Eredetileg oda a címbe 2014-et írhattam volna, de a nyári blockbuster-szezonra nem lettek készen a vizuális effektek (legalábbis a stúdió ezt hazudta), így maradt a jó kis februári holtszezon, ahol már alapból handicappel indult ez a szerencsétlen űropera. De ha még az lett volna a legnagyobb baj vele, hogy megbukik a mozipénztáraknál, azt nem bántam volna annyira, hiszen a Wachowskik amúgy is valamikor a Mátrix idején kerestek pénzt utoljára az agymenéseikkel, azóta pedig (kis túlzással persze, de) feneketlen pénznyelőként működnek.

Irigylem is őket azért, mert azt csinálnak, amit csak akarnak, de ugyanakkor ők a legjobb intő példák azok számára, akik olyan cefetül vágynak az alkotói szabadságra. Meg persze George Lucas, aki az egész életművét, legendáját váltotta néhány midikloriánnal aprópénzre. Szóval ismét egy "eredeti ötlet" alapján készült film született, és ismét hatalmasat bukott, tovább erősítve a stúdiókat azon hitükben, hogy csak és kizárólag folytatásokat kell gyártani ezeknek a hálátlan mozinézőknek.

Az "eredeti ötlet" pedig azért kapott idézőjeleket tőlem, mert hát lássuk be... Nincs új a nap alatt. Össze-vissza lopkodtak ezek mindent, és abból próbáltak egy koherens egészet alkotni. De Yoda óta tudjuk, hogy próbálni nem menő, ezért aztán ahogy az a nagykönyvben meg van írva, belebuktak. És itt most már rég nem a pénzügyekről, hanem magáról a filmről van szó. Akkora nagy katyvasz az egész, hogy komoly erőt kellett kifejtenem azért, hogy ne röhögjem végig a filmet.

A történetet a Disneytől csórták, ahol a szegény takarítőnőről kiderül, hogy valójában hercegnő, ezért aztán eljön érte a szőke kutyuli, ezúttal a fehér ló nélkül, és elviszi egy intergalaktikus szappanoperába, aminek forgatókönyve csak és kizárólag két dologban különbözött bármely mexikói/brazil rokonától: a főszereplők között senkit sem hívtak Josénak, és a haciendák az űrben voltak. Hol van már a szép világ, amikor még a rajongók tövig feldugták volna a fejüket a Wachowski-tesók seggébe, csak azért, hogy legalább a fingjukat megszagolhassák? Elveszett a Mátrixban valahol...

A kreatív kontroll totális hiánya nem végigkísér, hanem inkább végigkísért az egész filmen. Itt aztán minden megtörténhet, ami belefér ebbe a kegyetlenül hosszú két órába! Amikor már azt hinné az ember, hogy elég szereplők mozgatnak a készítők, bumm! Rögtön megjelenik még három-négy másik, csak hogy azt se tudd, mi a fene folyik. Hiszen nekik az az érdekük, hogy ne fogj fel semmit abból, amit látsz, mert a végén még rájössz, hogy az egész egy nagy színes-szagos lufi...

A végén persze mindez le is esik, csak az is kiderül, hogy amit ők oly' vidáman fújtak és fújtak tele levegővel, az nem lufi, hanem egy három napos használt koton - de akkor már késő, kipukkanik, és beterít mindent a rothadó... áh, ezt a hasonlatot inkább be se fejezem. Viszont azóta sem sikerült még eldöntenem, hogy vajon a történet volt gázabb, vagy a minden jó ízlést nélkülöző látványtervezés? Oh, és ha már szóba került, visszautalnék a bevezetőben említett stúdió-kifogásra: ez a plusz 6-7 hónap sem volt elég arra, hogy "befejezzék" az effektelést.

Kapirgáljunk össze valami jót is a filmről! Nehéz lesz, de megpróbálom. Talán Channing Tatum, és az ő behatárolt, de ide tökéletesen passzoló színészi játéka az, ami tompít valamennyit a totális zuhanáson. Közte, és Mila Kunis közt még valamiféle kémiát is fel bírtam fedezni, sőt, néha még egy-két jó poén is belefért, de azért ez utóbbit nem nagyon vitték túlzásba. Oh, és egyébként igazak a rémhírek. Eddie Redmayne annyira borzalmas, hogy arra szavak sincsenek - bár én próbálom azt gondolni, hogy a rendező koncepciónak hála tolta túl ennyire ezt az egészet, ő maga ilyesmire nem vetemedne. Nem mintha szeretném, de ilyen rosszat még belőle sem nézek ki.

A Jupiter felemelkedése egy nagyon elcsépelt mondást juttat eszembe: elrettentő példának tök jó. Remélhetőleg elrettenti a pénzembereket attól, hogy a Wachowski-ámokfutást tovább finanszírozzák (így ők remélhetőleg visszatérnek a földre, és létrehoznak valami kicsi, de jót). És ha szerencséd van, a Te szemedet is felnyitja, és végre megláthatod, milyen egy igazán rossz film, így majd sokkal jobban tudod értékelni a kicsivel igényesebb darabokat is. Mert ehhez képest még a Halálos iramban 29. is egy Oscar-díjra ítélt mestermű.