Néhány hónapja a legtöbb ember még azt sem tudta, hogy ez a film létezik. Egy elsőfilmes rendező munkája, és bármennyire is szeretem és tartom nagy tehetségnek John Goodmant, húzónévnek semmiképp nem lehet mondani - Mary Elizabeth Winsteadről meg aztán ne is beszéljünk. Akkor még The Cellar néven futott a projekt, de egyik pillanatról a másikra valami megváltozott. Nem, most nem a címre célzok, bár logikusan az idézte elő azt, amire utaltam: mindenkinek elszállt az agya.
Ugyanis kiderült, hogy a dologban JJ "geekisten" Abrams keze van a dologban: producerként nagy titokban a Cloverfield című, pár éve nagyot robbanó filmjének folytatását készítette elő! Persze nem OLYAN folytatást, még csak nem is spin-offot, hanem a manapság oly' népszerű univerzum-építést alapul véve helyezték bele ezt a történetet is abba a világba, amiben a Cloverfield is játszódik. A gond csak az, hogy valójában nem is, az egész csak egy hangzatos marketing-fogás volt. De bejött.
Ha már a blog neve az, ami, akkor tessék, elmondom, hogy mi volt: készült egy jó film, aminek egy korai változatát meglátta JJ Abrams. Producerként beszállt, és mivel tudta, hogy ezt önmagában nem lesz könnyű eladni, gondolt egy nagyot, és hozzákötötte egyik korábbi nagy sikeréhez. Nem kellett sok mindent variálni, igazából elég volt CGI-jal berakni egy nyamvadt címtáblát, meg át kellett nevezni Cloverfield Lane 10-re. Mert elárulom nektek: a sztori nem a Cloverfield eseményeivel párhuzamosan játszódik, hanem évekkel később (lásd.: mobilok) ...
A főhősünk egy fiatal nő, Michelle, aki szakít a pasijával, és elautókázik jó messzire. Útközben balesetet szenved, és egy bunkerben tér magához egy dagadt fószer és egy fiatalabb srác (Emmett) társaságában, kibilincselve. Szerencséjére a John Goodman által alakított Howard, mint kiderült az életét mentette meg azzal, hogy lehozta a felszín alá, hiszen a földet megtámadták. Lehet, hogy a koreaiak, lehet, hogy az idegenek, a lényeg az, hogy a külvilág nem biztonságos. Kész szerencse, hogy Howard paranoiás, és jó előre felkészült erre...
Mivel van egy-két meglepő fordulat, és már az alapkoncepció is kétségek között hagy, nehéz spoilermentesen beszélni róla, pláne úgy, hogy azt sem egyszerű eldönteni, mi számít spoilernek, mivel a film marking kampányában szinte minden komolyabb fordulatot ellőttek. A kis csacsik. Ezért aztán a lehető legjobb, ha úgy ülsz be a filmre, hogy minimális információkkal rendelkezel róla csupán. Jó esetben még a plakátot sem láttad, mert azon is van olyan információ, amit nem szeretnél tudni, ha spoiler-érzékeny vagy.
Miről tudunk akkor beszélni? Például a zsánerelemek használatáról: a klausztrofób thriller-hangulatot a gyengélkedő áramellátás, a szürke falak és a szűk terek tökéletesen megteremtik. A rendező nagyon ügyesen adagolva fedi fel az információkat: nem mond túl sokat, hagyja, hogy mi magunk összerakjuk a képet. És még egyszer: hagyja, hogy mi magunk összeRAKHASSUK a képet, tehát minden darabkát felfed, amire szükségünk van. A csel az, hogy ezek sokáig többféleképpen összepasszinthatóak.
Beszélhetünk színészi játékról is. Az "Oscar-jelölést John Goodmannek" elnevezésű kampányhoz ezennel írásban is csatlakozom. Az a pali elképesztő, és elképesztően szerencsétlen is, mivel az utóbbi időkben számtalan nagyszerű alakítása felett nézett el az Akadémia. De nagyon remélem, hogy azért, amit itt művelt, végre elismerik valamilyen formában mellékszereplőként. Mary Elizabeth Winstead is remekül helyt állt a főszerepben - tudunk érte izgulni, eléri, hogy törődjünk a karakterével.
Az utolsó negyed óra hangvétele ugyanakkor teljesen más, kicsit talán gyengébb is, még ha logikus következménye az addigiaknak. Ez valószínűleg jó pár embernek megakad a torkán, pláne a túlságosan is hollywoodias befejezéssel megspékelve. De még így sem éreztem úgy, hogy sokat rontott volna az élményen. A Cloverfield Lane 10 egy nagyon erős atmoszférájú film John Goodman kiváló alakításában, ami önállóan is megállja a helyét, sőt, javaslom, hogy próbáljátok nem, mint egy folytatásra beülni rá a moziba.
