2012. óta nem sikerült behozni hazácskánkba (bár most frissen kapott egy magyar címet, szóval van remény) ezt a megtörtént eseményeket feldolgozó, remek kis háborús (vagyis inkább háború ellenes) filmet. Pedig még el is lehetett volna adni Rupert Grint (Harry Potter-sorozat) nevével/arcával, no meg egyébként is: egy baromi jó sztoriról van szó. Persze nem ez az egyetlen anti-háborús film, ami hasonlóval próbálkozik, de a legtöbbel ellentétben A becsület keresztje igaz történet, ami szerintem egy fokkal mindig izgalmasabb a fikciónál. Pláne ha tényleg olyan, mintha valakinek a fejéből pattant volna ki ez az egész.

Persze nem vagyok naiv, a valóság és a film között nyilván sok a különbség, de akkor is jó látni a Mandarinok, vagy épp az Éjfélre kitisztul norvég változatát, amiben angol és német színészeket zártak össze egy vadászkunyhóba, a hóba'. Hogy aztán a kezdeti paprikás hangulatot követően szép lassan egymásra fegyvert fogva barátkozzanak össze, ráadásul úgy, hogy az a nézőket is megérintse. Mert a lezuhant német és brit gép legénysége csupa KARAKTERből áll, akikkel együtt érzünk, akikért lehet izgulni.

És bár a színészek közt a legnagyobb név a már említett Rupert Grint, remekül elviszik a hátukon a több, mint másfél órás filmet úgy, hogy rajtuk kívül tényleg csak az utolsó 5-10 percben látni másokat is. Akik egyébként sem hiányoznak, mert csak a baj van velük... De tudtam, hogy jönniük kell, legalábbis hogy jönnie kell majd a keserű valóságnak, annak a nem éppen tündérmesének, ami ezzel a pár nap alatt összekovácsolódott baráti társasággal történni fog. Az a fránya dramaturgia megkövetelte.

A készítők pedig galád módon mindent megtesznek, hogy arra a pontra már azért imádkozzunk, hogy csak tartson még fél órával tovább a film, hadd nézzük inkább azt, ahogyan a szereplők kapcsolata még tovább épül, vagy hogy esetleg valami csoda folytán vége lesz a világháborúnak hirtelen (1940-ben játszódnak az események...), de tudjuk, hogy a sors valami mást tartogatott főhőseink számára. És bár ezek többségét már csak a stáblista előtti kiírásokból tudjuk meg, így is eléggé keserű az, amit látunk még a filmen.

Nem is igazán értem egyébként, hogy hogyan telt el ilyen hamar az a kb. 100 perc, mert a sztori nagy része abban a fránya vadászkunyhóban játszódik, és látszólag annyi történik benne, hogy esznek, tüzelnek (fát, nem egymásra), meg gyanakvóan nézik a másikat. Mégis élvezet nézni minden percét a kibontakozó barátságuknak. Az írók - úgy látszik - nagyon értenek az emberi természethez, és még ha a valóságban nem is így történt egészen, nem bánom: filmen így kellett történnie.

A készítőknek sikerült megtalálnia a megfelelő terepet is a sztorihoz, bár azt hiszem, hogy Norvégia nagy része kb. ilyen: magas hegyek, sok hó, meg még egy kis hó, no meg persze hó. Így aztán nem kellett olyan galádságokra vetemedniük, hogy stúdióban forgassanak zöld háttér előtt, aztán utólag ócska kékes layerrel próbálják elhitetni velünk, hogy ott bizony hideg van. Nem, itt látszik a színészek arcán, látszik a leheletükön, látszik a színeken. És én nagyon tudom értékelni, ha átjön a vászonról a fagyosság érzete.

Ez ahhoz képest különösen derék dolog, hogy láthatóan nem állt túl nagy büdzsé a rendelkezésre, hiszen például a film eleji lezuhanásokat a repülőgépekkel nem is mutatják, csak a hóban látni az árnyékokat, hasonlóan A nagy füzethez. Bár, ha ez utóbbi 1 milliárd forintba került, ki tudja? De egyébként sem zavaró egyáltalán, hiszen a premisszából lehet sejteni, hogy nem egy akciódús filmre ül be az ember, hanem egy afféle kamaradrámára, kevés szereplővel, egy helyszínen.

Az egyetlen komolyabb kifogásom a nyelvi különbségek túl nagyvonalú áthidalása miatt van: a német katonák egész jól beszélnek angolul (egytől egyig), különösen a vezetőjük, aki néha olyan szavakat, és kifejezéseket használ, amitnem tűnik túl valószínűnek (egy, a nyelvet tanuló ember azért néha hibázik, rosszul fejezi ki magát, de itt ilyesmi nem volt). Az meg már csak hab a tortán, hogy még a kevésbé beszédesek is értették, amit Rupert Grint elmakogott a kegyetlen brit akcentusával... De másoknak is ez legyen a legnagyobb gondja a filmmel!