Nem volt olyan régen, hogy a Renoir című film a magyar mozikba került és én rögvest írtam is a sajtóvetítésen szerzett tapasztalataimról. A film főhősei Pierre-Auguste Renoir, valamint fia, Jean Renoir voltak. Előbbi híres festő, utóbbi híres rendező: az ő munkája A nagy ábránd is. Mivel már korábban is "szemeztem" a filmmel, de sort még sajnos nem kerítettem rá, a Renoirnak hála végre elővettem és megnéztem. És egyáltalán nem bántam meg. Sőt!
Sajnos elég kevés első világháborús film készült, mert igaz ami igaz, a második hosszabb, brutálisabb és eseménydúsabb is volt, nem mellesleg a náci ideológia kritikája mindig jó téma, ha a rendező moralizálni szeretne. Pedig aztán az első világháború sem volt semmi: 4 éve alatt itt is milliók haltak meg értelmetlenül. A legjobb rendezők közül páran ugyan elkészítették a maguk filmjét a korszakról (Kubrick a Dicsőség ösvényeit, Lean az Arábiai Lawrence-t, Huston az Afrika királynőjét, Spielberg a Hadak útjánt), de még így is messze alulreprezentált ez az időszak a filmvilágban.
A felsorolt rendezőkben az a közös, hogy bár filmet forgattak a háborúról, harcolni nem harcoltak benne. Nem úgy Jean Renoir, aki elsősorban katona szeretett volna lenni, ámde egy lábsérülés miatt kénytelen volt leszerelni és csak úgy mellékesen, későbbi felesége unszolására kezdett bele a filmkészítésbe. És milyen jól tette, hiszen ez lett élete hivatása, ebben ért el sikereket. Oscarra is jelölték, de végül nem nyert, csupán 1975-ben vihette haza az Akadémiától kapott Honorary Awardot. De valószínűleg a legnagyobb elismerése munkásságának az, hogy sokan (hogy mást ne említsek, például Woody Allen, Orson Welles) A nagy ábrándot tartják minden idők egyik legjobb filmjének.
A történet tehát a 10-es évek derekán, a háború idején játszódik. Egy bevetés alkalmával egy német repülő lelő egy franciát és annak két pilótáját foglyul ejtik. Egy tiszti fogolytáborba szállítják két főhősünket, ahol hamar sikerül beilleszkedni és besegítenek a régebbiek alagútásós szökés-projektjébe. No nem azért próbálkoznak szökéssel, mert rosszul bánnak velük (valójában jobban élnek, mint a fogvatartóik) hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a hadifoglyok dolga...
A film a címét a később Béke Nobel díjjal kitüntetett Norman Angell 1909-ben megjelent könyvétől kölcsönözte, amiben a szerző azt próbálta meg bebizonyítani, hogy a háború hasztalan, mert (leegyszerűsítve a dolgot) többe kerül, mint amennyit hoz. Persze tudjuk, hogy 2 világháborút is túl kellett élnünk, de hát nem is azt állította a szerző, hogy nem lehetséges, csupán azt, hogy hiábavaló. "The 'Great Illusion' was that nations gained by armed confrontation, militarism, war, or conquest."
Vitatkoznak azonban azon, hogy pontosan mire is utalhat a film címe... A magam részéről úgy vélem, hogy ebben a moziban Renoir a közel tökéletes világot (csak közel tökéletes, hiszen háború van) szerette volna bemutatni: a gentlemanek a háborúban is azok maradnak, a foglárok rendesen bánnak a rabokkal, a rabok rendesen bánnak egymással, megosztják egymással, amijük van (sztereotípia mentesen a gazdag zsidó igazi lakomát ad minden nap társainak), az arisztokrata feláldozza magát azért, hogy társai megszökhessenek, a "börtönigazgató" bocsánatot kér, amiért lelőtte "barátját" (aki rab volt nála), a szökevényeket a német asszony habozás nélkül befogadja, sőt: segít nekik mindenben és ezt természetesnek is veszi...
Ez az igazi ábránd, azaz hogy a háború idején is megmarad mindenki olyannak, amilyen béke- és nélkülözésmentes időben lenne. Nem számít a származás, a pillanatnyi alá-fölé rendeltségi viszony. Nem számít semmi. Az emberek összefognak egy közös célért, mindegy mi a szakmájuk, mennyit tudnak az adott dologba beleadni, mik az egyéni érdekeik. Persze fontos hangsúlyozni, hogy nem a tökéletes világról van szó, hiszen a néger rabtársat továbbra sem méltatják figyelemre, az orosz foglyok sem azt kapják cárnőjüktől ajándékba, amit várnak és bizony a szökési kísérletek sem végződnek jól...
A film érdekes és megvan benne az a varázs, aminek segítségével elkápráztatja a nézőjét. Bár nem mai csirke (már 75 éves is elmúlt), de még mindig jól tartja magát: akad ugyan néha egy-két mai szemnek furcsa vágás, de ez mit sem von le értékéből. Sok érdekességet olvashatunk a filmről és szereplőiről, de én csak egyet emelnék ki, mert azt hiszem, ez sok mindent elárul róla: Megjelenése után betiltották Németországban a túlságosan pacifista üzenete miatt. Hát igen... Ez egy háborús film háború nélkül.
Soraimat a film rendezőjének wikipédiáról ollózott találó idézetével zárom:
"[La Grande Illusion is] a story about human relationships. I am confident that such a question is so important today that if we don’t solve it, we will just have to say ‘goodbye’ to our beautiful world."
