-Korábbi munkám 2013. február 14.-ről, a facebookról átmentve-
A cím, melyről sokáig azt hittem, hogy nem lehet fokozni, amíg meg nem tudtam, mi lesz az 5. címe: Drágább, mint az életed. Bruce Willis 12 év után bújt John McClane hadnagy bőrébe - és hogy jót tett-e ez a kis szünet a szériának? Hááát... Már most leszögezem, a negyedik rész egy igencsak jól sikerült akciófilm, ezt nem gondolom másképp most sem, hogy újranéztem. De hogy mennyire Die Hard film... nos, itt már megoszlanak a vélemények. Ennek a filmnek a főhősét is John McClanenek hívják, és Bruce Willis játssza, ezzel nincs hiba. Csak a filmekre eddig jellemző piszok és izzadtság hiányzik, de nagyon.
A Die Hard filmek rajongóbázisa által csak DHINO-nak becézett rész, csakúgy mint eddig mindegyik, NEM Die Hard filmnek készült. DHINO, azaz Die Hard in Name only, vagyis csak a nevében Die Hard-film. Eredeti nevén ww3.com-ként (ww3 itt most a world war 3-at, vagyis a harmadik világháborút jelenti) látott napvilágot, és egy újságcikk alapján készült a forgatókönyv. A forgatókönyv, ami az idősödő rendőr főhősét új feladat elé állítja: a digitális korszakban egy újfajta bűnözés (hackelés) elég nagy károkat tud okozni, így aztán elég keményen kell fellépni ellene. De kire számíthatunk, ha a számítógépes rendszerekre utalt kis világunk alól hirtelen kirántják a szőnyeget?
A Die Hard 4. része, mint azt "frappáns" címe is (4.0) mutatja egy ilyen digitális apokalipszist vázol fel nekünk. Az FBI belső szerverét megtámadták, így azok behívatják az összes feketelistás hackert, aki szóba jöhet. Mivel rengeteg emberről van szó, ezért a rendőrség segítségét kérik, akik ki is küldik John McClane-t az egyik lehetséges gyanúsítotthoz, Matt Farrellhez. Mivel Matt tudtán kívül tényleg segítette a projektet, a főfőgonosz Thomas Gabriel el akarja tetetni láb alól, ahogy azt a többi hasonló cipőben járó sorstársával már meg is tette. McClane ismét rosszkor van rossz helyen, de ennek hála sikerül megmentenie Farrellt. Eközben Thomas és csapata megbénítja a közlekedést, a távközlést, a pénzpiacot és tervben van még a közművek teljes lenullázása is, amit a kormányzati szervek tehetetlenül néznek.
McClane Farrell segítségével nyomozni kezd, és sikerül is többször keresztbe tenniük Gabrielnek, akit ez egyre inkább mélyebben érint. Először a szeretőjével végeznek, aztán megpróbálják megakadályozni, hogy Gabriel végrehajtsa a "tűzvész" harmadik fázisát. Antagonistánk megunva mindezt elrabolja McClane lányát és túszként használja. Innentől Johnnak is személyessé válik az ügy, és mindent megtesz azért, hogy a lányát kiszabadítsa. Az egész tűzvész akcióról persze kiderül, hogy ismét csak egy okosan kitervelt rablásról van szó (figyelem, a tét megint emelkedett a harmadik rész óta!), de Gabriel csúnyán ráfázik, mert hát McClane-nel jobb, ha nem kekeckedik az ember...
A sorozat negyedik része üdítően modern a többihez képest, az mindenképpen pozitívum, hogy nem ragadtak le a régmúltnál, és minden eddiginél nagyobb veszélyt sikerült összehozni. Pont emiatt érezheti azonban az ember úgy, hogy amit néz, az valójában nem egy Die Hard-film. Ezen segíthetett volna, ha a megfelelő védjegyeket idézik meg. Mert az üvegszilánkon való csúszás cipővel az ember talpán már nem az igazi, a helikopterek eléggé közönségesek más akciófilmekben, a Johnson ügynökös poén egy Johnson ügynökkel nem vicces ám, és a lépcsőn legurított rosszfiút is elsüti vagy 100 másik film. Voltak ezeknél finomabb ismertetőjegyei a széria korábbi részeinek.
Az első nem R besorolású Die Hard film (és nem az utolsó, hiszen hiába terjesztették el mindenhol, hogy az új film 18-as karikát kap, csomó országban megvagdossák, hogy lejjebb lehessen vinni a korhatárt. Ezt persze nem verik nagy dobra, ügyes marketing húzás...) Szóval ebben a részben kicsit kevesebb a vér, káromkodás alig van, sőt, McLane még egy átkozott bagóra sem gyújt rá. Az ügyeletes sidekick és John közt semmi "kémia" nincs, túl nagy kettejük közt a szakadék, így gyakran azt érezni, hogy Matt csak egy ún. plotdevice, szóval azért van ott, mert néha az ő képessége kell, hogy a történet tovább tudjon haladni, és semmi más. Pedig próbálkoznak személyiségjegyeket aggasztani rá (hipochondria), de túl sok minden nem marad meg róla.
Kevin Smith a varázsló nevű hacker szerepében ügyes választás, a film jobb pillanataiból jó néhány hozzá köthető. Timothy Olyphant viszont elképesztő ripacskodást vág le a rosszfiú szerepében, sajnos a karaktere is elég gyengusz háttértörténetet kapott. Mert hiába zseniálisan megtervezett minden, és rablás ez is, mint az első és harmadik részben, az indíttatás egészen más. A sértődött hisztiben nagyítóval sem találni meg azt az eleganciát, amivel a Gruber fivérek az orruknál fogva vezették a rendőrséget. Itt csak egy idegesítő kanos kamaszra emlékeztető hackert kapunk, akit még csak nem is látunk különösebb dolgokat meghackelni, mert erre van egy másik ember, így aztán hiába mondják róla, hogy ő a legzseniálisabb, nem fogjuk elhinni, mert nem látni ebből semmit sem a vásznon.
Hogy jó film-e a Die Hard 4.0? Hát persze, pörgős és akciódús, még jó dumák is akadnak benne - így aztán megbocsátjuk, amiért Bruce Willis 2 napon keresztül semennyit sem alszik. Az tény, hogy valószínűleg a 12 éves szakadéknak köszönhetően is, ez a film üt el a leginkább a többitől, így én is osztom a fanok véleményént, miszerint ez csak "DHINO", de ez a tényeken nem változtat. Megéri megnézni tehát ezt is, mind a kétszer tetszett, amikor láttam. A széria 3. legjobban sikerült darabja, a legkevésbé dájhárdos, de ez nem számít. És végre a magyar szinkronban normálisan fordították le a Yippie-Kay-Yay Motherfucker-t. Mondjuk a 12-es karika miatt "Jippikájé, te vadbarom" lett, de érződött az igyekezet.
