A 80-as években, vagy a 90-es évek elején gyereknek lenni egyet jelentett bizonyos rajzfilmek (Dagobert bácsi meséi, Csipet csapat, Denver, az utolsó dinoszaurusz, Tini Nindzsa Teknőcök) bámulásával a televízió előtt. A rajzfilmgyártásba a Hasbro is bekapcsolódott, miután rájöttek, hogy sokkal jobban el lehet adni a játékfiguráikat, ha azok kalandjait a vasárnapi matinén követhetik a gyerekek. Így Amerikában a 80-as években legyártották a Transformers és a G.I. Joe rajzfilmsorozatot is többek közt - ők voltak az akkori idők Pokémonjai.

A nagy adaptálási lázban aztán - a 2000-es évek első évtizedének vége felé - ezek az akciófigurák sem maradhattak ki a jóból, köszönhetően elsősorban a Transformers film sikerének. Játékból adaptálni veszélyes mulatság, ritkán találkozik a közönség ízlésével a producerek elképzelése, hiszen a játékokat mindenki egyénileg éli meg, így mindenkinek mást jelentenek. A számítógépes játékok adaptálása szinte garantált bukás (és most nem az Uwe Boll filmográfiára gondolok, hanem a Perzsia hercegére, vagy a Max Paynere), hiába kezdődött ez is viszonylag sikeresen (Resident Evil, Tomb Raider). Ritkábban fordul elő a kézzel fogható játékok filmre vitele, itt a Transformers kellemes első része talán az egyetlen sikeres, a folytatások botrányosak és a Csatahajó is zakózott egy méreteset tavaly. És amíg ezek a filmek viszonylag komolyan gondolták magukat, addig a G.I. Joe első része tisztában volt azzal, hogy mi is valójában: egy hightech akcióorgia, ahol a gonosz azért gonosz, mert gonosz, a jó meg jó, mert jó.

A második rész története röviden annyi, hogy az elnök helyére egy imposztor kerül, aki tökéletesen felveszi annak alakját a nanoatkák segítségével, s így becsapva mindenkit vezeti az országot. Egyik első intézkedése a Joe-k likvidálása egy rajtaütés-szerű támadással egy pakisztáni bevetés utáni pihenő közben a sivatagban. 3 (+1) kivételével az összes Joe odavész. A maroknyi csapat nyomozni kezd, mi állhat a támadás hátterében. Közben Viharárny és Tűzbogár segítségével kiszabadul a Kobra parancsnok a szigorúan őrzött föld alatti börtönből és visszaveszi a gonoszak felett az irányítást. Kígyószem és Jinx foglyul ejtik Viharárnyat, miközben a három Joe minden Joe-k legdzsiájdzsóbikka, Brúszvilisz segítségét kéri, aki fejét csóválva igaz, de rááll a dologra...

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez egy játékfigurákból készült film, akkor bizony olyan pocsék, hogy szinte büntetni lehet vele. Szóval aki nincs benne a G.I. Joe lázban, vagy egy jó akciófilmet szeretne nézni, az semmiképpen se válassza a Megtorlást, mert nagyon meg fogja bánni. Én ebbe a csoportba tartozom és az igazat megvallva rendesen ingattam a fejemet. A vicces az, hogy még így is jobb volt a Die Hard 5. részénél, ami azért utóbbi filmtől nem kis "teljesítmény". Pedig itt is minden arra megy ki, hogy minél több akciót belezsúfoljanak másfél órába és próbálkoznak "jó" dumákat is a karakterek szájába adni, de ez akár csak John Moore filmjében, most sem sikerül, inkább kínos odamondásokat kapunk, amikért a mozinéző kér elnézést.

De ha ezt a filmet úgy nézzük, hogy azért mégiscsak akciófigurákból készült és azért született, hogy ezek a szereplők mindenféle hihetetlen és látványos akcióban vegyenek részt, úgy már valamivel árnyaltabb a kép. A dumák igaz így is sz*rok maradnak, de legalább gyermeki vigyorral az arcunkon tudunk röhögni ezen az akció-film paródián, mert csak akkor bocsátható meg a készítőknek ez a 100 perc, ha annak szánták. Bele van zsúfolva minden, ami szem-szájnak ingere... Történetben még a soványka Csatahajó is lepipálja, de a Transformers-folytatásoknál (mivel az első rész szerintem egész jó) lényegesen erősebb, nem mellesleg nem egy három éves értelmi szintjéhez igazították, mint azt Michael Bay tette...

Igen, mert itt a legalább 6 éveseket célozták meg a produkcióval, meg esetleg az elvetemült rajongókat. Az ő ízlésvilágukat ugyan maximálisan kielégíti, de sajnos a moziba a gyerekeiket kísérő szülők valószínűleg meg fogják bánni a dolgot. Pedig egyébként nem bűnrossz ez az egész, csak valahogy nem azt éreztem, hogy filmet nézek, inkább egy csomó jelenetet egymás után rakva... Pont, mint az első résznél. A Kobra árnyékát ugyan 1-2 éve láttam, de ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy-két, a trailerében is agyonhasznált jeleneten kívül ne emlékezzek belőle semmire. Nem egy jó ómen, erre szokták azt mondani, hogy "felejthető akciófilm". Azt tudom, hogy hasonló érzések kavarogtak bennem, mint most is: "hát ez meg mi a franc volt?"

Ez a G.I. Joe volt, kedves Lisztes és ez nem a te műfajod, vedd észre! Szóval az alkotók már az elején érezték, hogy itt bizony nem a hiperrealista katona-élet ábrázolás lesz a megoldás, ugyanakkor egy Transformers szintű, szerethető karakterekkel dolgozó (no nem Shia-ra célzok, hanem a robotokra) akció-sci-fit kis ráfordítással összetákolhattak volna. Nem ezt az utat választották, ezt tiszteletben tartom ugyan, de emiatt szerintem ez sokkal inkább rétegfilm marad, mert bár a közönség beül rá, hiszen robbanások, meg akció meg ilyesmi..., de kevesen fogják valaha is újranézni. Ez a hálátlan feladat a kölykökre és a fanatikusokra hárul és bár ők szívesen fogadják ezt a küldetést, hosszú távon nem kifizetődő ezt az irányt választania a stúdiónak.

Beszéljek a rendezésről, forgatókönyvről, színészi játékról? Nem sokat tudok, mert ilyesmi nem sok van ebben a filmben. Bruce Willis ezt a figurát hozta a későbbi Die Hard 5 forgatáson is, szegény ugyanúgy játssza a komort, mint az unottat és ezeknél a tőmondatokkal operáló szerepeinél ez nagyon kitűnik. Joseph Gordon Lewitt-ot lecserélték (vagy nem tudták rábeszélni), Channing Tatum integet egy sort a mozinézőknek, aztán kiszáll... Helyette viszont van a Szikla, aki végig morcosan néz, mert ez a szerepe és emiatt semilyen más érzelem nem fér el az arcán. Van egy ügyeletes jó nő Adrianne Palicki személyében, aki kap egy minidrámát a "ha férfinak születtem volna, apa szeretett volna" vonalon és kap egy tuti vörös ruhát is, hogy legyen min legeltetni a szemüket az apukáknak, de semmi cickó, mert hát ugye a korhatár...

A Szikla és Channing barátságát elintézik egy jelenettel, ahol xboxoznak, utána már csak mondogatják egymásnak, hogy milyen jó barátok ők, igazi BFF-ek. Logikát tehát ne keressünk a filmben, helyette kapunk látványos akciókat, noha talán az első részhez képest kicsit visszább vettek ezekből, de emlékezetes momentum Tűzbogár betörése az "innen még soha senki nem szabadult ki" börtönbe, vagy Kígyószem és Jinx harca a nindzsákkal a sziklafalon lógva. És hogy mennyire nem veszi magát komolyan a film: az amúgy kb. mindig kopaszon mutatkozó Arnold Vosloo (A Múmia 1-2) személyazonosságára (ő az imposztor az elnöki székben) egy hajszála DNS vizsgálatával jönnek rá. Priceless... Gondolom, hogy az eredeti hajszáléval, mert az ál-elnöki búrát nanoatkák alkotják...

Lisztes

G.I. Joe: Megtorlás az imdb-n

G.I. Joe: Megtorlás előzetes