Charles Portis könyvének több feldolgozása is készült, legutóbb nem is olyan régen a Coen testvérek hoztak össze egy laza 10 Oscar-jelölést begyűjtő verziót, de a 70-es évek végén egy TVfilm is napvilágot látott. Legelőször azonban 1969-ben adaptálták John Wayne főszereplésével - ez a mai bejegyzés témája. Westerntörténeti jelentősége vitathatatlan, hiszen egyetlen jelölését (amit díjra is váltott) ezért a filmjéért kapta a Herceg, bár ezt sokan amolyan életmű Oscarnak tekintik, amivel egy egész karriert honoráltak az Akadémia tagjai.
Pedig nem játszik rosszul az öreg, persze a karaktere is hálásabb valamennyivel, mint a nagy átlag, hiszen Rooster Cogburn figurája van annyira jó és összetett, hogy a kritikusok könnyen beleszeressenek. Nem véletlen az sem, hogy a közé a kevés karakter közé tartozik, aminek eljátszásáért két különböző embert is jelöltek Oscarra (ebből egyet meg is kapott és ha Jeff Bridges nem pont az előző évben nyert volna, komolyabb kihívója lehetett volna Colin Firthnek). Zárójeles megjegyzésként - zárójelen kívül - Vito Corleone alakja az egyetlen, aminek eljátszásáért két különböző színészt is Oscarral jutalmaztak (Brandot és de Nirot).
Tom Chaney részegen meggyilkolja és kifosztja Mattie Ross apját. A lány a hagyatéki ügyek intézése és a bosszú (~igazságosság) keresése miatt a városba kényszerül utazni, ahol felbérli a helyi békebírók közül a leginkább karakánt, Rooster Cogburnt, hogy vadássza le a veszélyes banditát. A lány feltétele az, hogy ő is vele tarthasson az indián területre... És bár Cogburn eleinte nem veszi komolyan Mattiet, de makacssága miatt végül mégis csatlakozhat hozzá és egy Laboeuf nevű texas rangerhez, aki szintén Chaneyt üldözi egy másik gyilkosság miatt...
Az elvárásaim magasak voltak, lévén a Coen tesók változata hatalmas kedvencem, láttam már 3-4 alkalommal biztosan. Így persze a sztorival is tisztában voltam, amiben igazság szerint sok különbség nem is volt - mondjuk ez a változat kicsit derülátóbb, mint Coenék koszos, sáros feldolgozása. Úgy is mondhatnám, sokkal meseszerűbb, kicsit úgy érezzük, hogy Mattie tulajdonképpen egy könnyű kis kirándulásra ment a két férfivel, még ha akadt pár brutálisabbnak szánt jelenet is.
Amikor például egy elhagyatott kunyhóban rajtaütnek a banditatársakat váró 2 férfin és egészen véres dolgok is történnek, egyáltalán nem éreztem undort, nem szisszentem fel a látottakon. Persze papíron minden jobban néz ki, mint ahogy nyilván a végső összecsapás Ned Pepper bandája és Cogburn között: azt, hogy utóbbi a szájába veszi a kantárt és két fegyverrel lóháton vágtatva megindul a túlerő ellen, egyik feldolgozás sem volt képes hitelesen és/vagy "menőn" bemutatni... De hát ilyen ez a popszakma.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a forgatókönyv írója feketelistás volt kommunista nézetei miatt, John Wayne mégis elvállalta a szerepet, noha róla köztudott, hogy kifejezetten küzdött a szélsőbalosok ellen (erről a Délidőről szóló cikkemben már értekeztem). Ez tőle felettébb szokatlan húzás volt, noha '69-ben már bizonyosan más szelek fújtak, mint az '52-es Gary Cooper-féle western idején, aminek főszerepének eljátszása kapcsán anno szintén előkerült a neve.
Színészek terén kész aranybánya ez a film, noha ahogy utánanéztem, a forgatás alatt mindenkinek volt valamiféle nézeteltérése a másikkal - általában Waynenek nem tetszett valami: a 14 éves főhősnőt játszó Kim Darby (aki egyébként 22 éves volt), vagy a Lucky Ned Peppert játszó Robert Duvall... Utóbbi - bármennyire is kicsi a szerepe - lazán ellopja a showt, annyira emlékezetesen formálja meg a karakterét. Dennis Hopper is feltűnik egy epizódszerepben, de ezen már meg sem lepődünk, ha egy 60-as évekbeli westernt nézünk.
Henry Hathaway egy emlékezetes filmet rendezett, ami a mai átlagnéző számára is a "fogyasztható" kategórián belül esik. A legszebb az egészben az, hogy egy pillanatra sem üt át a vászonról, hogy nem volt minden rendben a forgatás alatt. A színészek közt úgy tűnik, mintha működne a kémia, a történet még most is lekötött, pedig már sokadszor láttam elmesélve és a ritmusa is teljesen rendben van. Hogy John Wayne megérdemelte érte az Oscart? Amíg nem láttam a többi esélyes (pl.: Richard Burton) alakítását, addig erről nem tudok nyilatkozni, de az tény, hogy jól nyomta. De tényleg.
És bár sokan nem tudják, készült hozzá egy folytatás is (de minek?), Cogburn, a békebíró címmel, amiben John Wayne ismét belebújik Oscart érő karakterébe...
