Nem tartozom a képregény rajongók népes táborába, mint ahogy azt egy korábbi írásomban is említettem, próbálkoztam a műfajjal, de nem sikerült barátságot kötnöm vele. A harmadik vasember-filmet azonban mégis az indokoltnál jobban vártam, aminek a legfőbb oka Shane Black személye, aki íróként és rendezőként vett részt a produkció elkészültében, így már csak emiatt garantáltnak tartottam a vicces párbeszédekkel tarkított nyomozósdit, ami kifejezetten jól állhat Tony Stark karakterének.
És nem is kellett csalódnom, én nagyon élveztem a filmet, holott egy tömött mozi (Westendes HH-s vetítés) első sorából bámultam végig kifordult nyakkal az alacsony szemszög miatt torzzá vált képet. Meglepődve tapasztaltam a koránt sem ennyire egyértelműen pozitív visszhangot, én ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy az eddigi legjobb vasember-filmet láttam, amire egyedül csak a Bosszúállók képes rákontrázni. Valószínűleg azt a szintet már egy Marvel-mozi sem fogja elérni, bármennyire is reménykedünk. Mindenesetre találtam sok (számomra) érdekességet a filmmel kapcsolatban, amiről az alábbi AMATŐR videóban értekezek:
Tony Starkot pöttyet megviselték a Bosszúállókban történtek, és a közös gyrosozás után azon kapja magát, hogy pánikrohamok gyötrik, legszívesebben elbújna a világ elől csilli-villi páncéljaiba. Persze a nyilvánosságnak a tökösségét fitogtatja továbbra is, amikor meghívja magához egy interjúvolás alkalmával egy taslira a Mandarin nevű terroristavezért, aki robbantásokkal igyekszik félelemben tartani a demokrácia lelkes híveit. Arra azonban Tony Stark sem számít, hogy a Mandarin szíves örömest megy házhoz, így aztán, miután porrá rombolják tengerparti kecóját, kénytelen lesz sok száz kilométerrel északra tölteni a Karácsony előtti napokat, hogy kicsit rendbe kapja végre magát...
Ez a film meg fog lepni téged, ha csak egy halvány sejtelmed is van a promó anyagról: a film 2 perces előzetesébe beválogatták a sztoriban fellelhető összes depis jelenetet és teljesen mellőzték a többi részre jellemző eléggé jól betaláló poénokat. Továbbá érdekes csavarokat is tartogat a történetfolyam, ami kétségtelenül megosztja a közönséget az eddigi visszajelzések alapján, de szerintem nagyon is szükséges volt, hogy ne forduljon paródiába az egész film. Így is még egy vasember filmhez képest is meglepően komolytalanul veszi magát, de mindennek elég magas a szórakoztató értéke (ellenben a csavar nélkül sokkal unalmasabb lenne minden).
Szóval a forgatókönyv, ahogy Shane Blacktől azt megszokhattuk már egyszerűen lehengerlő, nem sokan tudnak ilyen jó dumákat adni a karaktereik szájába (Q. Tarantino, M. McDonaugh), biztos fog még rengeteg mém és idézet születni a filmmel kapcsolatban. Persze azért érződik a Disney/Marvel keze nyoma mindenen (és most nem a gyerekszereplőre gondolok), hiszen se vér, se káromkodás nem lelhető fel benne, Blacket visszafogták rendesen a fejesek, hogy a PG-13-as besorolással ne legyenek problémák. A rendezéssel a film első felében nincs probléma, utána egy kicsit talán összecsapottabb, de bőven a tűréshatáron belül járunk. A zeneválasztás valami eszméletlen, a Blue nyitószámként rögtön 90-es évek-hangulatot varázsol, de a vége főcím 70-es évek sorozatait idéző muzsikája is tökéletesen passzol a montázshoz.
6 új fontosabb szereplőt kapunk a filmben, melyek közül Ben Kingsley Mandarinja és Guy Pearce Aldrich Killianje a legérdekesebb. Előbbi sziporkázik szerepében, egyszerűen a lehető legjobb, amit ebből kihozhattak, míg Guy Pearce hozza a Prometheusban és a Fékezhetetlenben játszott genyák keverékét - őt szerencsére megtalálják az ilyen szerepek az arcformája miatt és jól is áll neki. A két úriember messze a legfontosabb ebben a részben, bár mivel elsősorban (ahogy a címe is sugallja) Tony Starkra és alteregojára, a vasemberre koncentrálunk, kicsit kevés szerep jut nekik - ami a fanboyokat szomorúsággal tölti el, mert Starkot már láttuk háromszor, a Mandarint és Killiant viszont most először...
Rebecca Hall viszonylag kis szerepéből is kihozta a maximumot, szinte minden jelenetében változik a szerepe és megítélése, ami azért veszélyes játék, mert könnyen hiteltelenné válhatnak a vásznon látottak, hiszen a karakter motivációját kénytelenek félmondatokkal elintézni. James Badge Dale a gonosz Extremis katona szerepében szintén fontos tényező, a vele történtek segítenek megérteni minket az Extremis működésével kapcsolatban, de sajnos még így is sok kérdés marad nyitva... William Sadler pedig az amerikai elnököt alakítja, aki a második számú "jajj, mentsetek meg"-kislány. Tony Stark és Harley, a gyerek kapcsolata a film legviccesebb pillanatait szállítja, sikerült egy abszolút szerethető gyerekkaraktert a vászonra varázsolni, ami mostanság nagy szó...
[spoiler]A fanboyok általánosságban nem voltak kibékülve a Mandarin csavarral, pedig szó sincs arról, hogy a film vasember nemezisét egy olcsó drogos színésszé redukálná, hiszen világosan kijelenti a végén Killian, hogy ő a Mandarin - és voilá: sárkányos tetkók a testén, szuper erő és kegyetlen küzdelem a vasember ellen egyetlen célból: elpusztítani Tony Starkot és ami fontos neki. A fő csalódottság valószínűleg a Mandarin kevésbé badass mivoltából fakad, de az idén 70 éves Ben Kingsleytől kemény harcokat várni merő illúzió volt. Továbbá azt is kifogásolják, hogy nem kínai származású, de szerintem így jobban illeszkedik az első részben már megismert 10 gyűrű szervezethez, aminek leginkább arabos beütése volt. Így vagy úgy, ez egy más Mandarin, mint a képregényekben és ez sokaknak nem tetszik. Hipszterkedek egy sort: én tudtam a csavarról, mert utánaolvastam az imdb fórumán és ennek tudatában is teljes mértékben élvezhető filmet kaptam az arcomba.[spoiler vége]
A régi gárda - ahogy az lenni szokott - a tetemes mennyiségű új szereplőnek "hála" háttérbe szorult, kivétel persze Tony Stark, aki a film nagy részében páncél nélkül kénytelen flangálni. Sem Pepper, sem Rhodes nem szerepel annyit, mint az előző részben, egyedül Happy Hogan kapott némi pluszt (de minek?). A Fekete özvegy és Nick Fury figurája elbújt valamelyik fa mögött, de a hiányuk nem érződik, egyszerűen ebben a filmben nincs szükségünk a Bosszúállókra, habár sokszor megemlítik a new york-i eseményeket. Sokan vártak segítséget Thortól, vagy Amerika Kapitánytól, de én kifejezetten örülök, hogy nem voltak ilyen semicrossoverek.
Kreatívan használják a páncélokat - végre valahára nem csak Tony Stark seggét védik vele: Egyrészt kapunk egy (valójában elég sok) új páncélt, aminek a különlegessége, hogy a darabkái külön-külön repülnek fel Tony testére, de mindezt prototípusként, ami azért fontos, mert a félkész technológia miatt kénytelen a páncél nélkül is helytállni, ami a film legfőbb erénye és védjegye. Ezen felül használnak itt páncélt emberrablásra, hadseregként és bombaként is, ami az eddigi filmekre nem volt jellemző. A gondolattal távirányítható páncéloknak különösen nagy hasznát veszi a főhős, ugyanakkor rögtön az elején az ijesztő mellékhatásokra is rávilágítanak.
A látványra tényleg csak jókat lehet mondani, a film végi csetepaté az eddigi 2 filmhez képest lényegesen látványosabb és tovább is tart, mindemellett még tétje is van. A Mandarin motivációját azonban nem rágják a szánkba, ami nagy hiba, mert ha utólag az ember elkezd a dolgokon gondolkodni, furcsállni fogja a történések nagy részét. Ugyanígy nincs agyonmagyarázva, emiatt kicsit öncélúan is van használva az Extremis szérum is és itt most nem csak az olyan idiótaságokra gondolok, hogy hogyan vágnak hajat vagy hogyan borotválkoznak, ha ilyen hamar újranő mindenük...
Shane Black rátenyerelt a produkcióra és legnagyobb örömömre otthagyta a kézlenyomatát a filmen, ami nagyban megemelte a film értékét számomra. A lezárás sokat sejtető (ugyanakkor a második rész egyik alapproblémája a műtét miatt értelmetlenné válik) és remek nyitány a Marvel második fázisának. Pont úgy, mint az első fázisnak a vasember trilógia első rész volt. Tegyük keresztbe az ujjunkat és fohászkodjunk az Úrhoz, hogy Robert Downey Jr. aláírjon még pár vasemberfilmre a Bosszúállók 2 után, már csak azért is, mert nélküle is folytatják, hiszen amennyi pénz van ebben a buliban, zokszó nélkül helyettesítik akár a főszereplőt is...
