A Ballada a katonáról előtt Grigoriy Chukhray készített már filmet háborús zsánerben. Azt gondolnánk, hogy ha témájában nem is, stílusában mindenképpen hasonló a két darab. De őszinte leszek: meg nem mondanám, hogy a két film mögött ugyanaz a rendező állott. Pedig csak három év választja el őket egymástól, és mégis! Ami pedig a legfurcsább az egészben, hogy A negyvenegyedik, bár korábban készült, színes film, méghozzá nem is akármilyen!
Az eredeti sztori Boris Lavrenyevtől származik, az ő regényéből született meg a forgatókönyv. Nem ez volt az első alkalom, hogy filmre adaptálták - látjátok, már a Szovjetunióban is készültek remake-ek (bár én az újbóli adaptálásokat nem szeretem ide sorolni). Szóval 1927-ben készült már egy némafilm ugyanezzel az eredeti címmel, így sejthető, hogy a sztori most nem II. világháborús: az Orosz polgárháború, azaz a vörösek és a fehérek harca biztosítja a megfelelő történelmi keretet ehhez a csodaszép történethez.
Ami nagyjából úgy hangzik, hogy a vörösek egy partizán csoportja a sivatagban elfogja a fehérek egyik tisztjét, akiről hamar kiderül, hogy fontos információkról tud, ezért az Aral-tó felé veszik az irányt, hogy a vörös főhadiszállásra szállítsák a hadifoglyot. "Őrnek" pedig megkapja maga mellé Maria Filatovnát, a mesterlövésznőt, aki korábban már 40 katonával végzett puskájával. A sok megpróbáltatás (szomjazás a sivatagban, vihar az Aral-tavon) közben a két fiatal egymásba szeret, aminek egy ilyen történelmi korban bizony beláthatatlan következményei lehetnek...
A téma örök: vannak a fradisták, meg az emtékások, a jobb oldaliak, meg a bal oldaliak, a Montague-k és a Capuletek... Szóval tudjátok. Vannak helyzetek, amikor igenis számít, hogy hová tartozol, és hiába is próbálod megmászni a másik ember és közéd húzott falat, egyszerűen nem megy. És mikor már azt hiszed, hogy sikerült, rá kell jönnöd, hogy nem pusztán egy fal áll köztetek, hanem annál valami jóval komplexebb dolog: felfogásbeli különbségek, amik lehet, hogy még a szerelemmel sem győzhetőek le.
Szóval adva van ez a lírai történet, amit a világon szinte mindenki megért, nem kell hozzá ismerni az orosz történelmet. Adva vannak a remek színészek, akik egyébként az erre a korra jellemző Hollywood-i túlzó színészi játéknál néhol sokkal, de sokkal visszafogottabban játszanak (van azért kivétel, ezt nem vitatom), amitől csak hitelesebb lesz a játékuk. És adva van a csodaszép orosz táj, amit ezúttal nem a végtelen sztyeppék és a tajga hivatott reprezentálni, hanem a sivatag, és az Aral-tó (merthogy akkor még az egy szép nagy valami volt, nem egy kiszáradt pocsolya - bár hozzáteszem, hogy nem ott, hanem a Kaszpi-tengeren forgattak).
És itt kanyarodnék vissza az első bekezdésben elejtett "nem akármilyen film ez" megjegyzésemre. Ugyanis olyan, de olyan kibeb*szottul gyönyörűen fényképezték, hogy közel 60 éves kora ellenére is simán bekerült az én kis privát "legjobb operatőri munkák evör" listámra. Semmivel össze nem téveszthető, egyedi, kontrasztos, pasztel-szerű színekkel operáló, mesteri beállítások tömkelegét felvonultató mozi ez, egy kib*szott műalkotás, melyet nézve egyszerűen könnyezel a gyönyörtől.
És csak úgy jelzem, hogy ez még javában az az időszak, amikor a fekete-fehér filmek domináltak a világban, és az oroszoknál mégis megszavazták a költségvetést egy olyan filmre, amiben a főhősnő beleszeret az ellenségbe, és amit egy elsőfilmes direktor rendezett... Szóval volt vér a pucájukban, és ha komolyabb díjat nem is nyert (Cannes-ban többek között A hetedik pecséttel, az Egy halálraítélt megszököttel és a Csatornával versenyzett), kétségkívül sikeres volt a maga korában - kár, hogy mára már viszonylag elfelejtették.
Úgyhogy itt az ideje elővenni. A sivatagi jelenetek fantasztikusak, nagyon is izgalmasak, az azt követő találkozás a nomádokkal pedig kifejezetten autentikusnak hat. A vége felé eszkalálódó szerelmi szálat ugyan én egy kicsit elcsépeltnek, és naivnak tartottam, de a lezárás szerencsére ezekért a részekért is kárpótolt. Úgyhogy annyit mondhatok, hogy ezt a filmet mindenképp szerezd be, ha szeretnéd látni, hogy néz ki egy "költemény" a filmvásznon!
