Ébredtél már fel zilálva az éjszaka közepén úgy, hogy "Úristen! Én még egy filmet sem láttam a II. Búr háborúkról!". Ha magadra ismertél, jó hírem van, mert tudom a megoldást. A filmet úgy hívják, hogy 'Betörő' Morant, és azon felül, hogy mitadisten pont ezt a korszakot fedi le, még rohadt jó is. Mármint... Úgy igazán-igazán jó. Ha hoznom kéne egy példát - és már miért nem hoznék, ugye - akkor Stanley Kubrick 1957-es mesterművét, A dicsőség ösvényeit mondanám. Merthogy ez a film annak a "kisöccse".

Oké, kicsit más a történelmi korszak, és más a filmtörténelmi korszak is, amiben készült. Ráadásul ezt a filmet a börtönkontinens lakói követték el, és sajnos annak ellenére, hogy sokan ezt tartják az ausztrál filmgyártás legszebb ékkövének, míg így is csak véletlenül sikerült ráakadnom. De hipszterkedésből megkockáztatom, sok szempontból még jobb is, mint Kubrick méltán híres műve. Igen, valószínűleg most már nekem is ez a kedvenc ausztrál filmem. Vagy a Krokodil Dundee... Oké, még vívódok egy kicsit, de addig is:

A sztori természetesen igaz - akárcsak A dicsőség ösvényei esetében is. 1901-ben járunk, Afrikában, a búrok ellen folytatott harcok vége felé. A középpontban pedig egy hadbírósági tárgyalás áll: 3 ausztrál katonát vádolnak háborús bűnökkel az angolok, mert szükség van egy kirakatügyre, amivel kicsit "igazságot szolgáltatnak" a külvilág felé. Érthető, persze, csak hát ott az a három szerencsétlen - köztük a legendás Harry Morrenttel -, akik pár fejes miatt most nagyon csúnyán megszívják, hiába csinál bármit is az ügyvédjük.

Ebből Hollywoodban egy fekete-fehér film születhetett volna. Mármint most nem a monokróm képre gondolok, hanem arra, hogy "a csúnya gonosz angolok kibabrálnak a rosszkor, rossz helyen lévő ausztrálokkal". Az igazságtalanság bemutatásakor gyakran esnek át az írók, rendezők a ló túloldalára, és akkora szakadékot teremtenek a két véglet között, aminek már köze sincs a valósághoz. És amúgy sem szükséges, mert az apró dolgok sokkal hatásosabbak tudnak lenni filmen.

Úgyhogy kész szerencse, hogy az ausztrálok munkálkodtak ezen a darabon. Mert bár 'Betörő' Morant az ő nemzeti kincsük, nem állt szándékukban szentté avatni az amúgy is kis túlzással mártírhalált halt férfit. És még mielőtt fals következtetéseket vonnál le a becenevét illetően, elárulom, hogy azért aggatták rá ezt a jelzőt, mert még a legvadabb lovakat is képes volt megszelidíteni (betörni) - valóságos legenda volt a pali. Nem mellesleg a katonáskodás mellett a költészetet is serényen űzte.

Minimális történelmi háttér: a Búr háborúk voltak az első "mocskos" háborúk, ahol már semmi sem volt szent. A 90%-ban hamar legyőzött, függetlenségükért harcoló búrok elég sokáig kitartottak gerilla módszereiknek hála, ezért az angolok is kénytelenek voltak bepiszkolni a kezüket, mert ez az új harcmodor máskülönben kifogott volna rajtuk (van azért itt párhuzam a jelenkori terrorizmussal is). Na, egy ilyen világban bizony megtörténtek olyan dolgok, amik normális körülmények között undorítónak tűnhetnek.

Persze felmerül a klasszikus morális kérdés azzal kapcsolatban, hogy miért pont őket kellett elítélni ezért? Hiszen kb. mindenki ezt csinálta. És ha mindenki ezt csinálta, akkor miért kellett bárkit is elítélni? De ugyanakkor ott a másik oldal is: ha mindenki átmegy a piroson, attól még nekem nem (lenne) muszáj. Na, ehhez hasonló gondolatokat pedzeget meg ez a film, miközben úgy szeretteti meg a nézőkkel a főhősöket, hogy tudjuk: nem voltak szent emberek, bemocskolták rendesen a kezüket.

Jack Thompson a klasszikus védőügyvéd-karakterként (aki csak "ügyvéd", de messze nem ez a szakterülete) maradandót alkot színészként, nem véletlen az a Cannes-i díj sem. De Edward Woodward a címszerepben, vagy Bryan Brown Morant jóbarátjaként is tökéletesen megtalálták a karaktereik lényegét. És szerencsére a magyar szinkron is pazar.

A 'Betörő' Morant nem látványos, de ennek ellenére is varázslatosan szépen fényképezett háborús film egy rég elfeledett korszakról. Méltó emléket állít témájának, de nem mutatja be többnek, jobbnak, mint amilyen volt. Ezért ez a film nálam nagyon betalált, és mindenkinek csak ajánlani tudom.