Richard Gere karrierje elején nem a színészi kvalitásai, inkább a külseje miatt szerepelhetett filmekben. Persze ma már az emlékek megszépültek, ahogy az történt Harrison Fordnál, vagy akár Patrick Swayzenél is. Ennek pedig a legfőbb oka, hogy idő közben nem voltak restek és megtanulták a szakmát is, így mikor kicsúsztak a szívtipró szerepkörből, továbbra is kaptak ajánlatokat a stúdióktól. Mostanra Gere is elért oda, hogy teljesítményével harcban volt az Oscar-jelölésért.
De végül kicsúszott, hiszen az idei legjobb férfi főszereplő kategória azon felül, hogy biztos befutóval számolhatott, még mellé baromi erős is volt: az 5 közül bármelyik színész megérdemelte volna a díjat. Hozzájuk képest mérten Richard Gere alakítása a Végzetes hazugságokban ugyan kicsit eltörpül, de még így is nagyszerű. A Golden Globe jelölést minden esetre abszolút megérdemelte.
Főhősünk, Robert Miller egy sikeres, vagy legalábbis annak látszó befektető, aki épp egy fúzióra készül egy másik céggel. Mivel korábban hatalmas pénzeket bukott, nagyon fontos neki az üzlet megkötése, de a másik fél húzza az időt. Eközben szeretőjével autóbalesetet szenvednek és a lány meghal. Robert elmenekül, mintha ott sem járt volna, de a rendőrségnek gyanús lesz a dolog és elkezd utána nyomozni. Vajon sikerül-e kimásznia ebből a hatalmas, bűzölgő trágyából?
És vajon sikerül-e a filmnek elérnie azt, hogy azért szurkoljunk, hogy megússza a büntetését? Igen, érdekes helyzetbe hoz minket a film, hiszen a főhőse erkölcsi nulla, akinek az önös érdekei a legfontosabbak és annyit hazudik, hogy végül maga is elhiszi, amit mond. Ennek ellenére mégis azon kaptam magam, hogy izgultam, nehogy lebukjon Gere karaktere. És hogy milyen eszközöket használt a film?
Ez az erkölcsi nulla férj igazából kiváló apa és szerető nagypapa. A segítségül hívott becsületes színesbőrű ismerős egy priusszal rendelkező, de jó útra tért, komoly álmokat szövögető huszonéves srác, akire igazából átterelődik a kockázat nagy része, így tudjuk, hogyha Miller elbukik, ő is vele bukik, így máris árnyaltabb lesz a kép. Valójában baleset volt és a néző tudja, hogy a lány azonnal meghalt, tehát szó sincs cserbenhagyásról. Valamint a rendőrség is "csal" a nyomozás során és a könnyebb utat választaná, hogy elkapják Millert.
Ez a sok apróság remekül eltereli a néző figyelmét arról, hogy valójában milyen ember is Miller. A legnagyobb arcon csapást ugyanakkor a film zárójelenetében kapjuk, ahol [spoiler] a lánya felkonferálja: "A dedicated businessman, a family man, philanthropist, and all-around humanitarian. A man I am very lucky to call my mentor, my friend, and my father. Mr. Robert Miller..." - a szöveg, majd az ezt követő "cut to black" egyike a leghatásosabb zárójeleneteknek, amit mostanában láttam.[spoiler vége]
Szóval Richard Gere színészi munkájáról már értekeztem a bevezetésben, de szerencsére nem ő az egyetlen, aki kitesz magáért. Susan Sarandon manapság minden második filmben szerepel, így ezt sem hagyhatta ki, de szerintem jól hozza a megcsalt, de mindezt elfogadó feleséget. Nate Park is egész ügyes, de Tim Roth - ahogy azt tőle megszokhattuk - uralja a vásznat, ha kamera elé kerül.
A Végzetes hazugságok egy, az átlagosnál jobb thriller, amit a színészi játék és az ütős befejezés emel ki a tömegből. Unalmasnak nem nevezhető és fontos kérdéskör körül tapogatózik (akinek pénze van, az mindent megúszhat?), de láttunk már ennél sokkal jobban összerakott filmeket is. Borongós nyári estén tökéletes, de katarzist nem kell tőle várni - igaz nem is vállalt ilyesmit. A magyar címe mindenesetre gondoskodik róla, hogy könnyen elfelejtsük. Mert fél év múlva, ha megakad a szemem ezen a címen majd elgondolkozok: "Hmm, ez valami mexikói szappanopera?"
