-Korábbi munkám 2013. január 6.-ról, a facebookról átmentve-
Egyik nagy hiányosságomat pótoltam a mai nappal: egy "klasszikus" mesét, a Herceg menyasszonyát (1987) néztem meg. Azért tettem idézőjelbe a klasszikust, mert ez inkább csak a tengerentúlon ismert film, nálunk még dvd-n sem adták ki, igaz a közszolgálati csatornán már leadták. A film egyébként szerepel az imdb felhasználói által megszavazott 250-es toplistán, ami azért elég szép eredmény, függetlenül attól, hogy ki mennyire ad erre a listára.
A történet valóban klasszikus: egy klasszikus tündérmese hercegnővel, óriással, gonosz uralkodójelölttel, kalózokkal, varázslóval és misztikus helyekkel. A jómódú kisasszony és a cselédfiú szerelmével kezdünk, akik pénz szűkében nem tudnak összeházasodni, így a fiú elindul szerencsét próbálni. Halálhíre után szerelme a herceg menyasszonya lesz. Ugrunk az időben, és 5 évvel később az esküvő már nagyon közel jár, amikor a herceg felbérel pár banditát, hogy rabolják el menyasszonyát, öljék meg és mindezt úgy intézzék, mintha a szomszédos királyság katonái csinálták volna - éspedig azért, hogy ezt casus belliként felhasználva megtámadhassa őket. De a lány szerelme visszatér kalózként, és fair küzdelmekben elbánik a banditákkal: próbára tétetik az ügyessége, az ereje és az esze is. Szerelmével most már a herceg és kísérete elől kell menekülniük, át egy félelmetes mocsáron. De amint kiérnek onnan, elfogják őket, és a lány beleegyezik, hogy feleségül megy a herceghez, ha az megkíméli a fiú életét. Bár már így is szinte mindent leírtam, a mese végét nem mondom el :)
Mielőtt belekezdenék a kritikai részbe, egy apró megjegyzés a magyar szinkronra: Az egész mesének van egy kerete. A nagyapa meséli ezt beteg unokájának - ez a mindentudó mesélő nagyon jól jön az elején, sok dolgot elmond, amit képekben még kb. plusz negyed óra lett volna elmutogatni. A nagyapát Peter Falk játssza (Columbo hadnagy), akinek a sorozatban Szabó Gyula, az ország mesélője a magyar hangja (Magyar Népmesék). Éééés naná, hogy ennél a filmnél nem őt választották, az túl snassz lett volna...
A filmet Rob Reiner rendezte, aki a 80-as években még tudta, mitől lesz jó egy film. Ebből a korszakból a fiatal korosztálynak szóló filmjei szóltak nagyot (A turné, Állj mellém, és természetesen ez a film is). Aztán valami furcsa oknál fogva áttért a romantikus filmekhez (igaz letett pár komolyabb alkotást is az asztalra), de a Világgá mentemen kívül azóta nem rendezett ifjúságnak szóló filmet. Mostanában egyenesen az öregkorral foglalkozó filmeket csinál (Bakancslista, Monte Wildhorn), a "sosem késő valami új dolgot csinálni" jegyében. Visszatérve az A herceg menyasszonyára: a rendezéssel csupán a végén éreztem problémát, ott az arányok eltolódtak, és [SPOILER]sokkal nagyobb súlyt kapott Inigo Montoya bosszúja a lányszöktetésnél[SPOILER VÉGE]. Egy másik jelenetsornál meg fél óra alatt korom sötét lett minden. Ejnye.
A forgatókönyv összességében jó, történet szempontjából mindenképp. A karakterek lehetnének egy kicsit árnyaltabbak is, itt is azt kell mondanom, hogy Inigo karaktere a legösszetettebb, pedig sokkal kevesebbet szerepel, mint a főszereplő szerelmespár. A menyasszony egyáltalán nincs kidolgozva, marad a naiva szerepkörben. Ami mindenképp említésre méltó, azok a jó dumák, és a helyzetkomikumok. Sokszor parodizálja önmagát a film, ami nagyon jót tesz az összképnek. Bár a film azt állítja, hogy az igaz szerelemről szól, én inkább úgy vélem, hogy a fogadalmakról. A fiatal szerelmespár megfogadja, hogy örökké szeretni fogják egymást, Inigo Montoya bosszút fogadott 20 évvel korábban apja halála miatt, és azóta is annak él, és [SPOILER]a végjátékban is a herceg és a menyasszony közti "fogadom" hiánya oldja fel a helyzetet.[SPOILER VÉGE]
Az operatőri munkára sincs panasz, a szabadban felvett felvételek nagyon szépek, jó helyeket választottak. Ami viszont a set desing-t illeti... Borzalmas, egy tévéfilm szintjén van. Nagyon látszik ezeken a jeleneteken, hogy stúdióban, megépített háttér előtt lettek felvéve. Szerencsére ezt a film önmaga javára fordítja azzal, hogy nem veszi túl komolyan magát. A maszkok viszont nagyon hitelesek. Az akkor még lényegesen fiatalabb Billy Crystal a felismerhetetlenségig el van maszkírozva, és egész hihető, legalábbis beleillik a film világába. A színészi játék is a vicces jeleneteknél a legjobb, külön kiemelve Cary Elwes alakítását a végén, a szinte teljesen erőtlen hősként. Robin Wright (Sean Penn exneje) ezzel a filmmel debütált, bár mint említettem, sok dolga nem volt a menyasszony szerepében.
Fura humorára rá kell hangolódni, de én mindenképp ajánlom, hogy nézzétek meg ezt a filmet. Ha nem is fog feltétlenül tetszeni (nekem sem férne bele a 250-es listámba, de azért tetszett), mindenféleképpen egy élmény.
