2012-ben nagyot robbant, a kritikusok imádták: "Végre valami eredeti" - hangoztatták a Looper kapcsán. Nyomban el is cipeltem az asszonyt a moziba, ahonnan aztán mindketten elégedetten távoztunk. Az állunk igaz a helyén maradt, de úgy éreztük, jó filmre költöttük el kevéske pénzünk. Most, nem egészen egy évvel később újra a kezünk közé került és memóriafrissítés gyanánt ismét farkasszemet néztünk a fiatal és az idős Joeval egyaránt. De másodszorra valahogy kisebbet szólt...
Mert valami hiányzik ebből a filmből, magam sem tudom pontosan, hogy mi: talán az igazi izgalmak, talán a lazaság és az idézhető dumák, de az tény, hogy hiába minden eredetisége és az ügyes megoldásai, a Looper nem vált korszakalkotóvá. Jó film, ezt aláírom, de még Bruce Willis csibészes mosolya sem volt képes befoltozni rajta a lyukakat. Rian Johnson nevét mindenesetre megjegyeztem és amint alkalmam nyílik rá, pótlom hiányosságomat: vár rám a Beépülve és a Szélhámos fivérek.
A jövőben az időutazás lehetséges, de illegális. Mivel (ellentétben az időutazással) a hullák eltüntetése lehetetlen, a maffia visszaküldi a kivégzendő delikvenseket 30 évvel korábbra, ahol megérkezésük pillanatában és helyén bérgyilkos vár rájuk: egy ún. "looper". Joe is ebben a munkakörben dolgozik és mint mindenki, ő is vállalta, hogy ha eljön az idő, idősebb önmagával is végez, kap egy rakás aranyat és 30 évig gondtalanul élhet. Ám azt maga sem sejti, hogy erős ötvenesként ő lesz Bruce Willis, akiről pediglen mindenki tudja, hogy nagyon nehéz megölni.
Nem is értem a hazai forgalmazót, hogyan hagyhatta ki azt a hatalmas ziccert, hogy tükörfordítsa a címet: mert hát az, hogy "Hurkoló" garantáltan beleégett volna mindenki agyába egy életre :D. Helyette kaptunk egy Zs filmes szutyok alcímet, aminek hallatán az emberek inkább a legújabb Twilight mozit választják. Pedig aztán ritkán látni Bruce Willist ilyen ellentmondásos, egyszerre szerethető, nagymenő, de mégis utálni való karaktert megformálni...
A rendezés felemás: egyrészt remek beállításokkal dolgozik és igazán jó tempót diktál... az elején. Aztán ahogy az események áthelyeződnek a farmra, hirtelen visszavált alacsonyabb fordulatszámra és ezt a film végi mészárlás sem képes már felrázni. Elfogynak az érdekességek, Rian Johnson jövőképének a bemutatása abbamarad, helyette egy X-men drámába csöppenünk, aminek az is lehetne a címe, hogy X-men kezdetek: A kezdetek kezdete.
Maga az ötlet zseniális. A film első fél-háromnegyed órája rohadt jól sikerült, az eredetileg pár perces rövidfilmet ügyesen sikerült felduzzasztani, de a két órás játékidő érdekfeszítő kitöltésével már nem tudtak a készítők megbirkózni. Sokan dicsérik a filmet azért, mert szándékosan nem megy bele az időutazás mikéntjébe és nem válaszolja meg a felmerülő kérdéseket, helyette kimondatja két szereplőjével is, hogy felesleges ezen agyalni, mert csak belekavarodik az ember...
Holott ez igenis fontos kérdéskör, habár nagy általánosságban igaz az időutazós filmekre, hogy hasonló paradoxonokba futnak: a Vissza a jövőbe trilógiának, mivel azok családi vígjátékok megbocsátható, akár csak a Terminátor filmeknek, amiknek pionírsága és kúlsága adja az esszenciáját. Kérdés: mi marad a Loopernek? Sajnos úgy gondolom, hogy az eredeti ötlet picit kevés... Pont ez a hiány az, amitől szerintem nem válik majd kultfilmmé. De ne legyen igazam.
A három főszereplő közül egyértelműen Joseph Gordon-Levitt viszi a prímet, aki úgy volt képes hibátlanul eljátszani Bruce Willist, hogy az ott ült vele szemben. Első ránézésre ugyan kicsit furcsán van elmaszkírozva, de mégis működik. Mind a mimika, mind a gesztikuláció pontosan eltalált, első osztályú munka, nem is értem, miért mellőzte az Akadémia ilyen látványosan az egész filmet. Bruce Willis végre ismét egy jó sci-fiben szerepelt, már nagyon hiányzott neki egy ilyen lehetőség, mert a folyamatos bukták és csalódások mostanában nem vetnek jó fényt legmenőbb akciósztárunk karrierjére.
Emily Blunt ugyancsak érdekes karaktert kapott, akit viszont nem sikerült élettel megtöltenie. Hiába a felelőtlen múltbéli énje és a kötelességtudó jelenkori, a kettő közti szakadékot nem tudja áthidalni, így előbbi énje nem is válik túl hitelessé. Pedig idő az éppenséggel akadt, hogy kibontsa. A fiát alakító Pierce Gagnont viszont hatalmas dicséret illeti: fiatalkora ellenére is remek alakítást nyújt, egyszerre aranyos és félelmetes. Egy ilyen sokoldalú karakterbe néha még tanult színészeknek is beletörik a foga...
A Looper fontos sci-fi a tavalyi évből, talán az egyik legjobb is. Akad egy-két felejthetetlen jelenet (Paul Dano karakterének megcsonkítása, vagy a Pierce Gagnon által játszott kisfiú, Cid első nagy kiborulása), amik miatt mindenképpen érdemes megnézni. A film végkövetkeztetésével ugyan nem feltétlenül értek egyet (tinédzserként ekkora erő birtokában valószínűleg esélytelen lesz normálisan megnevelni a srácot, valamint az egész film lényege az lett volna, hogy Joe-nak jobb sorsa legyen és hát... a végső választása nem éppen ezt segíti elő), de ettől függetlenül elég erősre sikeredett.
