-Korábbi munkám 2013. február 16.-ról, a facebookról átmentve-
Nem egyszerű követni, melyik stúdióhoz tartoznak az aktuálisan moziba kerülő animációs filmek. Mert például van külön Pixar és Walt Disney Animation Studios, előbbi kb. a csapból is folyik, de utóbbi is letett már valamit az asztalra. Ilyen például a kevésbé ismert Robinson család titka, a Volt, az A hercegnő és a béka, az Aranyhaj és a nagy gubanc, a Micimackó és legutóbb a Rontó Ralph. Ami nagy esélyes az idei Oscaron, bár a Golden Globe-ot az állítólag annyira azért nem túl jól sikerült Merida, a bátor vitte el, ami az idei Pixar produkció.
Szóval bár mindkét cég a Walt Disneyhez tartozik, külön csoportok dolgoznak a projekteken és így egy kis cégen belüli versengés is kialakult, amit eddig rendre a Pixar nyert meg. És bár nem láttam a Meridát, eddig eléggé felemás véleményeket olvastam róla és az sem jó ómen, hogy a projekt közben csere történt a rendezői székben, és öten írták a forgatókönyvet (az "additional screenplay material" eléggé csúnya kifejezés, rendszerint aki ilyesmit csinál, nem érdemel külön kreditet a hozzáadott kevés plusz miatt, szóval ha itt ez kreditet is ért, akkor volt mit átírni...).
Na de a mai témánk a Rontó Ralph, ami a 80-as és 90-es évek videójátékaira épít, pontosabban a jelenleg gyerekeket nevelő felnőtt korosztály nosztalgiázási vágyára. Ravasz húzás a szülőn keresztül behúzni a csemetéket a moziba, mert ha több animációs film közül kell választani, a lurkóknak kb. úgyis tökmindegy, és a szülők meg nyilván azt választják, amihez akár csak egy picit is tudnak kötődni. És nem is fogják megbánni, mert ez a mese eléggé jól sikerült, remek egyvelege ez vagy 20 év videójátékának. Persze a történet 3 fő szálát adó játék kitalált, de minden mást a való életből emeltek át.
A történet szerint Ralph egy játék gonosza, aki minden összetör, hogy Javító Félix megjavíthassa. De főszereplőnk megelégelte a rosszfiúlétet, és 30 év után végre igazi hőssé szeretne válni. Ehhez - úgy gondolja - annyit kell tennie, hogy szerez egy medált a hősiességéért. Mivel saját játékán belül ezt nem tudja megtenni, átmegy egy veszélyes lövöldözős játékba, ahonnan el is hozza a medált, csakhogy az ottani ellenfelek közül egy megtámadja és a meneküléshez használt űrhajóval lezuhannak egy másik játékban, a Sugar Rushban. Itt a versenyzők sütikből és cukorkákból épített versenyautókkal versenyeznek. Itt ismerkedik meg Vanellopeval, aki megszerzi tőle a medálját, aminek segítségével benevezhet egy futamra, ahol kiválasztják azt a 9 karaktert, akikkel másnap a játékosok játszhatnak. A gond csak az, hogy senki sem szeretné, hogy Vanellope elinduljon a versenyen...
Van itt minden kéremszépen, az elején még úgy tűnik, hogy ez a mese Ralphról fog szólni, de rá kell jönnünk, hogy vannak itt sokkal nagyobb gondok, mint az, hogy szegény főhősünk végre szerezhessen egy medált és ne a szemétdombon kelljen laknia. Szóval a mese fő témája a Sugar Rush játék, ahol Ralph végre megtanulja, mit jelent hősnek lenni és ráébred, hogy a medál nem segíti a vágyait. Javító Félix az elején még elég taplónak tűnik, féltem is, hogy ellövik azt a klisét, hogy ha már a rosszfiú a főhősünk, akkor a jófiúról kiderül, hogy egy seggarc valójában, de itt szerencsére ezt mellőzték, találtak helyette rosszabb antagonistát.
Tele van ötletes megoldásokkal a film, az egész rendszer egy hangyányit az Eredetre meg a Mátrixra emlékeztet, ahogy átlépünk a másik játékba, és hogy egzakt szabályrendszer van: ha nem a saját játékodban halsz meg, nem éledsz újra, a bugos karakterek nem képesek elhagyni a játékukat. Persze mindezeknek a történet szempontjából oka van, fontos problémák, amiket ki is használnak a mese alatt. Amit sajnálok, hogy a jól ismert karakterek a különböző játékokból (Pac-man, Mortal Kombat, Mario, Street Fighter) sajnos csak kevés szerephez jutnak, nyilván ennek oka van, Mariot például nem is látni, mert "We couldn't think of the right way to incorporate him into the film". Ez lefordítva annyit tesz, hogy nem volt elég felesleges pénz rá, hogy megvegyék a jogokat :)
Szóval ütős egy darab a Rontó Ralph, amihez sikerült is a megfelelő szinkrongárdát összeverbuválni a tengerentúlon, látatlanban aláírom, hogy jó munkát végeztek, mert én sajnos csak magyarul láttam a filmet. Nem A listás sztárok, de ismert figura valamennyi és ide pont ez kellett. Itt sem egy hős van, hanem csapatmunka, ami sajnos nem is olyan gyakori megoldás Hollywoodban (a Mission Impossible 4-et dicsérték anno, hogy végre nem egy egyszemélyes Tom Cruise show. Na, itt is ez a helyzet és működik). Mindenkinek meleg szívvel ajánlom tehát ezt a filmet, megéri azt a másfél órát.
