2013 eddigi egyik legnagyobb pénzügyi buktájaként könyvelhettük el Bryan Singer legújabb rendezését. Lassan ráeszmélnek a producerek, hogy nem szabad sok pénzt rábízni a srácra, mert a Superman visszatér (hogy mi került azon 270 millióba?) is kiábrándító eredményeket produkált és csak neccesen térítette meg a belefeccölt lóvét. Az Óriásölő pedig egyenesen veszteséges még jelenleg is (a reklámköltség nélkül értendő 195 milliós büdzsé 197 milliós bevétellel párosul világszinten).
Pedig minden adva volt a sikerhez: jó nevű rendező (Bryan Singer neve azért még most is jól cseng), korrekt színészgárda (Ewan McGregor, Stanley Tucci, a tiniknek Nicholas Hoult), trendi zsáner (klasszikus mese darkosabb feldolgozása), temérdek CGI-al megtámogatott csatajelenet, PG-13 besorolás és egy nem is olyan rossz forgatókönyv. A kényes moziközönség mégsem kért belőle, pedig ennél számtalan rosszabb film költségei térültek meg szinte szempillantás alatt a premierje után...
A történet az égig érő paszuly meséjéből merít: réges régen az emberek háborúban álltak az óriásokkal, akiket csak fekete mágia segítségével sikerült legyőzniük és visszaszorítaniuk lakhelyükre, a felhők fölé (úgy kb. három méterrel). Sok évvel később a király egyik legbefolyásosabb embere, a királylány kezének várományosa úgy keveri a kártyákat, hogy hozzá kerüljenek a féltve őrzött mágikus babok és a korona, ami előtt az óriások meghajtják fejüket. Ám a mágikus paszuly magjait az egyik szerzetes ellopja és Jackre bízza (vagy inkább sózza) és kiköti, hogy még csak véletlenül se érje víz, mert akár csak Gizmo éjfél után, ezek is csúnya dolgot művelnek akkor...
Hol is kezdjem? Hát, de hiszen ez egy tök jó kis történet! Jól is van megírva, remekül használják a forgatókönyvírói apró trükköket: észrevétlenül fonnak bele dolgokat a cselekménybe, amiknek később nagy jelentősége lesz, vagy épp egy film eleji képsor idéződik meg, csak épp más felállásban, viccessé téve a szituációt. Mert egyébként bármennyire is darkos ez az egész, bőven elfért a jelenetekben a humor is. Egyedül talán a romantikus szál vékonyka kicsit...
A rendezéssel sincs semmi probléma: a tempó megfelelő, változatos és fordulatos a történet és ez jól is van bemutatva. A színészekből kihozták a maximumot és a díszletek is jól néznek ki. Kivéve talán magát a paszulyt, az kicsit gagyira sikeredett. Sőt, legnagyobb szomorúságomra a CGI is meglehetősen csúf. Az óriások nem tűnnek valóságosnak, emberinek (mármint olyan jóóó nagy embernek), hiába próbáltak külső jegyeket és emberi viselkedésmintázatokat rájuk aggatni.
Amit a Superman visszatér kapcsán is hiányoltam: kevés az akció. Mármint ahhoz képest, amekkora potenciál van benne, no meg persze amennyi pénzt költöttek rá. A nagy finálé nagyon leegyszerűsítve egy egyszerű kötélhúzás, igaz expert szinten: közben hullanak alá a gyökerestől kitépett égő fák a várudvarba. De szerencsére emellett a főóriás is randalírozik egy kicsit a várban, ami tényleg látványos és félelmetes is, szóval még a végjátékra sem lehet azt mondani, hogy teljesen bénán van megoldva.
A színészek is remekül teljesítenek. Stanley Tucci (Roderick) nagyszerű színész, még ebből az elnagyoltan megírt genyából is kihozza a legtöbbet: arrogáns és nagyképű is, ugyanakkor egy cseppet hiú, tökéletesen kitöltve a karakter körül a megírásakor keletkezett űrt. Nicholas Hoult (Jack) főszereplőnek ugyan kicsit gyenge, de Ewan McGregor (Elmont) kárpótol minket mindenért: pont olyan, amilyennek Jacknek kéne lennie: tökös, vakmerő, ugyanakkor eszes és jófej is.
Nem sok olyan kritikát olvastam, ahol dicsérték a filmet, pedig a pénzügyi bukása ellenére szerintem egy teljesen vállalható darabról van szó. Azok az apróbb hibák messze nem vonnak le annyit az összképből, hogy ezt a mozit utálni kelljen érte. A közel két órás játékidő hamar elszáll, a karakterek kicsit meseszerűek - de ugye ez egy mese alapján készült, szóval ezt igazán nem lehet felróni neki. Talán csak az a fránya CGI... csak az lett volna szebb...
