Nem övezte kimondottan nagy várakozás, nem is vártak tőle sokat, engem még az előzetese sem fogott meg, mégis nagyot durrant. Peter Berg rendező megmutatta, hogy tud ő, ha akar. Mondanám, hogy én tudtam, hogy én bizony számítottam rá, de még ha Az Amazonas kincsét csípem is tőle, legutóbb a Csatahajóval nagyon mellélőtt, szóval nem csigázott fel különösebben a Marky Markkal közös projektjük, még a kimondottan tetszetős színészgárda ellenére sem.
Ám most nem az itthon "Torpedó" néven futó játékot varázsolta a mozik vásznára, hanem egy haditengerész kommandós, Marcus Luttrell nem mindennapi történetét Afganisztánból. A filmkészítők pechére több homokszem is csúszott a gépezetbe, így végül komoly Oscar-jelölés nélkül maradt: egyrészt viszonylag későn jelent meg (de ezzel a második legjobban nyitó januári film lett), másrészt a téma sem Akadémia-barát. Arrafelé valahogy nem szeretik, ha az USA katonaságának balf*szkodásait éneklik meg a bárdok...
2005-ben 4 SEAL kommandós egy látszólag egyszerű feladatot kap. Likvidálniuk kell egy Ahmad Shah nevű tálib vezetőt. Az akció azonban néhány kecskének és 3 pásztornak hála félrecsúszik, így a jobb rádióadás reményében a hegycsúcsra menekülő főhőseinknek szembe kell szállnia egy több, mint tízszeres túlerővel. A golyók süvítenek, a vér pedig ömlik - a rutinfeladatnak induló bevetés rémálomba fordul és bármennyire is bátran küzdenek hőseink, végül súlyos árat kell fizetniük...
Már az eredeti cím sem árul zsákbamacskát: "Lone survivor", azaz egyedüli túlélő - de nyilván egy az USÁban elég jól ismert történetről van szó, amit nem arra hegyeztek ki, hogy vajon ki vagy kik élik túl ezt a kalamajkát, hanem inkább arra, hogy hogyan. Peter Berg pedig fogta a kézi kamerát és az események sűrűjébe vetette magát az operatőrrel, hogy a nézők is testközelből szemlélhessék azt a poklot, amin ennek a 4 bátor hazafinak át kellett vergődnie.
Furcsa kettősség jellemzi a filmet: egyrészt felsejlik a kritikus hangnem, amiben az USA hadigépezetének hibáira világítanak rá, másrészt ha nem is olyan durván, mint a Csatahajó esetében, de itt is érezni lehet, ahogyan Berg szugerálja a nézőket: "csatlakozzatok ti is a haditengerészethez, mert az jó! Hősök lehettek, meg minden..." De szerencsére inkább a harcjelenetekre helyezték a hangsúlyt, amiket csak néha tör meg egy-egy giccsbe hajló szakasz. De ami igaz, az igaz: ennél lényegesen nyálasabbra is vehették volna a figurát, ha nem vigyáznak.
Az, hogy történelmileg mennyire hiteles a film, megint más kérdés... A wiki szerint Marcus (a címszereplő) 20-35 támadóról számolt be közvetlenül a kimenekítése után, de a könyvében már 200-ról ír. A forgatókönyvíró (aki szintén Peter Berg) kicsit több, mint 50-et képzelt el, míg a hivatalos jelentés 30-40 támadóról ír. Egy Ed Darack nevű szerző pedig azt állítja saját könyvében, hogy valószínűleg mindössze 8-10 ellenféllel kellett megküzdeniük. Ezen igazodjon ki az ember... Annyi azonban bizonyos, hogy Marcus nem volt a halálán és nem is volt semmiféle fegyveres harc abban a faluban, ahol sikerült elbújnia...
De ez utóbbi nyilván azon egyszerű forgatókönyv írási szabály alapján született, miszerint célszerű a végére hagyni a legnagyobb tűzijátékot - és még ha ez nem is sikerült, hiszen a sztori gerincét alkotó lövöldözést képtelenség lenne túlszárnyalni, az eredeti többé-kevésbé békés bujkáláshoz képest rendesen felturbózták a dolgot. Magyarán szólva Marcus Luttrell történetét nagyszerűen sikerült filmen is működő formában adaptálni, pedig az alapanyag ezt még nem garantálta.
Mark Wahlberg jól játszik - sokáig nem is tűnik ki a csapatból és pont emiatt tud maximálisan hiteles maradni, hiszen ő is csupán a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a bevetést. Mondjuk amennyit amennyit balf*szkodott előtte (az ő lábára léptek rá a pásztorok, így buktatva le a csapatot, ő ejtette el Dietzet menekülés közben, neki nem sikerült fedeznie Murphyt, amikor a kiálló sziklára felmászott rádión segítséget kérni), csoda hogy nem lőtte fejbe magát a 20. percben véletlenül. Meg aztán az ő lelkiismerete miatt került az egész csapat bajba - csak azt nem értem, hogy miért nem vitték a foglyokat magukkal a hegyre, ahol megvárhatták volna velük a mentőcsapatokat, mielőtt elengedik őket...
A Vadállatok után második alkalommal együtt dolgozó Emile Hirsch és Taylor Kitsch nem elég, hogy szerintem rohadtul hasonlítanak egymásra névben és arcban is, mindketten szakállat is növesztettek, hogy még nehezebb dolga legyen a nézőnek. Persze előbbi sokkal tehetségesebb színész, utóbbi meg sokkal durvábban ki van gyúrva, de vicces, hogy pont őket sikerült megszereznie a castingosoknak. Az abszolút telitalálat Hollywood egyik legjobb karakterszínésze, Ben Foster volt - most is zseniális, amit a vásznon művel.
Szóval megéri megnézni ezt a filmet: kellően izgalmas, igaz talán néha már sok az akció, de ez legyen a legnagyobb problémánk, ugyanis nem csilli-villi CGI baromságot nyomnak elénk, hanem egy kemény, de átélhető véres és sáros harcot a legjobb fajtából. Elfért volna még pár Oscar-jelölés (a süvítő golyók miatt a hangvágás és hangkeverés amúgy is olyan snassznak tűnik), de legalább a moziközönséget érdekelte hazájában: hatalmas siker lett, hamar visszatermelte amibe került.
P.S.: Maga az igazi Marcus Luttrell is feltűnik a film elején, ő önti ki a kávét, hogy az újonccal feltakaríttassa...
Az eredeti csapat. A film végén mutatják, hogy ki kit játszott el.