Hugh Jackman hatodszorra is belebújt Logan bőrébe és nem is tűnik úgy, hogy egyhamar leállna: jövőre érkezik a következő X-men film jó kis időutazgatásokkal és annyi mutánssal, amennyit még egy fejlődésbiológiai laborban dolgozó biológus sem látott drozikból... Jófej leszek és már most szólok: van stáblista utáni jelenet (szerencsére azért nem kell 4-5 percig bent ülni, a főbb nevek után lezavarják a dolgot), ahol megpedzegetik ennek a következő X-men filmnek a történetét. Régi jó ismerősöket láthattok majd, ki ne hagyjátok!
Már ugye ha elmentek moziba, amit egyébként meg szerény véleményem szerint nyugodtan kihagyhattok. Ez a Farkas ugyanis csak egy hajszállal jobb az előző, szerintem botrányosan tré Farkas filmtől (X-men kezdetek: Farkas) és ez még csak véletlenül sem tekinthető dicséretnek. Furcsa, hogy Logan egy olyan típusú főszereplő, aki csapatban sokkal jobb, mint egyénileg. Hiába szól ugyanis ez a film is szinte teljes egészében róla, már megint sikerült egy kifejezetten érdektelen szeletet bemutatni hősünk örökké tartó életéből.
Pedig a dolgok biztatóan alakultak: a halhatatlanság elvesztése és az ezzel járó para nagyon is jó alaphangot adhatott volna a történetnek, amit aztán a japán vonallal stílusosan ki lehetett volna színezni (ennek annak ellenére örültem volna, hogy nem rajongok a kelet-ázsiai filmekért/kultúráért). A feladatba ezúttal James Mangoldnak tört bele a bicskája, aki úgy tűnik, a zseniális Börtönvonat Yumába óta nem talált testhezálló projektet magának (a Cruise-féle Kéjjel-nappalt nem sikerült 20 percnél tovább néznem).
A történet szerint Farkas depis, mert megölte az asszonyt ([spoiler]Jean Greyt az X-men 3 végén ugyebár[spoiler vége]), ezért most felcsapott greenpeaces Jézusnak és medvéket bosszul. Egy régi ismerőse, Yashida, akinek Nagasakiban '45-ben megmentette az életét érte küldi fogadott lányát, Yukiot, ő maga ugyanis már csúnyán haldoklik rákban és nem nagyon tud mozogni. Felajánlja Logannek, hogy halandóvá teszi, mert tisztában van vele, hogy főhősünk rohadtul unja a banánt. Miután utóbbi nemet mond, az öreg Yashida meghal és az unokájára hagyja mindenét...
Lapos. Szinte semmi olyat nem nyújt, amit az előző spin-offban nem kaptunk meg. Az egyetlen dolog az, hogy Logan szép lassan elindul a halandóvá válás útján, amitől elvileg izgulni kellene érte de ezt valahogy nem sikerült a rendezőnek elérnie. Helyette inkább a zavaros lelki állapotát tárják elénk egy fantáziátlan folyton-folyvást a történet folyamát megszakító ágyban fekvős hallucinációkkal. Az elején már rögtön úgy indítunk, hogy egy álomból felkelve egy újabb álomból kel fel főszereplőnk...
Nekem, aki összesen 4 összefüggő mondatot tudna mondani Japánról semmi újat nem mutatott a film: nindzsák, szamurájok, rohadt gyors vonat, fura perverziók és papírfalak. Ennyiben merül ki a Farkasban reprezentált Japán: csak a felszínt kapargatják az adamantium karmokkal, így aztán nem is nagyon tudják hitelessé tenni a látottakat. És mivel szinte az egész film a szigetországban játszódik, ez elég komoly gondnak minősül...
Van egy háttérsztori 1945-ből, a Nagasakiba szánt atombomba ledobásának napjáról, amire elméletileg nem szabadna, hogy emlékezzen Logan (hiszen az előző filmben kapott egy golyót a fejébe), de ezen az apróságon ugorjunk gyorsan át... Nagasaki mesteri ábrázolása kimerül abban, hogy azt a híres, a robbanást túlélő boltívet minden adandó alkalommal elhelyezik valahol a háttérben, mint ahogy az Eiffel tornyot is szokták, ha az adott film jelenete épp Párizsban játszódik.
Oh és az ellenlábasok és a segítők is micsoda izgalmasak: kereken 2 db új mutánst hoztak be a filmbe: Yukio látja mindenki halálát előre (ez a leghaszontalanabb szuperképességek közt előkelő helyet foglalhat el), valamint még Viper öltögeti a nyelvét néhanapján olyanokra, akik nem tetszenek neki (Svetlana Khodchenkova alakítása kimerült annyiban, hogy magabiztosan, gonoszan mosolygott). Kapunk yakuza tagokat (tetkó, öltöny, pisztoly) és nindzsákat is (fekete ruci, kard, esetleg íj) de legnagyobb bánatomra az összes a töltelék szerepét tölti csupán be, egyedüli céljuk, hogy meghaljanak Logan karmai által.
Aki aprítja is őket rendesen... Ezzel nincs is hiba (csak azzal, hogy a nindzsák papírkatonákká vannak degradálva), hullanak a rosszfiúk, ahogy azt kell: közelharcokban, inkább koreográfiával, semmint eszeveszett cgi-al megoldva. A főellenség az előzetesben is látott, Ezüst Szamuráj névre hallgató robot okoz pár izgalmas pillanatot, de gyorsan szertefoszlik a varázs, mert sajnos kapunk pár meglehetősen ostoba és WTF megoldást is. A nagy csavart pedig csak az nem látta előre, aki az első 5 perc után elaludt és csak a fináléra ébredt fel...
A Farkas komoly film, sötét hangulatú, de akad pár jó poén is benne, ami főleg főszereplőnk szarkazmusából ered. Sajnos azonban ez mégsem képes élettel megtölteni a történetet, keveset kapunk, érezzük, hogy ilyesmiből elférne még jó néhány sor. De Logan ahelyett, hogy sziporkázna, inkább szenved: fáj a lelke, fáj a teste. A film nézése közben majdnem én is hasonlóan agonizáltam: fájt a lelkem, mert megint mellényúltak és fájt a testem (pontosabban a szemeim), mert irtó tré 3D vetítésen voltam (nem Cinema Cityban, megnyugtatlak). Szóval jah, Farkas továbbra sem az igazi szólóban, úgyhogy gyorsan felejtsük is el ezt és koncentráljunk az Eljövendő múlt napjaira.
