Jack Nicholson pár nappal ezelőtti születésnapján elhatároztam, hogy végre bepótlom tőle ezt a klasszikust, mert már amúgy is régóta esedékes volt a dolog, főleg azután, hogy elolvastam Syd Field könyvét a forgatókönyvekről. Abban ugyanis szinte végig ennek a filmnek a szkriptjét hozza fel példaként, szerencsére kellőképpen megmagyarázva a dolgokat, így az is érteni fogja a példálózást, aki nem látta a megidézett mozikat. Ha egy kicsit mélyebben érdekel a filmkészítés ezen része, mindenképpen szerezd be ezt a könyvet (Syd Field: Forgatókönyv - A forgatókönyvírás alapjai), mert meglehetősen olvasó- és laikusbarát olvasmány.
Minden idők egyik legjobb filmjének mondják, ami sokak szerint minden idők legjobb (nem egyik legjobb, hanem a legjobb) forgatókönyvéből született 1974-ben. Eredetileg trilógiának tervezték, ami bemutatta volna a Los Angeles felemelkedése körül kialakult botrányokat, panamákat, kezdve a Kínai negyedben megidézett vízbotránnyal. 1990-ben folytatódott is a történet Jack Nicholson rendezésében és itthon a Cinikus hekus nevet kapta a forgalmazótól, de ez messze nem ütött akkorát, mint a Roman Polanski nevével fémjelzett első rész, ami nem egy felsorolásban szerepel a 100 legjobb film közt.
J.J. "Jake" Gittes magánnyomozó, aki elsősorban megcsalatva érzett férjeknek és feleségeknek segít kideríteni, hogy vajon van-e alapja a félelmüknek. Egy nap Evelyn Mulwray is felkéri, hogy szerezzen bizonyítékot a férje ellen, amit Jake fényképek formájában meg is szerez. De a kompromittáló képek Gittes tudta nélkül egyből a lapoknál landolnak és botrány kerekedik az ügyből, aminek következtében egy másik nő, az igazi Evelyn Mulwray számon kéri Jake-et. Gittest nem hagyja nyugodni a dolog és egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, főleg miután Hollis Mulwrayt, a férjet holtan találják az egyik csatornában...
Kétségkívül az egyik legjobb detektívsztori, amit valaha is láttam, mondom ezt úgy, hogy a fent említett könyvből elég sok információ birtokában voltam már a megnézése előtt, de még így is számtalan váratlan fordulatot tartogatott. Bár lassan 40 éves filmről van szó, ez nem nagyon érződik rajta - a történet egyébként is a 30-as években játszódik, tehát legfeljebb a technikai dolgok és a történetvezetés az, amiben különbségeket találhatnánk, de utóbbi eléggé modernnek és néha merésznek tűnik. Persze azért ez egy 40 éves film, de mégis eléggé életszerű a képe.
A forgatókönyv - mint már említettem - sokak szerint a világ legjobbja és abban mindenképpen egyetértek velük, hogy rengeteg kis apróságot pakoltak bele, aminek később óriási jelentősége lesz és az is nagyon tetszett, hogy a főhőssel együtt tudja meg a néző a dolgokat, így olyan, mintha mi is a nyomozás részeseivé válnánk. Ez persze már Roman Polanski érdeme is, aki azon túl, hogy megrendezte, sokat változtatott magán a forgatókönyvön is - többek közt pont a főhős narrálását is kihagyták a buliból, ami szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nézőt könnyebben beszippantsák.
Jack Nicholson, korunk egyik legjobb színésze most is - mint mindig - kitett magáért. Az igazat megvallva, nem is Jack Nicholsont láttam magam előtt, hanem J.J. Gittest, ami óriási dolog, függetlenül attól, hogy a fiatal Jack feje még kevésbé volt karakteres, mint ahogy azt a 90-es években megszokhattuk. De például a Száll a kakukk fészkére című filmben is teljesen más embert láttam. Apósjelöltje, John Huston (annak az Angelica Hustonnak az apja, akivel Jack 16 évig élt együtt) szintén remek, magabiztos és még félelmetes is, bár a végső jelenetben kicsit esetlenül játszotta el, ahogyan megsebesült.
Faye Dunaway, a bociszemű titokzatos feleség/özvegy szerepére megint csak jó választás volt, már pusztán az arcformájából következtethetünk arra, hogy nem tipikusan egyenes ember, több titkot is magában tart. Végre megtudtuk, hogy Magnum segítőtársa, John Hillerman mielőtt Hawaiira költözött a Vízügyi Hivatal alelnöke volt Los Angelesben :) A szereposztásra összességében nem lehet panasz, pazarra sikeredett és még cameokat is kapunk: a film egyik producerével heves szócsatát vív Gittes a borbélynál, míg a rendező, Roman Polanski orrplasztikai műtétet hajt végre egy pillangókés segítségével főhősünkön...
Rengeteg érdekességről olvasni a film kapcsán, közülük szerintem kiemelkedik a filmbéli lány és a való élet Jack Nicholsona körülötti párhuzam. [spoiler] Ugyanis Jack Nicholson számára csupán nem sokkal a film után derült ki, hogy az, akit a nővérének hitt, valójában az anyja (true story), míg a filmben szereplő lány is hasonló körülmények közt volt nevelve, a Dunaway által játszott Evelyn 15 évesen szülte és emiatt nem vállalta fel anyaként a történet szerint a gyerekét.[spoiler vége] Magyar vonatkozása is van a filmnek, ugyanis egy, a Kínai negyedben dolgozó magyar származású rendőrrel beszélgetve jött létre a híres, filmben is hallható párbeszéd: "What did you do in Chinatown?" / "As little as possible"
A filmet 11 Oscarra jelölték, de csak a forgatókönyvét vihette haza a díjat Robert Towne. Történetvezetése, noir hangulata és nagyszerű színészei miatt a Kínai negyed mindenképpen nézős darab, igaz ne számítsatok sok ott forgatott szekvenciára, csupán a végjáték utolsó 5 percében helyeződik át a sztori a címben említett városrészre. Sőt, eredetileg még ott sem történt volna meg ez, de úgy valószínűleg lemaradtunk volna a filmtörténelem egy nagyon híres idézetéről, ami a film utolsó mondata is egyben: "Forget it, Jake, it's Chinatown!" - Én erre csak annyit mondanék: "Go, and watch it! It's Chinatown".
