Egy nagy költségvetésű háborús film Christian Bale-lel a főszerepben, és te valószínűleg nem hallottál róla. Ami annak fényében, hogy közel 100 millió dollárt költöttek rá, eléggé meglepő, nem igaz? De a helyzet az, hogy a film eredeti címe Jin líng shí san chai, és Kínában készült. Kínai pénzből, kínai főszereplőkkel. Meg ugye Christian Bale-lel, aki hasonlóan Az utolsó császár című filmben Peter O'Toole-hoz, megkapta az egyetlen valamirevaló szerepet a sok keleti színész/színésznő között.

Ha egy kicsit utánaásunk a történelemkönyvekben, találkozhatunk a nankingi mészárlás néven elhíresült eseménnyel, melynek során a japán katonák a világháborút megelőző Kína elleni támadásban durva népirtást rendeztek az említett városban. Készült már erről az eseményről dokumentumfilm, illetve játékfilm is: olyasmi lehet ez Kínának, mint az USÁnak Pearl Harbor, vagy nekünk a mohácsi veszedelem (bár mi arról nem picsogtunk még nagyon mozgóképen). Egy fontos, sötét folt a történelmükben, amiről jó, ha tud az egész világ.

Ezért a nagy költségvetés, és ezért a nyugati ember köré épülő, egyébként kitalált sztori. Ezzel a filmmel nagy terveik voltak a kínaiaknak pár éve, de sajnos a langyos kritikai fogadtatás miatt nem sikerült véghezvinni azokat. Az Oscar-jelölés elmaradt, a Golden Globe-on a legjobb 5 közé ugyan befért, de végül hoppon maradt. És őszintén megmondom, nem is értem, hogy miért. No persze a Nader és Simin mellett esélye nem volt győzni, de a magam részéről úgy gondolom, hogy jó kis filmecske ez.

A sztori tehát Nanking inváziójával kezdődik, melynek során egy maréknyi kínai katona próbálja menteni a menthetőt. A közeli egyházi iskola növendékei próbálnak bejutni a biztonságosnak gondolt templomba, miközben hozzájuk csapódik John Miller is, a szintén a templom területére tartó temetkezési vállalkozó. Nem sokkal később egy csapat prostituált is felbukkan fuvarra várva, de hoppon maradván ők is menedéket kérnek, bízva abban, hogy a japánok itt nem háborgatják őket. Persze, mivel nem rövidfilmről van szó, sejthetitek, mi történik...

A közel két és fél órásra vágott film egy erős 2 órás sztorit takar: különösen a film vége felé érezni vontatottnak a cselekményt, vagyis pont a cselekmény hiánya az, ami szembetűnik. Túl érzelgősre hagyták a végét, túlságosan ráerősítettek azokra az érzelmekre, amikre szerintem felesleges volt, mert könnyen átélhető, látványos megnyilvánulások (a spoilerveszély miatt fogalmazok ilyen ködösen). Eddigre már a sztori is kiszámíthatóvá válik, de koránt sem annyira, hogy bántó, zavaró lenne.

A nyitójelenetsor pazar, pillanatok alatt átérződik a káosz, és amikor néztem, még nem tudtam, hogy mennyi pénzből készült, de már ott feltűnt, hogy itt bizony nem spóroltak semmit. És mivel a sztori legnagyobb része abban a bizonyos templomban játszódik, ahol ugyebár főként beszélgetnek, és egyébként is belső tér, azokra a szekvenciákra, ahol tényleg akció folyik, volt bőven lovetta, és ez látszik is rajtuk: nem csak közelieket kapunk, és bár hatalmas tömegjelenetek nincsenek, azért sok olyan rész van, ahol sok szereplő csinál összetett dolgot, és a végén nagy csinnadratta kerekedik belőle.

Azt is nagyon értékelem, hogy nem szépítettek a dolgokon. A halálos lázban szenvedő fiatal katona nem lesz jobban, a meggondolatlan lányokat megerőszakolják, és amúgy is, amikor a japánok felfedezik maguknak a helyet, akkor abban bizony nem lesz köszönet. Mindeközben a Christian Bale által játszott figura egy nagyszerű jellemfejlődésen megy át, amibe csak az utolsó fél óra, már említett giccsparádéja koszol bele valamelyest. Bale egyébként mesés, mint szinte mindig.

Szóval igen, látom a hibáit, nem lehet nem látni őket, de mégis azt mondom, hogy érdemesnek tartom arra, hogy bárkinek nyugodt szívvel ajánljam, mert mindezek ellenére egy nagyon jó filmnek tartom. Egyébként sem vagyunk dugig a kínai filmekkel, pedig annak ellenére is szép kultúrvidéknek tartom Kelet-Ázsiát, hogy nem kimondottan vonz az, amit csinálnak. Talán pont emiatt zártam a szívembe ezt a filmet: mert úgy volt képes a szívemhez közel kerülni, befogadhatóvá válni, hogy közben azért mégiscsak ott fityegtek rajta a klasszikus ázsiai filmes motívumok.