Lisztes megmondja a tutit

A 22-es csapdája / Catch-22 (1970)

2015. december 18. 15:00 - lisztes

Mit is jelent pontosan a 22-es csapdája? Most lusta leszek, és a wikipédiáról bekontrolcékontrolvézem az eredeti regény szerzőinek a szavait, hiszen nála jobban ezt úgysem tudná senki sem megfogalmazni:

„Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.”

793full-catch-22-cover.jpg

Igen, ismét egy regényadaptáció, és igen, ismét egy II. világháborús film, méghozzá a jobbik fajtából. Lehet, hogy a regény elolvasása után sokan csalódásként élték meg, és az is lehet, hogy a nemlineáris történetszerkesztése is okoz némi fejtörést a néző számára, sőt, még az is lehet, hogy a kezdeti nagyonvicces hangulat teljes elkomorulása sem a lehető legjobb megoldás volt a készítők részéről, de azt nem lehet elvitatni A 22-es csapdájától, hogy egy nagyon vicces, nagyon eredeti, és nagyon (jó értelemben véve) furcsa film, amit érdemes megnézni.

A történet tehát a II. világháborúban játszódik a Földközi-tenger partvidékén, ahol egy csapat bombázó pilóta zűrös mindennapjaiba nyerünk bepillantást. Főhősünk az Alan Arkin által játszott Yossarian százados, akinek már nagyon elege van az életveszélyes küldetésekből, ezért le szeretne szerelni őrültségre hivatkozva, csak hát ugye, ha félti az életét, nem lehet őrült, ezért pedig nem szerelhet le... A bürokrácia, a mutyizás, és a káosz is szép lassan belengi a filmet, amiben senki sem normális. Egy kicsit sem.

tumblr_n06oc1wmtg1r4nvv3o3_1280.jpg

Alan Arkinnak valamikor még volt haja. Döbbenetes. Méghozzá nem is akármilyen! Sötét, erős, bongyi haja. Be kell vallanom, hogy nekem eddig kimaradt az életemből a fiatal Arkin, mert bár láttam már korábban 90-es évekbeli filmjeit is, az én térképemre a Család kicsi kincse óta került fel (és azóta 9 frisebb filmjét is láttam). Tudom, nem tartozik szorosan a filmhez, de muszáj volt megemlítenem, hiszen egyébként egy nagyon is erős szereposztást sikerült összehoznia az alkotóknak, még a kisebb szerepekre is.

A mára már szinte teljesen visszavonult Charles Grodin, Bob Balaban, a Wes Anderson-filmek egyik állandó színésze, Art Garfunkel, a híres zenész, Martin Sheen, Charlie Sheen édesapja, Jon Voight, Angeline Jolie édesapja, Anthony Perkins a Psychóból, no meg persze a nagy öregek közül Martin Balsam, és nem utolsósorban Orson Welles! Mindez a nemrég elhunyt Mike Nichols rendezésében, aki a Nem félünk a farkastól és a Diploma előtt után forgatta le ezt a szintén klasszikussá vált darabot.

catch_22_1970_still.jpg

A 22-es csapdája szerintem a M.A.S.H. testvérfilmje, és nem csak amitatt, hogy ugyanabban az évben "látták meg a napvilágot". Mindkettő ugyanolyan laza, szatirikus hangnemben mesél a háborúról, és nem a csaták szörnyűségeire, hanem a tábori élet abszurd dolgaira, és a hülyéskedésekre helyezi a hangsúlyt, mégha előbbi a végére teljesen elkomorodik, és sokkal sokkolóbb dolgok történnek benne, mint utóbbiban. Azért aggódni nem kell, mindkettőben a szórakoztatásé a főszerep, és sokat lehet rajtuk röhögni.

Nem tagadom, a humorát azt szokni kell, én valahová félútra tenném a Dr. Strangelove-féle vonal, és a Monty Phyton szkeccsek közé, és talán pont emiatt nem lehet olyan könnyen ráhangolódni. Pedig a színészek kitesznek magukért: Arkin főszereplőként abszolút megállja a helyét, képviselve a józan észt még a legzűrösebb időkben is, miközben kb. mindenki más bolond egy kicsit... A vezetőség Jon Voight Milója segítségével például a hadsereg cuccaival kereskedik, és elég komoly hálózatot épít ki, a profitszerzés érdekében a katonák testi épségére is fittyet hányva.

catch22_nakedyossarian.jpg

Nagyon szépen fényképezett, és olyan fasza vágatlan jelenetek vannak benne, hogy le fog esni az állad! Persze nem hibátlan, sok helyütt zavaros, és zavarba ejtő, de én remekül szórakoztam rajta. Annak ellenére, hogy maga a "22-es csapdája" egy rendszeresen használt szófordulat, viszonylag kevés ember ismeri magát a filmet - legalábbis én úgy vettem észre.  Ezen pedig változtatni kell, mert ez a film ennél többre hivatott, és rengeteg olyan pillanata van, amiből simán mém válhatna...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr77434606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

top_secret 2015.12.20. 20:47:18

Az, hogy a 22-es az M.A.S.H. testvérfilmje, súlyos tévedés. A 22-es abszurd, de egyáltalán nem vicces, mivel az életveszély minden pillanatban valós. Szóval kedves Lisztes újra kéne olvasni azt a könyvet! Figyelmedbe ajánlanám mindjárt az elején a 2. Clevinger fejezetet (itt át is tudsz lépni oda: papyboy.files.wordpress.com/2006/11/joseph-heller-a-22-es-csapdaja.pdf
Néhány örökbecsű sor, ami rávilágít a lényegre:
"...a kórházon kívül javában folyt a háború. Emberek bolondultak meg, és embereket tüntettek ki medáliákkal. Az egész világon, a front mindkét oldalán életüket áldozták a fiúk azért, amiről azt mesélték nekik, hogy a hazájuk, és mintha ez az égvilágon senkit sem érdekelt volna, legkevésbé azokat a fiúkat, akik fiatal életüket feláldozták. És nem látszott se vége, se hossza. Az egyetlen vég, ami látszott, az Yossarian tulajdon vége volt, pedig ítéletnapig a kórházban maradhatott volna, ha nem jön közbe az a virslifejű, lepcses pofájú texasi patrióta azzal az elpusztíthatatlan vigécmosolyával, amely úgy virít az arcán, mint egy cowboykalap karimája. A texasi mindenkit boldoggá akart tenni a kórházban, kivéve
Yossariant és Dunbart. A texasi tényleg nagyon beteg volt.
De Yossarian a texasi akarata ellenére sem tudott boldog lenni, mert ami a kórházon kívül folyt, az nem adott okot a derűre. Az egyetlen valami, ami folyt, az a háború volt, és úgy látszott, senkit sem érdekel, kivéve
Yossariant és Dunbart. És amikor Yossarian megpróbálta felhívni rá a figyelmüket, tágultak mellőle, és azt hitték, ő a bolond. Még Clevinger is, aki pedig jobban ismerhette volna a dürgést, de nem ismerte jobban, még ő is azt mondta neki, hogy őrült, amikor utoljára látták egymást, nem sokkal azelőtt, hogy Yossarian bemenekült a kórházba. Clevinger hűdéses dühvel és méltatlankodással bámult rá, mindkét
kezével az asztalt markolászta, úgy kiabált:
– Őrült vagy!
– Clevinger, mi a fenét akarsz te az emberektől? – felelt neki unottan Dunbar a tisztiklub zajában.
– Nem viccelek – állhatatoskodott Clevinger. – Ezek meg akarnak ölni engem – mondta Yossarian nyugodtan.
– Senki sem akar téged megölni – kiáltotta Clevinger.
– Akkor miért lődöznek rám folyton? – kérdezte Yossarian.
– Mindenkire lövöldöznek – válaszolta Clevinger. – Mindenkit meg
akarnak ölni.
– Akkor meg mit akarsz?
Az M.A.S.H. sebészeire nem lőnek, és bár közük van a háborúhoz az egész amolyan cserkészkaland tábor. És ez bizony komoly különbség. Heller és a film nem patetikus, de attól még hátborzongatóan ijesztő, hogy a Milo elcserélheti az ejtőernyőt bármire.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.12.20. 21:09:40

@top_secret: Azt nem tagadom, hogy ez a film komorabb, és a vége felé már nem is áll meg a hasonlat, de szerintem az első fele igen is hasonló humorral operál, mint a M.A.S.H. - mégha a könyvben (ami ugye nem a film) már ez a szakasz sem így van megírva.

top_secret 2015.12.20. 22:37:54

@lisztes:
Az, hogy "komorabb" nem mutat rá a lényegre. Az M.A.S.H.-ban a háború valójában nincs is jelen, csak díszlet a sztorizáshoz. A sebészek nem csak a háborúban véresek. A 22-es a háború lényegét fogja meg, a határtalan értelmetlenségét.
A helyzet abszurditása éppen az, hogy a bár háború van, Yossarian legfőbb ellensége saját hadserege, a maga teljesen irracionális, de valós működésével. Aki volt katona, a saját bőrén tapasztalhatta hogy Heller és a film nem túloz. És igen, lehet ezen röhögni, mert van az a pont, amikor már mindenen csak röhögni lehet, de amikor a barátod bele az öledbe omlik, az már kicsivel több, mint komor.
Az M.A.S.H. sebészei, kivételezett helyzetüknél fogva ki tudtak szakítani egy parányi civil szigetet ebből a mocsokból. A 22-es szereplőinek erre nincs módja, így hát túllépnek a valóságon. A regény (és a film) minden szereplője őrült valamilyen módon, az egész történet erről szól. Hogy egy valóságos háborút ép ésszel nem lehet túlélni. És ez nem olyan vicces, bár lehet rajta röhögni...

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.12.20. 22:53:16

@top_secret: Számomra mindkét film a potyázásról (is) szólt. Arról, hogy az élelmesebbek minden lehetőséget megragadnak arra, hogy ne kelljen háborúzni. Nyilván más a megközelítés, mert egyikben orvosok, a másikban meg pilóták a főszereplők, más a korszak és a helyszín is, de hasonló dolgokról volt szó benne (pl.: mindegyik anti-háborús film, mindegyik a háború értelmetlenségéről mesél, ahogy Te is írtad a 22-es...-ről).

A M.A.S.H.-ben is a főszereplők legfőbb ellensége a saját hadseregük volt kezdve a szenteskedő orvoskollégával, folytatva a néha ott is full irracionálisan viselkedő katonai vezetéssel.

Ezért merem azt állítani, hogy hasonló a két film. Mára már vagy 100 háborús filmet láttam (és még ugyanannyi hátra is van), és bizton merem állítani, hogy ez a két film közelebb áll egymáshoz tematikában és megközelítésben is, mint bármely másikhoz :)

top_secret 2015.12.20. 23:17:51

@lisztes: Minden film önmaga. Már ha valami egyáltalán. Szerintem az M.A.S.H. közelebb áll az Amerikai pitéhez, (tudod, a zenetábor...) mint bármely valódi háborús filmhez. Viszont tényleg nagy humor. Mikor először láttam, beröhögtem magam a szék alá.
A 22-es viszont valóban a háborúról szól. És bár lehet rajta röhögni, valójában megrázó, mert abból kiderül, mivé lesz a háborúban az ember. Gondolj a repülővel félbevágott fickóra a stég végében. Az nem "komor" volt, hanem hátborzongatóan valós. És tökéletesen hiteles.
Szerintem kevesebb filmet kéne nézned...

nemszólokmégegyszer 2015.12.21. 11:35:26

Hát a két filmet összehasonlítani legalább akkora hiba, mint a Zendülés a Caine hadihajón, vagy A nagy vörös egyeshez, stb. Almát a körtéhez, barackhoz, szilvához, stb. Vagy elemzünk, vagy hasonlítgatunk /utóbbi mindig sántítani fog/. Egyébként könyvben jobb, csakúgy mint a Messze volt a híd, mert a sokszereplős, többszáz oldalas regény 1,5 órás filmmé avanzsálása óhatatlanul cselekmény, összefüggés, szereplők, stb. nyirbálásával jár. Háborús filmeket nem hasonlítunk össze, max. a Marvel felejthető gagyijait.
süti beállítások módosítása