A westernt az amerikaiak találták ki, de az olaszok fejlesztették tökélyre. Az általuk létrehozott zsubzsáner a spagettiwestern, amit talán nem kell senkinek sem bemutatni. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nem csak ez az egyféle "ételwestern" irányzat létezik: szinte minden országnak megvan a saját jellegzetes kajájáról elnevezett, saját kultúrájukba szőtt westernje: chorizowestern a spanyoloktól, currywestern Indiából, sauerkrautwestern az NSZK-ból, gulyáswestern kishazánkból (bár csak egy-két ilyen film van és a készítőjük jobban szereti inkább easterneknek nevezni őket, kelet-európai mivoltuk miatt).
Hosszan lehetne még sorolni a különböző kombinációkat, de már csak egyet említenék meg: a sukiyakiwesternt Japánból, ami a többi ételwesternhez képest is brutális, szamurájok flangálnak benne cowboyszerkóban, azt képzelve, hogy a vadnyugaton vannak épp. Karddal és pisztollyal is harcolnak és rendkívül intenzíven folyatják mások vérét. Mai filmünk pedig ennek a stílusirányzatnak a megalapítója - kár, hogy a minősége messze van minden más filmtől, amit majmolni próbáltak a készítők.
Az alapfelállást az Egy maroknyi dollárértből csórták, amit Leone ugyebár egy japán filmből, A testőrből nyúlt le, amit viszont egy (pontosabban kettő) amerikai regény alapján készített Kurosawa: a Red Harvest és a The Glass Key voltak a fő inspirációi a forgatókönyv írásakor. Magát a sztorit később nem csak Leone dolgozta fel, hanem például a Coen tesók is (A halál keresztútján), vagy Walter Hill is Bruce Willis főszereplésével (Az utolsó emberig). Szóval értitek... Miért ne lehetne még egy filmet készíteni ugyanazzal a történettel?
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Takashi Miike nem sokat foglalkozott azzal, hogy valami épkézláb sztorit kerekítsen, inkább fogta a jól ismert westernmotívumokat, mint például a Man with no Name első történetét, vagy például a Django sztoriját, meg gondolt egy nagyot és Shakespeare-t is belekeverte és próbálta beleszuszakolni a fontosabb momentumokat másfél órába úgy, hogy mindent a látványra és a brutalitásra hegyezzen ki. Az eredmény pedig épp hogy a "nézhető" kategória alsó határát súrolja csak...
Sikerült megnyernie egy apróbb szerepre Quentin Tarantinot, hogy legalább a mester hardcore rajongói megnézzék a filmet. Az alapkonfliktust szintén egy klasszikus westernelemmel, az aranyásással bolondította meg, amiből a sztori felénél kincskeresés lesz (bár lehet, hogy csak a magyar szinkron készítői voltak ennyire bárgyúk). Mindenesetre már az elején gyanús volt, hogy az aranyat a sík terepen egy ásóval próbálják meglelni, pedig még én is tudom, hogy ez ennél azért bonyolultabb feladat...
Elmondom a konkrét hibákat - könnyű őket felfedezni, kiszúrják az ember szemét: az első fél órában tudjátok mennyi dolog történik összesen? Megérkezik az idegen a városba. Ennyi. Semmi több. Minden más jelenet csak alapozás (flashbackek), a sztori egy helyben toporog, fél órának kell eltelnie, hogy legyen valami akció - és most akció alatt nem a csinnadrattát értem, hanem csupán azt, hogy a szereplők cselekedjenek valamit, aminek hatására elindulunk valamilyen irányba.
És persze, hogy ezt sem a főhős csinálja... Az ő első megmozdulása ugyanis konkrétan a játékidő első órája után történik. Előtte csak nagyon menőn gizdul egy sort, megdugja a nőt és jól elkenik a száját, amiből ki kell gyógyulnia. Clint Eastwood karaktere legalább mire ide eljutottunk már össze-vissza keverte a sz*rt, de itt ezt a feladatot ráosztották a többi, egyébként meglepően sok (és bugyuta) mellékszereplőre, kezdve a gyilkos nagymamitól a skizofrén seriffig...
.jpg)
Van itt jól ismert koporsó, benne a gépfegyverrel, van páncél a mellkason (de az sem a főhősön), ami megvédi a golyóktól (persze a szuperpontosan célzó ellenlábasnak nem jut el az agyáig, hogy a fejére lőjön), van szamurájkard és nyílpuska, mert hát miért is ne? Nincs viszont épkézláb történet valamiféle ívvel, nincs értékelhető színészi játék, csak ripacskodó emberek a vásznon és nincs semmi szerethető ebben a filmben, leszámítva a sajátos látványvilágot. De ez önmagában vajmi kevés.
