Haladjunk csak visszafelé szépen a James Dean életműben - bár sajnos nem lesz egy hosszú utazás... Dean mindössze három filmet forgatott, amíg egy tragikus autóbaleset véget nem vetett több, mint ígéretes karrierjének. Jelen filmünk bemutatóját sajnos nem érhette már meg. Hasonlóan szomorú dolog az is, hogy a másik két főszereplő, Natalie Wood és Sal Mineo is idő előtt távozott az élők sorából. Előbbi tisztázatlan körülmények közepette fulladt meg egy hajókázás közben 43 évesen, utóbbit pedig 37 évesen szurkálta halálra egy ismeretlen...
James Dean három filmszerepe két Oscar-jelölést ért neki (mindkettő posztumusz), egyedül mai filmünkért nem jelölték, gondolom az '56-os Oscar gálán kicsit sok lett volna, ha ugyanabban a kategóriában kétszer is jelölik az akkor még mindössze 24 éves színészóriást. Jellemző egyébként, hogy messze itt alakított a legjobban karrierje során - talán csak az elején játszotta egy kicsit túl a figurát, utána egyszerűen hibátlan, amit művel, pedig nem volt könnyű dolga, mert szereplőtársai Oscar-jelölést érő alakításokkal szálltak ringbe vele...
...egy olyan történetben, ami a korra jellemző utcai bandák életébe enged bepillantást egy kívülálló, "friss hús" karakter szemein keresztül. A Dean alakította Jim Stark problémás tizenéves, akit nem értenek meg a szülei, és aki bármit tesz, végül "elcseszi" azt. A sokadik költözés után már az első nap barátra és szerelemre lel, de természetesen most sem megy minden simán: különcsége miatt kipécézi magának a suli legmenőbb arca, aki egy csibefutam keretein belül szeretné lemérni, kettejük közül melyiküknek nagyobb a pöcse.
A csibefutam pediglen egy veszélyes játék: a résztvevők kocsikba pattannak (lopottakba, természetesen), a szakadék szélétől úgy 100 méterre beállnak, és nyomnak egy gyorsulási versenyt, melyet az nyer meg, aki minél később ugrik ki az autóból, jelezve ezzel, hogy nem nevezhető gyávának. Ugye az anglisban a "chicken" a megfelelője a nálunk divatos "gyáva nyúl" szólásnak, ami a legtöbb esetben nem probléma fordításügyileg... De ebben a filmben sajnos kotkodálnak is főhősünk cukkolói, így esett meg, hogy a magyar szinkronban gyáva csirkeként jelenik meg a kifejezés, akárhányszor előkerül. És sajnos sokszor előkerül.
De egyébként meglepően jó szinkronhangokat válogattak össze, ami a többi Dean-filmről nem mondható el. Csakúgy, mint a legenda másik két filmjét, ezt is színesben vették fel (az 50-es évek közepén ez még nem volt triviális), pedig eredetileg fekete-fehérben tervezték (el is kezdték a forgatást). De mivel Dean népszerűsége megugrott, a stúdió kicsit több pénzt is bele mert tolni a projektbe, ennek köszönhetően pedig az egyik legmenőbb szerelést kaphatta meg főhősünk: egy _piros_ dzsekit, ami abban a korban ultramenőnek számított ezután. Sőt, még a póló viselése is Deannek köszönhetően jött divatba akkoriban.
A film sztorija kicsit több, mint egy napot ölel fel csupán - ezt leginkább az elején érezni. A közel két órás film első, kicsit több, mint fél órája alatt mindössze csak az alapozás történik, kettő nagyobb, meg mellé még egy kisebb blokkra osztva ezt a periódust: a rendőrségi kihallgatásra, az első napra a suliban, és annak legmenőbb arcaival történő konfrontálódásra. A mai szemnek ez már baromi lassú tempó a történetmesélés szempontjából, nem is sikerült beszippantania a filmnek 100%-osan magába.
Utána már kicsit jobban beindultak az események, bár ez a mindössze 24 órás periódus sok furcsaságot szül: Disney-szintű szerelem (szinte) első látásra, ráadásul a csaj pasija halála után majdhogynem azonnal, vagy épp Sal Mineo elképesztően creepy karakterét, aki instant BFF szeretne lenni - vagyis még annál is több, lévén a figura homoszexuális (!), ami abban a korban filmen még csak nagyon finom utalások útján jelenhetett meg - sokat kellett még várni 1985-re, és vele A pókasszony csókjára, ahol William Hurt kapta az első Oscart nyíltan homoszexuális karakter megformálásáért.
Talán Dean mesterhármasa közül ezt a filmet tartják a legkevesebbre, nekem valamiért mégis ez tetszett a legjobban. Nem "csakazértis", és nem amiatt, mert olyan nagyon közel állna hozzám a sztori. Egyszerűen csak kevésbé próbált grandiózus, epikus lenni, mint a másik két, sokszáz oldalas könyvek adaptálásából született drámái. És ez valami furcsa oknál fogva, az ezer meg egy hibája ellenére is imponál. És mint már említettem volt: James Dean ebben alakít a legjobban.