe, Ripley klónjai, az Alienek szökése, no és persze a híres víz alatti jelenet egytől-egyig szuperkúlságok, ami remekül dobta fel a szériát, vizuálisan, és karakterekben is. Whedon egyébként a Betty "űrkalóz" legénységét használta prototípusként, amikor megalkotta a Firefly című sorozatát.

És akkor befejezésként jöjjön még egy "De", hogy a hullámzó érzelmeimet kellően közvetítse az írásom is: néhány újdonság, mint például a savköpés (tré), vagy a sokak által teljesen joggal kritizált ember-alien hibrid teljesen hazavágják az élményt. Az új szörny nem félelmetes, hanem inkább nevetséges (Whedon merőben másmilyennek írta meg), a finálé pedig ennek megfelelően kivégzi a filmet. Nem volt rá szükség, pláne nem így. Tudom, mindig kell valami újdonság, de sajnos ennél a filmnél ez nagyon félrement. Igen, ennél még a predalien is jobb.

Részletesebben is értekeztünk a filmről nem is olyan régen a Tutimegmondó podcastben. Ide kattintok, mert rettentő módon kíváncsi vagyok rá.