Nem kicsit szíven ütött a felismerés, hogy ez a film már 20 éves. 20! Éves! Az én generációm nagy része ezen nőtt fel, a mai napig idézik néhány jelenetét. Jómagam is gyakran leduplastipi-stopizok dolgokat (amit ugyebár nem lehet megtriplázni), vagy jókat röhögök, amikor eszembe jut pár klasszikus pillanat ("Tehát van esélyem!"). A bejegyzés aktualitását két dolog adja: egyrészt idén érkezik az első hivatalos folytatás az eredeti gárdával (azt a gagyi előzményfilmet felejtsük is el gyorsan), másrészt pedig leadta a TV és én kaptam az alkalmon...
Mondjuk bár ne tettem volna. Amit a kereskedelmi televíziók művelnek a filmekkel, arra a legjobb szó a barbárság. Az egyik véglet a negyed óránkénti reklámszünet (a bátyám az ünnepek alatt kis híján agyvérzést kapott a Pénznyelő nézése közben ezek miatt a 8! perces blokkok miatt), a másik pedig, ami még ennél is súlyosabb és amit a Dumb és Dumberrel is elkövettek az ertéellklubbnál, az a vágás. Belevágtak ide-oda, lerövidítettek jeleneteket - például az utolsót is...
"Címszereplőink" (az eredeti magyar változatban átkeresztelték őket Lloydról és Harryről Dámbra és Dámberre) igazi IQ betyárok, bár alapvetően jó szándékú emberek, akiknek sehogy sem jön össze az élet. A limuzinsofőrként dolgozó Lloyd első látásra beleszeret reptéri fuvarjába, az Aspenbe tartó Marybe, aki egy aktatáskát hagy a terminál felé menet. Az emberrablók számára készített temérdek pénzt tartalmazó csomagot a lovagias Llyod még időben megszerzi és mit sem sejtve a tartalmáról ráveszi barátját, hogy hagyják ott az úgyis romokban álló életüket és cuccoljanak át Aspenbe...
A Farrelly tesók munkásságát alapvetően szeretem, noha a 2000-es évektől ők is sokat veszítettek a humorukból, de legalábbis az amúgy rájuk nagyon jellemző bárgyú, de bájos poénokból szép lassan kifogytak. Maradt a fingás, böfögés, meg a sz*rás nem túl kreatív használata, aminek talán véget vet a "Dumb and Dumber To" - legalábbis én nagyon bízom abban, hogy 20 év ide, vagy oda, a folytatással sikerül megidézni és egyúttal továbbgondolni is az eredetit.
Ehhez persze ismét segítségül kell hívniuk a főszereplő párost, Jim Carreyt és Jeff Danielst. Utóbbi alapvetően nem komikus (noha soha nem állt távol tőle a dolog), de ennek ellenére méltó párja tudott lenni a filmben a fénykorát élő Carreynek, akin akkoriban az egész világ röhögött - persze jó értelemben. Szerintem Danielstől (de bármely más "átlagos" színésztől is) ez egy hatalmas bravúr. Jól hozza a lököttet, a gyerekes felnőttet és az üres tekintetű hülyét is.
Hozzá pedig tökéletesen illett Haás Vander Péter hangja a szinkronban (aki nemrégiben Smaugnak, a sárkánynak is kölcsönözte az orgánumát a Hobbit folytatásában), akár csak Jim Carreyhez Kerekes József. Lehet, hogy csak a nosztalgia mondatja velem, de egy alapvetően baromi jól sikerült magyar változat készült hozzá, ahol még a lefordíthatatlan szóvicceket (pl.: pull over/pullover) is többé-kevésbé sikeresen ültették át angolról.
Maga a történet egy kicsit road movie, egy kicsit krimi és egy kicsit romantikus. A megfelelő arányokat sikerült eltalálnia az akkor még elsőfilmes rendező testvérpárnak és ez vígjátékok esetében nagyon ritkán sikerül. A neten keringenek kihagyott jelenetek, amik közül néhány ugyan vicces, de a többségét jó, hogy nem rakták be a végső verzióba. Korongon megjelent egy unrated változat is, de sajnos arról nem tudok nyilatkozni, hogy a 6 percnyi plusz pontosan milyen jeleneteket takar.
Sok múlik majd azon, hogy a forgatás milyen hangulatban telik és hogy Carrey milyen formában lesz, hiszen tulajdonképpen a legjobb pillanatokat neki köszönhettük már itt is. Sokat improvizált, mint például a "világlegidegesítőbb hangját", vagy azt, amikor meglepődve veszi tudomásul a bárból kilépve, hogy már megtörtént a Holdra szállás. Illetve - ha eddig esetleg nem jöttél rá, hogy milyen trükkel oldották meg - Lloyd törött foga valóban le van törve, persze Carrey csináltatott rá koronát, amit levett a forgatás idejére.
Szóval a csillagok szerencsés együttállása, a megfelelő casting, a jól megírt poénok és a kíméletlen, de szükséges vágás mind-mind közrejátszottak abban, hogy a Dumb és Dumber közel 20 év távlatából a néha gyermekded fingós- és hugyozós poénjaival is komoly etalonnak számítson a vígjátékok között. Lehet ezt nem imádni?
