Egyszerű kis tengeralattjárós-hadihajós kis kalandnak tűnik, átitatva az 50-es évek amerikai filmgyártásának minden, mára már kínosnak tűnő manírjával, és mégis: működik. Több, mint 10 év telt el a II. világháború óta, amikor ezt a filmet forgatták: ez volt az az időszak, amikor már nem ült rózsaszín köd a filmesek szemében (mint pl.: a Csatatér című film alapvetően vidám hangulatának megkreálásakor), de még nem is kezdték el az egyoldalú propaganda-filmek gyártását, amire a vietnami háború alatt került aztán csak sor.
Azért még így is azt tudom mondani, hogy az "USA szép, az USA jó, az USA katonái mind szuperek, és hozzáértőek, és bátrak, és jófejek, és stb." mellett azért még ott figyel a 40-es évek filmjeire jellemző pozitív szemléletmód, nyakonöntve egy kis szentimentalizmussal. Komolyan: néhány jelenet láttán még én is kedvet kaptam a hadihajón szolgálni, olyan jó volt a hangulat, kellemesnek nézett ki az idő, és még a kapitány is tökre szimpatikus volt. Meg persze a cél is nemes volt...
AZ USS Haynes egy makacsul egy irányba tartó német tengeralattjárót szúr ki az Atlanti-óceán déli részén. Az addig csak lébecoló kapitány hirtelen vérszemet kap, és felébred benne a küldetéstudat: meg kell akadályozni, hogy a németek elérjék a célukat. Így aztán megkezdődik a macska-egér harc, ahol meglepő módon a kis tengeralattjáró élvez előnyt, így aztán különösen szerencsés, hogy valószínűleg az eseményekkel egyidőben az USS Haynes kapitánya is nézi a filmet, így mindig pontosan tudja, mire készülnek épp a németek...
Jó, kicsit gonosz voltam, ennyire azért nem vészes a helyzet, bár az tény, hogy az első egy órát a hatalmas hadihajó javarészt mindig ugyanannak köszönhetően tudja kibekkelni: a német kapitány alábecsüli ellenfele ravaszságát, aki nemcsak hogy érti a dolgát, de még a megérzései is egytől-egyig hibátlanok. A Robert Mitchum által alakított Murrell kapitány tiszta Sherlock Holmes, ami az elején sokat rontott az élményen, de végül is be kell látni: máshogy nem nagyon tudták elhúzni a sztorit, csak sok ehhez hasonló "pont jókor, jó helyen" dolognak hála.
Olyan ez, mint a Top Gear-es csávók (elsősorban Jeremy Clarkson) által megtervezett autós üldözés a Sweeneyben. Ahhoz, hogy az erőviszonyokat kiegyenlítsék, forgalmi szituációba helyezték a szereplőket, így hiába volt lényegesen gyorsabb az üldözött rosszfiúk autója papíron, az nem tudott meglépni a rendőrök gyengébb teljesítményű kocsija elől. Oké, ez utóbbi azért sokkal elegánsabb megoldás annál, mint amit az Alattunk az ellenségben alkalmaztak, de az alapkoncepció hasonló.
Mindezek ellenére azt kell, hogy mondjam: tetszett a film. Ha az első fél óra enyhe döcögősségét nem számítjuk, szerintem kifejezetten izgalmas, jó tempójú alkotás, és (amit mindig értékelek a világháborús filmekben) a németeket egyenlő partnerként mutatják be. Oké, mivel viszonylag pozitív képet festenek róluk, az azért elengedhetetlen volt, hogy minimum kiábránduljanak Hitlerből, és ezt jól alá is húzzák a film készítői, de összességében szerintem remekül egyensúlyoznak egy kényes határmezsgyén: ritkán látni olyan filmet, ahol az antagonistákat is könnyű megkedvelni...
Egy Oscar-díjat is magáénak tudhat a film: a készítők megkapták a legjobb speciális effektusoknak járó szobrot, és azt kell mondjam, hogy valóban szép munkát végeztek. A tengeralattjárót például viszonylag sokszor mutatják nagytotálban oldalról, ami nyilván egy makett, de nem szúrta a szememet. A robbanások is kellően látványosak, és van belőlük jó néhány. No meg persze a finálé is nagyon látványosra sikeredett, mert gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a nagy fogócska végén összeakad a két hajó bajsza rendesen...
A végső pozitív üzenet pedig a cinikusok számára valószínűleg nagyon irritáló lesz, de szerintem abszolút működőképes (leegyszerűsítve annyi, hogy tiszteld az ellenfeledet). Mindenesetre az erős patrióta felütés után nem kicsit meglepett - talán pont ennek köszönhető az is, hogy ennyire betalált nálam. Az első kb. fél órát szívbaj nélkül át lehet tekerni, mert onnantól kezdve lesz igazán érdekes, és jó ez a film, két fantasztikus színészi alakítással, és egy ma is vállalható látványvilággal megspékelve.
