Most, hogy a Jégvarázs ilyen orbitális nagy siker lett, újra elő lehet venni a Mickey egeres stúdió pár évvel korábban készült, hasonlóan nagyszerű másik számítógéppel animált meséjét. Az első ilyet, miután A hercegnő és a békával végleg véget ért a hagyományosan "kézzel rajzolt" Disney hercegnők kora. A Pixar mellett (ami szintén a Walt által alapított cég tulajdona már egy ideje) ugyanis a Walt Disney Animation Studios is gőzerővel tevékenykedik és ha ilyen ütemben halad az igényesség felé, akkor semmi sem állíthatja meg őket abban, hogy átvegyék a hatalmat a Steve Jobs által létrehozott "lámpás" stúdiótól.

Az Aranyhaj és a nagy gubanc tökéletes kísérlet volt az átnyergelésre: bizony a klasszikus mesék kellő mennyiségű modern fűszerrel és emellett modern kinézettel nagyon is működőképesek. Lehet, hogy már nem sok közük van azokhoz, amiket anno pl.: a Grimm tesók lejegyeztek, de valójában már egy évszázada sem volt ez így (avagy Hófehérke történetét is szépen kiszínezték a harmincas években). És bár kicsit későn, de végre a Disney is belátta, hogy haladni kell a korral és a mai általánosan elfogadott világnézethez illő főhősnőket kell kreálni, akik nem a hercegre várnak, hogy megérkezzen fehér lovon, hanem gondolkodnak, cselekednek és nem utolsó sorban: önálló döntéseket hoznak.

Így lett Rapunzelből "Tangled", azaz "összegubancolódva" mintegy jelzésként a nézők felé, hogy immár nem pusztán a hercegkisasszony érdekes a sztoriban, hanem a férfi főszereplő is komoly szerephez jut. Most már nem az a kérdés, hogy vajon a nemes lelkületű herceg megmenti-e szíve választottját, akibe 3 másodperc alatt halálosan beleszeretett, hanem az, hogy a való életben a csibészek közt hogyan tud talpon maradni egy tinédzser lány úgy, hogy mint minden embernek, neki is meg kell bíznia valaki(k)ben a boldogság megszerzéséért.

A sztori valahogy úgy fest, hogy egy Gothel nevű öregasszony felfedezvén egy csodavirágot, elrejtette azt a világ elől, miközben ő néhány naponta meglátogatta és énekelt neki, amitől megfiatalodott. Ám a királyságban a terhes királyné nagyon beteg lett és ezzel a virággal mentették meg az életét, aminek Gothel felettébb nem örült. A csodás képességet azonban az újszülött kislány is megörökölte, így az egyik este a királyság legnagyobb bánatára főgonoszunk elrabolta és elrejtette a világ elől egy magas toronyba, ahonnan nem is szándékozik kiengedni sohasem...

Vicces, kreatív és aranyos. Akármelyik Pixar animációra is ráhúzhatóak ezek a jelzők, az igaz, csakhogy... csakhogy ez egy hercegnős mese! Még emlékszem, először moziban láttam (szinte úgy kellett elrángatni), egyszerűen nem is értettem, hogyan tetszhetett ennyire. Nem vagyok ugyan egy húdemacho csávó, de nem a Disney hercegnők közül választottam magamnak példaképet - jó mesék, de nem igazán rajongok a műfajért (értsd.: inkább az Oroszlánkirály, ha már...).

Pedig mélyen a felszín alatt ezek is mind-mind többről szólnak és talán az Aranyhaj az első, amibe az eredetileg kódolt üzenetet szándékosan újból belerejtették. Ott van Csipkerózsika, aki megszúrja az ujját (értsd: megjön az első menzesze) és addig kell várnia, amíg az igaz szerelem el nem jön érte. Vagy Piroska, aki piros ruhájával (ismét csak a menstruációra, azaz az érettségre utalva) vonzza a farkast, azaz a kanos férfiakat... És itt van ugye Rapunzel, aki lényegében a szüzességét őrzi abban a nyamvadt toronyban...

Oké, alapvetően a kicsiknek készült a film, ők meg még nem az ún. coming of age sztorik célközönsége, de mint ahogy azt minden valamire való mesétől elvárom, a Tangled ugyanúgy az idősebb generáció (tinik, felnőttek) számára is amellett, hogy rendkívül szórakoztató bír némi plusz tartalommal is. Ott van például az a jelenetsor, amikor főhőseink végre egymásra hangolódnak, ahogy beérnek a királyság fővárosába... Bezony, ott nem csak teleszájjal mosolyognak és bámulják a másikat, hanem ungabungáznak is!

Gondold végig: Rapunzel szeretné látni a felszálló fényeket (=horny), ezért Flynn elviszi őt egy olyan helyre, ahonnan jól látni (kieveznek a tó közepére, azaz keresnek egy félreeső helyet), ahol aztán megtörténik, aminek meg kell történnie. Mindenfelé szálló lámpások (amik a gyönyört szimbolizálják), a giccs határvonalán egyensúlyozó képi megoldások. Ezt követően pedig jön a bizalom kérdése: Flynn megszerezte, amit akar (a mesében a koronát, amit ellopott a várból a sztori elején, a valóságban viszont egy jó numerát), most pedig próbára tétetik. Elmegy a haverokhoz, elújságolja és lelép, a lány meg szégyenben marad - legalábbis ez a látszat.

És lehetne még folytatni bőven, a nyilvánvaló túlzott (mostoha)szülői féltésen át (ráadásul szingli anyukáról van szó ugyebár, azok meg általában csalódottak a férfiakban) addig, hogy mit is jelent a haj színének és hosszának megváltozása, azon felül, hogy felsejlik a párhuzam Mandy Moore (ő kölcsönzi Rapunzel eredeti hangját) életével, aki eredetileg barna hajú, de szőkeként "futott be". De ne felejtsd, ezek csak szimbólumok, többféleképpen is lehet őket értelmezni és a legjobb az, ha saját magadnak fedezel fel párat közülük.

Ahhoz képest, hogy mennyire igényes, szépen kidolgozott intelligens mese, még csak nem is jelölték Oscarra az animációs filmek közt. A Toy Story 3 és az Így neveld a sárkányodat mellett nem sok esélye volt (hiába tartom jobbnak az előbbinél), de attól még fura, hogy egy jelölésre sem futotta és inkább 3 résztvevősre redukálták a kategóriát. A legjobb betétdalért ugyan versenyben volt (oda is befért volna még egy dal a soundtrackjéből minimum), de végül arról is lecsúszott.

A nagy kérdés most, a Jégvarázs után, hogy "de melyik jobb a kettő közül?" Ezzel van tele a fél youtube, az imdb-s fórumok a filmek alatt, stb. Pedig teljesen irreleváns, hiszen mind a kettő nagyszerű mese, felesleges versenyeztetni őket. Mindkettőben van mit szeretni, van mit utálni, vannak olyan részek, amik kevésbé jól és vannak olyanok, amik nagyon is jól sikerültek. Végül is a Jégvarázs egyértelműen népszerűbbnek bizonyult, de ebből a minőségbeli különbségekre még következtetni nem sokat lehet. Én nagyon csípem mind a kettőt.