Magam is meglepődtem, mert olyan sok hasonlóságot nem sikerült felfedeznem, de a Fortress a Stallone nevével fémjelzett A bosszú börtönében című film futurisztikus remakeje. Ha maradtak volna az eredeti koncepciónál, akkor Arnold Schwarzenegger játszotta volna a főszerepet. Gondoljunk csak bele: Stallonét Arnie remakeli... De végül Az utolsó akcióhős miatt kihátrált a projektből (egyébként szerintem jól tette) és a nevének hiányában a költségvetést is megnyirbálták cefetül, ezért lett a film olyan, amilyen...
Legalábbis szeretném azt hinni, hogy megint az a fránya pénz a ludas, nem pedig egy tehetségtelen bagázs és az ő kontármunkájuk. Oké, aláírom, a filmnek van egy sajátos bája és hangulatvilága, ami miatt lehet szeretni, de egy olyan embernek, mint én, aki most, több mint 20 évvel a megjelenése után látta először felnőtt fejjel, már csak a kínos dolgok bökik a csőrét. Szóval az elgondolás tényleg jó (futurisztikus börtön a föld alatt), csak a kivitelezés lett problémás.
A Fortress jövőképében a túlnépesedés ellen szigorú törvényeket hoztak: 1 nő csak egyszer szülhet. Főhőseink megszívták, mert első gyerekük meghalt, de egy szerencsés véletlen folytán az asszonynak rosszul kötötték el a petevezetékét, így újra teherbe eshetett. Egy ellenőrzés során azonban lebuknak, így mindketten a Fortress nevű, cégtulajdonban lévő börtönbe kerülnek, ahonnan lehetetlen megszökni: az emésztőrendszerükbe egy chipet ültetnek, ami jobb esetben fájdalmat, rosszabb esetben pedig halált okoz, szóval - mivel szinte minden lépésüket figyelik - nem éri meg rosszalkodni.
Erőltetett megoldások jellemzik a filmet: ezek mind arra kellettek, hogy a sztorivonal a kigondolt mederben haladhasson. Így például a jövőben tilos az abortusz (miért is?), de a babának semmi baja se lesz, ha a kismamát a már említett chippel jól leszedálják... Hogy legyen egy kis izgalom a végén, természetesen olyan beavatkozásra küldik a szülni készülő nőt, amit csak a gyerek élhet túl (miért is?), így aztán főhősünk kénytelen hamarjában rambózni érte.
De folytathatnám a sort a szökési kísérlet közben gőzzel fokozatosan elárasztott szellőzővel (ahonnan így a rendre kinyíló csapok elől pont el lehet menekülni), vagy a "szuperkatonának" mondott cyborgokkal, akik képtelenek leadni egy pontos találatot, miközben exkatona főszereplőnk egy nyamvadt gépfegyverrel küldi a másvilágra valamennyit... A csúcs egyértelműen a hacker rabtárs, aki egy "Install D-Day virus" paranccsal teszi ártalmatlanná a mindent figyelő szuperszámítógépet. Ezek a gagyi B filmes megoldások számomra teljesen hazavágták az élményt.
Nézzük, mi az, ami jó: a hasba ültetett chip remek gondolat, az ezzel fenntartott rend kegyetlen jövőképet tár elénk. A sárga és a piros vonal átlépésének következményei (fájdalom, illetve halál) is jó ötlet, kár, hogy ezt a későbbiekben egyáltalán nem használják ki (pl.: a szökésnél vagy az előkészítésénél). És természetesen érdekes elgondolás az is, hogy az egész hely a sivatag kellős közepén, a föld alatt van és a rabokkal folyamatosan bővíttetik.
A színészi gárdából hárman lehetnek ismerősek a közönség számára: az elengedhetetlen fiatal srácot alakító Clifton Collins Jr.-nak időrendben első börtönlakó szerepe (ezt még Az utolsó erőd és az A kísérlet 2010-es amerikai verziója követte), hozza azt, amit elvárunk tőle (kölyökképű és kell neki egy mentor). Kurtwood Smith a félig ember, félig robot romantikázni vágyó börtönigazgatóként és "tökéletesre alkotott emberként" inkább vicces, mint félelmetes, nem lehet komolyan venni antagonistaként.
És természetesen van nekünk egy Christopher Lambertünk, aki sajnos nem túl hihető a badass katona szerepében, különösen amikor verekszik egy 2 méteres benga állattal. De összességében illik a filmbe: egy nem túl tehetséges, de szerethető színész egy nem túl jó, de szerethető sci-fiben... Aminek 2000-ben készült egy folytatása is (ez már az űrben játszódik), de őszinte leszek: az első rész nem hozta meg hozzá a kedvem, főleg nem úgy, hogy az előjelek alapján rosszabbra kell számítsak.
