Furcsa módon rosszabbra emlékeztem. Merthogy láttam én ezt már, nem is egyszer, és bár régen volt, az emlékfoszlányokból kirajzolódott egy nyálas romantikus izé képe. Na meg persze a "hírneve" is sokat segített abban, hogy ne akarjam én ezt egyhamar megnézni. De hát ha az asszony filmezni akar, akkor az ember persze átértékeli a dolgokat. Meg hát amúgy is jól jött a háborús toplistámhoz, úgyhogy következzék a meglepően kedves szavakkal íródott véleményem Michael Bay háborús akcióbombájáról.
A legfontosabb háttérinformáció az, hogy ez még az az időszak, amikor Ben Affleck ígéretes színészaspiránsnak számított (azóta kiderült, hogy rendezésben sokkal jobb), és Josh Hartnett neve hallatán sokaknak beugrott, hogy pontosan hogyan is néz ki az a csávó. Ja, meg persze Michael Bay is a Transformers névre hallgató dollárgyártó műanyag-játék adaptációk előtt volt. Kvázi fiatalon, tettre készen - és talán ez volt az első film, aminél már észrevehetőek voltak nála az őrület jelei.
Ha az amcsik háborús filmet készítenek, akkor abban nagy valószínűség szerint szó esik Pearl Harborról is (lásd: Most és mindörökké, Tora! Tora! Tora, és minden háborús film, amiben John Wayne játszik). Mert mindig legitimizálni kell valahogyan azt, hogy ők is beléptek a háborúba, és erre természetesen a legjobb ürügy a sunyi támadásra adott válaszreakció. A sunyi támadást meg minden valamirevaló amerikai agyába bele kell vésni, ezért sosem készülhet elég film Pearl Harbor-témában a definíció szerint.
Az amerikai-zászló fetisiszta Bay is beállt a sorba, hiszen a fejlődő effekt-technika lehetőséget adott arra, hogy ne csak makettekkel és sejtetéssel mutassák meg az amerikai haditengerészet legsötétebb napját, hanem premier plánban, nem szégyellősködve. Azért az mégiscsak übermenő, amikor a kamera, mint egy, a torpedóbombára erősített GoPro a levegőben történő elengedéstől a becsapódásig végigköveti annak útját. A nagy kár az, hogy Bay csak ilyen menőségekben gondolkozott.
Meglepően kedves szavakat szellőztettem meg a bevezetőben, és próbálom is ehhez tartani magam (bár az, hogy mihez képest kedves szavak lesznek ezek, már más tészta). Az akciószekvenciákra nem lehet panasz. Tényleg nem. Azt el kell ismernem, hogy Bay ért az akciófilm-rendezéshez. Nem mindig csillogtatja meg a tudását, de amikor odateszi, akkor tényleg odateszi magát. A Pearl Harboron is látszik, hogy értő kezek között forgott, és én őszintén hiszem, hogy volt értelme felállítani a "legtöbb elhasznált robbanóanyag egy film forgatásán"-rekordot.
A "volt értelmé"-t természetesen úgy értem, hogy nem öncélúan robbantgattak - átjön a káosz, és az a terror, amit a meglepett amerikai katonáknak át kellett élnie. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem volt öncélű a film, hiszen például nem átallottak hazudni (kórházak bombázása), hogy a japánokat még szemetebb köcsögöknek állítsák be. Csak azt mondom, hogy nem csak azért használtak fel ennyi robbanóanyagot, mert jól nézett ki, és le lehetett írni az adóból, hanem adtak is neki értelmet.
A forgatókönyvet az a Randall Wallace írta, akinek többek között A rettenthetetlent és a Katonák voltunkat is köszönhetjük - amiből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a minőségi problémákért a rendező úr a felelős. Ugyanakkor szerintem az egyik legnagyobb probléma nem a szerelmi szál, és nem is maga a Pearl Harbor-i támadás, hanem az, hogy minden lehetséges II. világháborús légi hadszínteret belezsúfoltak. Mi az anyámért kellett beleszuszakolni az Angliai csatát (kisebbik baj), és a Doolittle-féle hadműveletet? Ez utóbbi koloncként lóg az amúgy is hosszú film nyakán, megtörve a történet ívét... Ráadásul a tizede sem igaz annak, amit ott bemutatnak.
Jó, persze a Pearl Harbort nem a történelmi hitelessége miatt lehet szeretni, hanem azért, mert... Izé... Szóval hogy... Lehet ezt a filmet szeretni, és nem csak a tagadhatatlanul lélegzetelállító látványa miatt. Igen, vannak érdekes karakterei, és bármennyire is elcsépeltté vált az utóbbi időkben a szerelmi háromszög, itt szerintem kifejezetten jól oldották meg. És az sem rossz dolog, hogy egy háborús filmben ekkora teret kapnak a hölgyek (jelen esetben az ápolónők), akik szintén kivették a részüket a sz*rból. Csak ezt a tesztoszterontól túlfűtve hajlamosak vagyunk elfelejteni.
U.I.: Az éjszakai jeleneteknél undorítóan erős háttér- és oldalvilágítással dolgoztak, ha egy valamit, hát azt nagyon gyűlöltem. Bay ezt nagyon szereti, de szerintem kizökkent a filmélményből.
