Vannak olyan filmek, amikről annyira lerí, hogy fesztiválokra, a kritikusoknak szánták őket, hogy én érzem magam kínosan, amikor nézem. Telepakolják polgárpukkasztónak szánt jelenetekkel, meg fura vágásokkal és ettől egyszerre valami húdenagy művésznek képzelik az alkotók magukat. Az újságos fiú is ezek közé tartozik: közel egy éve már annak, hogy Cannesban bemutatták, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kritikusok többsége nem volt elájulva tőle - most, hogy én is megnéztem, már értem is, hogy miért. Pedig ez a film kapta a leghosszabb álló ovációt valaha (megdöntve a Drive 15 perces rekordját egy perccel), a dolog pikantériája csupán annyi, hogy a beszámolók alapján a hangzavar inkább volt fújolás, semmint tapsvihar...
Pedig azért volt benne potenciál és még mielőtt úgy tűnne, hogy teljesen a földbe akarom döngölni: nem volt ez olyan vészes, csak az a baj, hogy azok a jelenetek, amik tényleg rosszak voltak... azok fognak beivódni a retinánkban és miattuk a szépre nem is tudunk emlékezni. Az újságos fiú egyébként olyan film a férfi felsőtestek kedvelői számára, mint az Amazonas kincse az akciófilm-fanoknak. Ott Schwarzenegger az elején egy klubban "átadta a stafétát" a Sziklának, jelezve, hogy ő ettől a műfajtól már visszavonult. Itt koránt sem ennyire finoman, hanem a film teljes hosszában nyomják az arcunkba a félmeztelen Zac Efront - ellenben sokak legnagyobb meglepetésére Matthew McConaughey még a zuhanyzásnak is majdnem pólóban lát neki. Mennyit változott a világ...
A történet egy '69-ben történt gyilkosság körül forog, amiért Hillary Van Wetter (John Cusack) épp a sitten csücsül és mocskos levelezést folytat Charlotte Blesszel (Nicole Kidman), aki az eféle plátói szerelmek híve. Két újságíró újra előveszi a férfi ügyét, mert szent meggyőződésük, hogy ártatlanul került a börtönbe. A nyomozáshoz szükségük van egy sofőrre és ezt a feladatot az egyikük öccse, Jack (Zac Efron) vállalja magára. A kamaszsrác hamar belehabarodik a 40-es, igazi műnő Charlotteba, de a nő ezt nem viszonozza. A dolgok egyre kuszábbá válnak, de végül egy döntő bizonyíték "kerül elő" és az ebből születő újságcikk hatására végül is kiengedik Hillaryt a börtönből. De lehet, hogy nem kellett volna...
Kezdem a pozitívumokkal: két színészi játék is átlagon felüli, az egyik Nicole Kidmané, akinek meglepően jól állt ez a szerep, a szoláriumos, műhajas, műkörmös ostobenkó k*rva, aki azt hiszi, hogy örökké játszadozhat az elítéltekkel, hiszen a rács mindentől megvédi. De még nála is jobb Matthew McConaughey Ward, a homoszexuális újságíró szerepében, aki szép lassan beleőrül a nyomozásba, amire egy lapáttal rádob az is, hogy alaposan helybenhagyják egy motelszobában. Pozitívum még Hillary és Charlotte első találkozása a börtönben, nagyon erős jelenet lett belőle, ahogy egymáshoz nem érve szexualizálják meg a másikat :)
Viszont... A medúzatámadás utáni jelenetsor, vagy Hillary kiszabadulása és az utána következő vad szex Charlottetal teljesen öncélúra sikeredett (bevágtak pár háziállatot, jelezve mennyire mocskos az aktus, húúúha) és ezek nagyon megölték a film hangulatát. John Cusacktól olyan távol állt a szerepe, mint Taylor Swifttől a hűség fogalma: teljesen hiteltelen a mocsárban élő aligátornyúzó szerepkörében, habár nagyon igyekszik az öreg. Pedig nem lenne ő rossz, inkább félrecastingolták. Zac Efront viszont nem, ő simán pocsék: Jack lelkileg sérült karakterét (aminek a Charlottehoz való vonzódása köszönhető) teljesen lebutítja egy magabiztos, kigyúrt úszócsávóra, akiről akkor sem hinném el, hogy író lesz belőle, ha a szemem láttára gépelné le a teljes könyvét.
Maga a történet izgalmas és fordulatos egyébként, bár kihagytam volna pár jelenetet. A vége is érdekes lehetne, de valahogy a kivitelezés nem lett az igazi. A vágásokkal kicsinálták a feszültséget Hillary és Charlotte közt, így senki nem fogja a körmét rágni, pedig ebből többet is ki lehetett volna hozni. A John Cusack vs. Matthew McConaughey küzdelem nincs kidolgozva, helyette megint csak a vágásokkal elcseszve kapunk egy bújócska jelenetsort Zac Efronnal, ami egy éjjelen keresztül tart és nincs csúcspontja. Ugyancsak hiteltelen a narrátor, mivel Anita (Macy Gray) a legtöbb jelenetnek még csak a közelében sem volt, így aztán nem is tudhatja, hogy a könyvben leírtak mennyire valóságosak...
Az újságos fiú túlságosan öncélúra sikeredett, ezért csak egy szűk rétegnél talál majd be, náluk viszont nagyon. A többieket valószínűleg eléggé megosztja majd, ugyanis van benne jó és rossz jelenet, jó és rossz színészi játék és fontos és felesleges történetszál egyaránt. A mérleg most nem a pozitívumok irányába dőlt nálam, de láttam én már ennél sokkal rosszabb filmeket is. Az alapanyag izgalmas, a megvalósítás pedig felemás. Ez most kevésnek bizonyult. Hozzánk csak DVD-n jutott el, de hát ugye... Ennek ott a helye.
