Dél-Koreában - nem meglepő módon - az egyik legforróbb háborús téma a (dobpergés) Koreai háború! Az '50-es évek csodás csetepatéja, amiben a kommunista észak elvált az USA-barát déltől. Hogy ez jó döntés volt-e, azt én nem tudhatom, de sejtem, hogy nem. Míg Dél-Korea egy viszonylag jómódú állam (és akkor nagyon óvatosan fogalmaztam), Észak-Koreából folyamatosan érkeznek az aggasztó hírek. Éhezésről, diktatúráról, meg atomprogramról csicseregnek a madarak...
No de vissza az 50-es évekhez, ahol még létezhettek olyan békés, a külvilágtól szinte hermetikusan elzárt falvak a hegyekben, mint amilyen Dongmakgol is. Ami egy valódi településnév, de a filmben ez egy kitalált hely, kitalált sztorival. Egy amolyan klasszikus, háborúellenes üzenettel bíró sztorival, ahol a két tábor katonái valamilyen véletlennek hála egy légtérbe kerülnek, és nem ölik meg egymást azon nyomban... Hanem szép lassan rájönnek, hogy azok a mocskos komcsik, na meg persze azok az amerikasegg-nyalók is emberből vannak. Jófej emberből.
A felütésben pár indokolatlan pillangón túl megismerkedünk egy északi csoporttal, akiket pár perccel később le is darál egy amcsi osztag, és csak páran élik túl a csapatból. Közben két déli katona is találkozik a közeli erdőben, és ők is útnak indulnak. Ja, meg persze, ami a legfontosabb: egy amerikai felderítő is lezuhan a közelben. Aztán az összes szereplő Dongmakgolban köt ki, ahol először annak rendje és módja szerint szívből utálják egymást, de aztán rájönnek, hogy igazából nem kéne, és ha nem lenne ez a hülye háború, egész jó haverok lehetnének. A végét meg inkább nem lövöm le.
Rögtön térjünk is rá arra az ominózus kibékülős jelenetre, mert... mert az nagyon beteg! Szóval már viszonylag jóban van a csapat (3 északi és 2 déli, meg az amcsi), és nagyban segédkeznek a falubelieknek a termés betakarításában, amikor is egy felbőszült vadkan támad rájuk. No, és ezt olyan... olyan ázsiain oldották meg, hogy az csak na :) Nincs erre jobb szó: egy teljesen abszurd látványvilággal megáldott jelenetsor, repkedő emberekkel, CGI vaddisznóval, lelassított, hang nélküli képpel, ami alatt epikus zene megy. Az ilyesmit nem lehet leírni, látni kell.
Annak ellenére is, hogy ez a film egyik leggyengébb pontja. Vizuálisan egyébként a teljesen hagyományostól az ilyen elképesztően meredek dolgokig minden megtalálható. A CGI elég gyakran kilóg sajnos - néha nincs is CGI, csak egy zöld háttér, amivel kb. annyit csinálhattak, mint amennyit odahaza is bárki meg tud a közepes, vagy annál jobb videószerkesztőkkel. A fények is elég gyakran árulkodósak, nagyon szembetűnő, hová is vannak elhelyezve a reflektorok, és az ilyesmi rendesen ki tud zökkenteni a moziélményből.
A film több, mint 2 órás, és bár tény, hogy van 1-2 tényleg jól sikerült harcolós jelenet (azért ehhez arrafelé jól értenek), inkább a párbeszédekre, és a karakterekre koncentrál. A film vége felé jelentkező problémánál egyébként is úgy érezni, hogy vért izzadtak, amíg ezt a baromságot sikerült úgy jelenetekben megfogalmazni, hogy első blikkre ne tűnjön annak. A cél persze egyértelmű, hiszen a befejezés igazi ríkatós fajta, szóval papírzsepiket bekészíteni, mert érzelmes dolgokból nem lesz hiány.
Ha már mindenben csak a rosszat látom: Dongmakgolban elképesztően sebesen telik az idő. A késő őszt szimbolizáló zöldellő (épp csak nem rügyező) fák látványa nem tart soká, és rögtön beköszönt a mindent lecsupaszító tél, és még véletlenül sem azért, mert a végső nagyjelenetsor sokkal jobban mutat a hóban. Kész szerencse, hogy legalább itt nem erőltették már a film első fél órájában szinte minden második percben feltűnő pillangókat.
A humor viszont abszolút működik. Kicsit túlzó, de ide ez kell. A falusiak tapasztalatlansága (nem láttak még katonát soha) rengeteg jó poén forrása, és egyébként is sikerül a vicces szituációkkal nagyon hamar megkedveltetni az egy-két ecsetvonással felvázolt karaktereket, ami egy ennyire az érzelmekre építő filmnél nagyon is fontos volt. Összességében egy jó élmény, erős befejezéssel, ami csak néha szabadul el, és válik az európai szemnek abszolút szokatlan agymenéssé.