Az a jó a skandináv filmek többségében, hogy éghajlati elhelyezkedésükből adódóan a legtöbb sztori hidegben játszódik. És ezt a hideget elképesztően ügyesen képesek "átsugározni" a vászonról, így legyen bármennyire nagy kánikula, egy jól sikerült norvég vagy svéd film nézése közben bizony észrevétlenül elkezd egy kicsit fázni az ember. Ez az atmoszféra nem csak a krimikhez (Millenium trilógia, eredeti Álmatlanság) kiváló, hanem a kegyetlen sorsokat bemutató emberi drámákhoz is.
Jelen esetben is utóbbiról van szó, megspékelve egy jó kis börtönös (itt konkrétan fiatalkorúak javítóintézete) felhanggal. Nem mellesleg igaz történet alapján készítették, ami tovább növelte a szememben az amúgy sem csekély értékét. Mert ez a film tényleg hihetetlenül hangulatos és nagyon kegyetlen is tud lenni. Mindezt érthető filmes nyelven teszi, ha nem norvégul motyogtak volna a szereplők, simán kinézett volna egy hollywoodi produkciónak is. De szerencsére az Ördögsziget európai - a jelző jó értelmében véve.
A 20. század elején működött ez a javítóintézet a norvég fennhatóság alá tartozó Ördögszigeten, ahová főhősünk, az egyébként bálnavadászattal foglalkozó norvég fiú, Erling is érkezik letölteni a büntetését. A fogadtatás nem túl sok jót sejtet, a szigetről eddig mindössze egyszer próbáltak megszökni, sikertelenül. A jéghideg tenger miatt rácsokra sincs szükség, de az igazán nagy problémát nem a bezártság jelenti, hanem az, hogy az igazgató, a gondnok és a személyzet legtöbb tagja visszaél a helyzetével...
A Bastøy javítóintézet a mai napig működik az egy négyzetmérföld területű szigeten, igaz most már valódi, alacsony biztonsági szintű börtönként, ahol az elítéltek faházakban élnek, farmon dolgoznak, lovagolhatnak, teniszezhetnek, meg horgászhatnak is, szóval jó világ van. De nem volt ez így 1915 telén, amikor egy frissen érkezett cigány srác vezetésével fellázadtak a bentlakók, akikre ki kellett hívni a katonaságot. Akik végül jöttek is - erről a híres eseményről szól a film a már jól ismert forgatókönyvírói fantáziának hála kicsit kiszínezve azt.
De ezért egyáltalán nem haragszunk, jól lehet javarészt a börtönös filmekből már jól ismert sablonelemekkel tűzdelték tele a szkriptet: van itt (nem is annyira, de aztán mégis) gonosz igazgató, köcsögösködő, de a végén jó haverrá váló bentlakó és egy kis "melegség" is, ami jelen filmnél a fő konfliktusforrás. Ezt egyébként nagyon szépen mutatják be az Ördögszigetben: először csak sejtetik, hogy a gondnok rástartolt az újonnan érkező fiúra és ahogy haladunk előre az időben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a dolog még kimondatlanul is.
Ugyanakkor a másik újonnan érkezett bentlakó, a felbujtót játszó Erling beilleszkedési nehézségei szintén fontos szerepet játszanak a film végi lázadás kitörésében: a jófiúvá nevelt, nemsokára szabaduló Olavot "visszarántja", vagy inkább felnyitja a szemét, aki a háttérben, csendben zajló eseményeken jól be is rág... Hasonlóan pattanásig feszítik a húrt, mint ahogy Tarantino is tette idén a Django elszabadulban Christoph Waltz és DiCaprio közt. Így lesz Olav az Ördögsziget "királya", ahogy azt a találó eredeti/angol cím mutatja. Ehhez van is egy remek szcéna: amikor a srácok átveszik a hatalmat, a telefonban a norvég királyt kérik és azt üzenik, hogy a Bastøy királya keresi... Az egyik legjobb jelenet a filmben.
Az Olavot játszó srác színészileg is felnőtt a feladatához, nagyszerűen "alakul át" a szemünk előtt a jól nevelt tanító bácsi kedvencéből egy igazságosságra éhes lázongó tinédzserré. Az Erlinget játszó Benjamin Helstad hozzá képest ugyan kicsivel haloványabb, de szintén nem volt egy rossz választás. A felnőttek közül pedig minden skandináv film alapkelléke (Michael Nyqvist és Mads Mikkelsen mellett), a most is zseniális Stellan Skarsgård viszi a prímet az igazgatót megformálva.
Egy fokkal komplexebb szerep jutott a pedofil gondnokot játszó Kristoffer Jonernek, aki szintén nagyszerűen kelti életre figuráját. Összességében tehát a film atmoszférájánál "csak" a színészek játéka lett jobb, szóval egy-két kevésbé érdekes jelenetsort leszámítva (a 2 órás játékidő alatt sajnos néha leül picit a sztori) az Ördögsziget képében egy rendkívül jól sikerült skandináv mozival van dolgunk. Szigorúan csak nagy a legnagyobb kánikulában ajánlott!
