Ezzel a rajzfilmmel kezdődött a Disney aranykora a krónikák szerint. 1989-et írunk, egy ideje már nem kaptunk igazán emlékezetes, élvezetes darabot a Mickey egeres stúdiótól (hercegnős mesét konkrétan 30 éve). Ám páran gondoltak egy nagyot: milyen királyság lenne már, ha bővítenék a Disney hercegnők táborát egy tuti kis vörössel? Hans Christian Andersen elvégezte már a munka nagyját, nekünk csak kicsit modernebbé, a kor gyerekmese-szellemének megfelelővé kell tennünk, lehetőleg egy rakás könnyen dúdolható számmal teletűzdelve.
És lőn! A kis hableány egy olyan mese, aminek nagyon sokáig nem láttam a végét, ugyanis bár megvolt VHS-en, valaki csúnyan beletörölt a felvételbe, és ha minden igaz, sikeresen rávetette a Nehéz napok a Föld nevű bolygón egyik részét. Úgyhogy egészen mostanáig kellett várnom, hogy megtudjam, hogyan is győzik le a gonosz Ursulát főhőseink, hogyan élnek boldogan, amíg meg nem halnak... Kicsit sokkoló volt a Kraken méretűre nőtt tengermélyi boszorkánnyal felnőtt fejjel szembesülni...
Ariel egy sellő, méghozzá Triton király legkisebb, legkedvesebb kislánya, aki viszont nem nagyon szeret engedelmeskedni a faternak. Vonzza a tengeren kívüli világ, megrögzötten gyűjtögeti a szárazföldről vízbe hullott csecsebecséket. Egy napon épp egy partyhajó legénységét kémleli, amikor váratlan vihar csap le rájuk, és elsüllyednek. Ariel kimenti a vízből az ájultan lebegő Eric herceget, és nyomban beleszeret. Olyannyira, hogy lebugázza a tenger boszorkányával, Ursulával, hogy 3 napra emberré válhasson a hangjáért cserébe...
Természetesen az eredeti mesében elmarad a happy end, de mivel itt most a Disney-változatról van szó, nem kell meglepődnünk azon, hogy a jók győznek, mindenki boldog, kivéve a gonoszokat, akik meg jó megszívják. Nem is kell ettől a történettől olyan sokat várni, hiszen viszonylag gyorsan ledarálják az egészet, a betétdalok nélkül még az egy órát sem lépi át a játékidő. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a rövid játékidő (valószínűleg a kapkodós végjáték miatt) bőven szolgáltat csavarokat, szóval nem kell félni attól, hogy ellaposodnak a dolgok, vagy hogy a lurkók elkezdenek önkéntelenül fészkelődni a székükben.
Nem vagyok musical rajongó, sőt, kifejezetten irritál egyik-másik gyengébb próbálkozás, vagy egy elnyújtott dal az ilyen típusú filmekben, de azt kell, hogy mondjam, hogy A kis hableány zeneszerzői odatették magukat (nemrég már méltattam az Aranyhaj és a nagy gubanc című film kapcsán Alan Menken munkásságát). Ráadásul annak ellenére, hogy Sebastian karibi akcentusát érthető okokból a magyar változatnak nem sikerült visszaadnia, a szinkronban felcsendülő zenék is baromi jók, karakteresek.
Ehhez persze kellett Vass Gábor félelmetesen jó hangjátéka is, amivel simán ellopja a showt mind a párbeszédek, mind az énekek alatt Sebastiannak. Hozzáteszem, ha a mai internetgeneráció nem ezen a mesén nőtt volna fel, rémesen fel lenne háborodva azon, hogy mennyire eltér az eredeti verzió a magyar változattól... Így most meg én is azt furcsálltam (mivel egy-két jelenetet angolul néztem), hogy mennyire idiótán választották ki a tengerentúlon az ottani szinkron hangjait, és mennyivel sokkal jobb lett a magyar változat Balázs Péterestől, Szombathy Gyulástól...
Technikailag a mai szemnek ez a rajzfilm már nem tűnhet olyan nagy durranásnak (anno az volt), de ennek ellenére szépen animálták a tengeráramlatok mozgatta lebegő tárgyakat, hajakat, növényzetet, stb. Nekem a dizájn - különösen a vége felé - nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de van egy-két nagyon szépen megrajzolt jelenet (pl.: Ariel titkos raktára, a cápatámadás, a vihar, vagy a Csókra vár című szám alatti romantizálás). Az 5 évvel később készült Az oroszlánkirályon azért már látszik a fejlődés.
A kis hableány nem rossz film: van benne szerelem, dráma, önfeláldozás, pár kifejezetten jó poén, jó zenék, de sajnos messze van attól, amit a Disney tud, ha nagyon akar. Egy 10 évig tartó reneszánsz elindítója, melynek közvetetten rengeteg igazán jó mesét köszönhetünk, bár ez önmagában még nem érdem. A film nézése közben végül a nosztalgia-faktor sokat dobott az összképen - mondom ezt én, aki egyébként imádja a Disney-meséket...
