Az eredeti forgatókönyv állítólag bűn rossz volt. Ridley Scott egyébként is híres arról, hogy még forgatás közben is simán átíratja a szkriptet, ha úgy tartja kedve... Na, és ebből vagy valami nagyon nagy királyság, vagy valami bűn rossz holmi sül aztán ki. A Gladiátor esetében azt azért meg kell említeni, hogy a javítgatást már a forgatás megkezdése előtt elvégezték, és a végső változatból kb. egyetlen egy jelenet sem úgy zajlik, mint ahogyan azt eredetileg tervezték.
De nem csak az állítólag nagyon rossz dialógusok miatt, és némi plusz motiváció beiktatása (a főhős kivégzett családja) okán kellett buherni az alapanyagon. Már javában tartott a forgatás, és kb. még három hét hátra is volt belőle, amikor váratlanul szívrohamban elhunyt az egyik kulcsszerepet alakító Oliver Reed, így az ő szerepén rendesen kurtítani kellett: lényegében emiatt halt meg a karakter, egyébként ő lett volna az, aki a film végeztével eltemeti a Colosseum homokjában a Maximus családját ábrázoló figurákat.
Egyébként zseniális körülmények között érte utol a vég az öreget: Máltán forgattak éppen, amikor az egyik este Reed kedvenc szokásának hódolva kocsmázott: bevert 3 üveg jamaicai rumot, 8 üveg sört, jó néhány dupla whiskyt, meg konyakot, közben lenyomott 5 fiatal matrózt szkanderben, majd szívrohamban elhunyt. Mondanám, hogy igazi férfihoz illő halál, de azért a szomorú valóság az, hogy csúnyán alkoholista volt az öreg, és az ivócimborái észre sem vették, hogy meghalt, miközben a saját vizeletében, meg hányásában ücsörgött a földön...
Mindenesetre a biztosításnak hála nem kellett újravenni a jeleneteit, megoldották potom 3 millióból azt, hogy ne tűnjön fel a gyors szálelvarrás. Ebben a videóban látható, hogy az utolsó jelenéséhez honnan ollózták össze az anyagot a készítők. És bár sokan azt mondják, hogy nem lehet kiszúrni, azért sajnos egy kicsit látszódik a CGI, bár igaz, aki nem tud a halálesetről, annak talán fel sem tűnik az, hogy újrahasznosított anyagot néz éppen. Mindenesetre szomorú, hogy így történt, hiszen elképesztően jól alakított, egy kicsivel gyengébb évben még posztumusz Oscar-jelölésig is vihette volna.
Visszatérve a filmre: a Gladiátor tipikusan az a szórakoztató mozi, ami nem a történelmi tények pontos visszaköhögését tűzte ki céljául, csak szeretne egy jó, fiktív történetet belehelyezni egy valós korszakba. És ezt baromira jól csinálja. Ridley Scottnak helyreállította a karrierjét (bár a legjobb rendezésért járó Oscart Soderbergh elhappolta tőle), és egyébként az Exodussal egy nagyon hasonló témát/sztorit próbált meg hasonlóan megcsinálni az öreg, de sajnos most nagyon nem jött össze...
A történet szerint Marcus Aurelius a halálán van, és nem fiára, a becsvágyó Commodusra, hanem hűséges hadvezérére, Maximusra hagyná a hatalmat, hogy az utána visszaadja azt a szenátusnak (vagyis a népnek). Miután Commodus ezt megtudja, meggyilkolja apját, és megöletné Maximust is, aki végül sikeresen elmenekül. A családját elveszítő főhősünk feladná az életét, de rabszolgakereskedők begyűjtik, és gladiátornak adják. Ezt követően harci tapasztalata okán hamar kitűnik a többiek közül, ami kapóra jön Commodus ellenségeinek. A népszerű Maximus ugyanis a Rómában megrendezett 150 napig tartó gladiátor-játékokon is részt vesz, ahol hamar megkedvelteti magát a tömeggel, a sokak által gyűlölt cézár legnagyobb bánatára...
Mivel a fimet már többször láttam, és hatalmas nagy kedvencem, ezért ezúttal kivételesen a bővített változatot néztem meg, úgyhogy a kimaradt jelenetekről is tudok pár szót ejteni: joggal maradtak ki. Kifejezetten örömteli látni, hogy azt a 15 percet sikerült kivágni, ami nem feltétlenül szükséges a sztori hibátlan működéséhez: a legtöbb jelenetben csak Commodus jellemének mélyítése zajlik, de ezek inkább csak újra, és újra bemutatják azt, amit eddig is tudtunk: Commodus egy pöcs. Szóval egyáltalán nem kár értük, mert tényleg csak a történet hömpölygését lassítják.
A CGI-t már érintettem a bevezető szövegben Oliver Reed faceswapje kapcsán: ahhoz képest, hogy lassan 15 éves lesz a film, teljesen rendben vannak az effektek. Nagyon ritkán lehet csak kiszúrni a CGI-jal megtoldott valódi díszleteket, vagy a felhízlalt tömeget az arénában. Szóval határozottan ügyes munka, ami joggal kapta meg a legjobb vizuális effektekért járó Oscart. És ugyanez igaz a nagyszerű kosztümökre is: egy percig sem érződik az, hogy nem az ókori Rómában lennénk.
Azonban a legnagyobb ász a már szintén emlegetett díszes színészkompánia: kezdve a sort természetesen a karrierje csúcsán lévő Russell Crowe-val, akinek ez a szerepe meghozta végre a várva várt Oscarját. Folytatva a sort az akkor még csak feltörekvőben lévő, ma pedig már az egyik legnagyobb színésznek tartott Joaquin Phoenixszel, aki olyan zseniálisan alakítja Commodust, hogy mindjárt két Oscart vágtam volna hozzá a nyamvadt kis jelölése helyett. Oliver Reedről már volt szó, viszont a másik nagy öregről, Richard Harrisről (Angol Bob, Dumbledore) még nem: Marcus Aurelius nyúlfarknyi szerepéből kihozza a maximumot, és olyan átéléssel játszik, és adja elő a szájába adott, néhol kicsit suta mondatokat, hogy bárki tanulhatna tőle.
És ha már előadott mondatok: emlékezzünk meg a páratlan magyar szinkronról is! Marcus Aureliust Kristóf Tibor (Morgan Freeman kb. állandó magyar hangja, Zordon) szólaltatta meg, Russell Crowenak szokatlan módon az erőteljes hangú Vass Gábor jutott (Nick Nolte, Sebastian A kis hableányból), míg Joaquin Phoenixet Rátóti Zoltán hangján halljuk. Mindhárman zseniálisak, de ismét Oliver Reedet kell megemlítenem, akit Kránitz Lajos olyan elképesztően zseniálisan ültet át magyarra (noha köze sincs a két színész hangszínének egymáshoz), hogy arra szavak sincsenek.
Hogy miért olyan jó film a Gladiátor? A pontos választ nehéz megmondani, de rengeteg tényező közrejátszik benne. Így hát azt mondanám: azért, mert azon felül, hogy szórakoztat, elképesztő érzelmi töltettel is bír, ráadásul mindezt egy elképesztően jól összerakott sztoriban prezentálják, nagyszerű színészi játékkal, és filmes technikával, és persze egy baromi jó Hans Zimmer-féle aláfestőzenével. Minden... Ismétlem minden a helyén van. Úgyhogy szeretném sokadszorra is megköszönni a film készítőinek ezt a nem mindennapi filmélményt, amivel most már kb. ötödik, vagy hatodik alkalommal ajándékoztak meg engem.
